Az idegösszeomlás (vagy idegösszeroppanás), más néven mentális egészségügyi válság, egyfajta szorongásos zavar. Az idegösszeomlás és az idegösszeroppanás ugyan nem orvosi szakkifejezések, de jól kifejezi azt az állapotot, amikor valaki nem tud megbirkózni egy krízishelyzettel, és összeomlik, összeroppan.
Sokféle jel utal arra, ha valaki az idegösszeomlás közelében áll: ezek lehetnek mentális zavarok, viselkedésváltozások, de gyakran megjelennek fizikai tünetek is. A szimptómák személyenként változnak, és függnek a kiváltó októl is.
Az idegösszeomlást átélő embereket jellemzően a reménytelenség, a kilátástalanság, a tehetetlenség érzése uralja. Úgy érzik, hogy az adott helyzetből nem tudnak kilábalni, ezért kimerültek, enerváltak, rosszkedvűek. Gondolataik mindig a problémájuk körül forognak, ítélőképességüket elvesztik, logikus érvekkel nem lehet őket befolyásolni, mások véleményére nem adnak. A beteg könnyen elszakadhat a valóságtól, hajlamos egy problémát, sérelmet nagymértékben felnagyítani.
Gyakran menekülnek a magányba, ezért elszigetelődhetnek környezetüktől. Nem érdekli őket, hogy mikor és mit esznek, és sokszor a személyes higiéniájukról sem gondoskodnak megfelelően.
Az idegösszeomlást átélő emberek jellemző pszichés tünetei:
- elszigeteltség érzése – nem érdekli őket a család és a barátok társasága, elzárkózhatnak a szokásos napi tevékenységektől is,
- nehezükre esik koncentrálni, összpontosítani feladataikra,
- hangulati hullámzás, gyakori érzelmi kitörések (sírógörcs, dühroham, félelem),
- túlzott aggodalmaskodás,
- tehetetlenség, alacsonyabbrendűségi érzés,
- öntörvényű viselkedés,
- alkoholizálás,
- önkárosító, öngyilkossági gondolatok.
A pszichés tüneteket az alábbi testi elváltozások is kísérhetik:
- gyengeség, kimerültség,
- fejfájás, szédülés,
- kézremegés,
- alvászavarok,
- verejtékezés,
- gyorsabb pulzus, szívdobogásérzés,
- étvágytalanság vagy kényszeres evés,
- bélproblémák (gyomorgöcsök, hasmenés),
- hányinger,
- izomfájdalom, izommerevség (különösen az állkapocsban, nyakban, háton),
- hajlam a fertőző betegségekre.
Az idegösszeomlás tünetei nagyrészt megegyeznek a pánikroham jellemzőivel, a különbség elsősorban az időtartamban van: a pánikroham rövid ideig, általában percekig tart, az idegösszeomlás pedig napokon át is elhúzódhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha saját magán vagy környezetében valakin az idegösszeomlás jeleit tapasztalja, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáter szakorvoshoz. Fontos időben felismerni az idegösszeomlás jeleit, hogy segítséget kérhessen. Ha nem mer, vagy nem akar személyesen szakemberhez fordulni, hívja valamelyik telefonos lelkisegély-szolgálatot.
Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon érhető el. Ha öngyilkossági gondolatok fogalmazódnak meg a fejében, sürgősen keresse fel a legközelebbi szakembert, vagy hívja a lelkielsősegély-szolgálatot!
A LESZ munkatársai krízishelyzetekben és tanácsadás céljából is rendelkezésre állnak. A Magyarországon működő egyéb lelkisegély-szolgálatok elérhetőségei külön cikkben találhatók.
Az idegösszeomlás lehetséges okai
Különféle tényezők vezethetnek az idegösszeomlás kialakulásához, többségében olyanok, amelyek felett az érintetteknek nincs ellenőrzésük. A krízisnek általában nem egy oka van, hanem több negatív esemény jelenik meg viszonylag rövid idő alatt, amitől úgy érezhetik, hogy összecsapnak fejük fölött a hullámok, és nem bírják tovább.
Megfigyelhető, hogy gyakran egy jelentéktelen esemény – az „utolsó csepp a pohárban” – okozza a kiborulást.
Az idegösszeomlás leggyakoribb kiváltó okai:
- tartós stresszhelyzet,
- haláleset, gyász,
- súlyos betegség, baleset,
- kapcsolati válság, válás,
- szorongató anyagi helyzet,
- munkahelyi konfliktus vagy munkahely elvesztése,
- negatív életesemény, amilyennel az érintett korábban nem találkozott.
Az idegösszeomlás kezelése
Gyakran előfordul, hogy idegösszeomlás esetén az érintett nem fordul szakemberhez, hanem megpróbál saját erőből kikerülni a problémából. Ilyenkor fontos, hogy a betegnek legyen egy családtagokból, barátokból álló támogatói háttere, akiktől odafigyelést, szeretetet kap. Sokszor már az is segítséget jelent számára, ha beszélhet problémájáról, mert a megfogalmazás segíti a gondjai rendszerezésében, így egyfajta távolságból tudja azokat szemlélni.
Enyhébb tünetek esetén segíthetnek a különböző meditációs és relaxációs technikák, a megfelelő táplálkozás és alvás, a barátokkal töltött idő és a testmozgás; komolyabb esetekben viszont pszichiáter segítségét kell kérni, aki gyógyszeres kezelést javasolhat.
A kezelés a helyzettől, a diagnózistól és a beteg kívánságaitól függően többféle lehet, és tartalmazhatja az alábbiakat:
- életmódbeli változtatások: egészséges táplálkozás, rendszeres testmozgás, új alvási szokások bevezetése;
- stresszkezelés és relaxáció, meditáció, légzőgyakorlatok megtanulása;
- szaktanácsadás;
- gyógyszeres kezelés.
Az idegösszeomlás lehetséges szövődményei
Az idegösszeomlás egyik súlyos szövődménye lehet a depresszió kialakulása. Bizonyos esetekben az idegösszeomlás komolyabb mentális egészségi problémát jelezhet, például szorongás vagy poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kialakulását, ami akár évekig is elhúzódhat.
Az idegösszeomlás megelőzése
Mindenki életében adódhatnak krízishelyzetek, de hogy ezek kit mennyire érintenek, az elsősorban az egyén ún. megküzdő képességétől függ, tehát attól, hogy rendelkezik-e a helyzethez szükséges problémamegoldó képességekkel. Az idegösszeomlás akkor lép fel, ha az érintettnek az adott helyzetre nincs stratégiája, amikor teljesen reménytelennek látja a helyzetet.
Az összeroppanás megelőzésében elsősorban a gondolkodásmód megváltoztatása segíthet. Fontos a pozitív gondolkodás, a felesleges konfliktusok kerülése, a megoldásra váró problémák felvállalása. Gondoskodni kell a lelki igényekről is: értékelni kell az élet apró örömeit, a természet szépségeit, az igazi emberi kapcsolatokat.
Ha sikerül a kríziseken túljutni, akkor mentálisan megerősödve, hasonló válsághelyzetben már könnyebb lesz megoldást találni. Ha viszont nem sikerül a stresszhelyzetet kezelni, akkor a traumák megoldatlanul egymásra rakódhatnak, aminek már nagyon nehéz a végére járni – ilyen esetekben mindenképpen pszichiáter szakorvos segítségére van szükség.
Kapcsolódó tartalom:
