Az impetigo (ótvar) egy gyakori, gennykeltő baktérium által okozott felületes bőrfertőzés. Általában az arcon, az orr és a száj körül, vagy a kezeken jelenik meg sebek, gennyes hólyagok formájában, melyeket jellemzően pörk fed. Főként csecsemőket és kisgyermekeket érint.
A gennyes váladék erősen fertőző, ezért az ótvarral fertőzött személy nem mehet közösségbe, amíg fertőz. Az impetigo ritkább formája az úgynevezett bullózus impetigo, melyre a hólyagok megjelenése a jellemző.
Az impetigo tünetei
Az impetigóra jellemző a viszkető, fájdalmas, sárga pörkkel fedett, gyulladásos alapú bőrelváltozás, melyben megjelenhetnek hólyagok, amikből szövetnedv szivároghat. Gyakran az orr és a száj körül, de a test más részein is megjelenhet a bőrelváltozás.
A hólyagok néhány nap alatt felszakadnak, váladék szivárog belőlük, majd felületükön sárga színű pörk képződik, mely alatt vörös, érzékeny, gyulladt bőr található.
A sebek a váladékkal, érintéssel, ruházaton, törölközőn keresztül terjedhetnek a testfelületen tovább.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az impetigo általában nem válik súlyossá, de el kell különíteni más betegségektől, és legtöbbször antibiotikumos kezelést igényel.
Forduljon háziorvoshoz, gyermekorvoshoz vagy bőrgyógyász szakorvoshoz, ha a fertőzés bőrtüneteit látja megjelenni!
Az impetigo kiváltó okai
Az impetigót a környezetben előforduló gennykeltő baktériumok, általában a Staphylococcusok és a Streptococcusok okozzák. Egyes állapotok – például herpeszvírus-fertőzés – és meglévő bőrbetegségek hajlamosítanak az ótvar kialakulására.
Fertőzött személy sebeinek váladéka, valamint a váladékkal szennyezett használati tárgyai, ruházata és törölközője fertőzésveszélyt jelent a környezetére. A fertőzés ezért könnyen terjed családon belül, zsúfolt környezetben, óvodákban, iskolákban és gyermekintézményekben, valamint a bőr-bőr érintkezést magában foglaló sportokkal.
Az impetigo kialakulásának kockázatát az alábbi tényezők növelik:
- 2-5 éves kor – ebben az életkorban a leggyakoribb;
- meleg, párás idő;
- száraz, repedezett bőr: a baktériumok gyakran kis hámsérüléseken, sebeken vagy csípéseken keresztül jutnak a bőrbe;
- meglévő egyéb bőrbetegség, például atópiás dermatitis (ekcéma);
- cukorbetegség, legyengült immunrendszer.
Az impetigo lehetséges szövődményei
Az impetigo általában a bőr felsőbb rétegeit érinti, de előfordulhat, hogy mélyebb rétegekbe is terjed, és így cellulitis alakulhat ki. A kórokozók elérhetik a nyirokutakat, és így nyirokérgyulladást (lymphangitis) okozhatnak.
A gyermekeknél az esetek 5%-ában vesegyulladás (postinfekciós glomerulonephritis) alakulhat ki. Amennyiben a Staphylococcus aureus a kórokozó, a termelt toxinok hatására a bőr rétegei elcsúszhatnak egymáson, ún. Lyell-szindrómát okozva, ami az érintett bőrrétegek elhalását, súlyos gyulladását jelenti.
Az impetigo diagnosztizálása
Az impetigo diagnosztizálása nem igényel speciális vizsgálatokat. A tünetek szemrevételezése alapján az orvos megállapítja a fertőzést.
Ha az antibiotikumos kezelésre a betegség nem reagál, laboratóriumi vizsgálatra, tenyésztésre lehet szükség, mely alapján meghatározzák a fertőzést okozó baktériumot, és annak antibiotikum-érzékenységét.
Az impetigo kezelése
Az impetigot leggyakrabban helyileg kezelik antibiotikumokkal, általában kenőcs vagy krém formájában. A kezelés előtt a pörköket el kell távolítani, és az érintett bőrterületet fertőtleníteni kell.
Fontos, hogy az antibiotikumos kezelést az orvos által előírt időtartam alatt végig szükséges használni, nem szabad abbahagyni csak azért, mert látványos javulás látható!
Szisztémás tünetek, szövődmények, láz kezelésére szájon át szedhető, vagy intravénásan adott antibiotikumokra is szükség lehet.
Az impetigo megelőzése
Az impetigo megelőzésének legegyszerűbb módja a bőr, ruházat és a környezet tisztán tartása. Fontos, hogy a vágásokat, sérüléseket, rovarcsípéseket és egyéb sebeket tisztítsa és fertőtlenítse le a sérülést követően.
Az impetigo terjesztésének megakadályozása érdekében:
- a fertőzött területet folyó vízzel, óvatos áztatással tisztítsa, a sebekre tegyen laza fedőkötést;
- a beteg ruháit, törölközőjét és ágyneműjét cserélje gyakran, és mossa elkülönítve a család többi tagjának holmijától;
- a sebkezelés során viseljen kesztyűt, majd mosson kezet alaposan;
- a fertőzött gyermek körmét vágja rövidre, hogy megakadályozza a vakarózás okozta további fertőzést;
- ügyeljen az alapos, gyakori kézmosásra;
- a gyermeket ne engedje közösségbe, míg a kezelőorvos erre engedélyt nem ad.
Lásd még:
