Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy emésztőrendszeri rendellenesség, amelyet hasi fájdalom és/vagy kényelmetlen érzés (diszkomfort), valamint a székletürítés zavara jellemez. Ugyanakkor az IBS nem károsítja a vastagbél struktúráját, és a hátterében nincs kimutatható szervi eltérés.
IBS-ről akkor beszélünk, ha a páciens panaszai legalább fél éve fennállnak, és az elmúlt három hónapban legalább heti egy napon át érzett hasi fájdalmat, és/vagy a székelés gyakorisága, a széklet formája, állaga megváltozott.
Az IBS civilizációs betegség, fejlett országokban a lakosság 10-15%-át érinti. Bármely életkorban kezdődhet, de a harmadik-negyedik évtizedben történő megjelenés a leggyakoribb. Kétszer több nő fordul orvoshoz az IBS tüneteivel, mint férfi.
Irritábilis bél szindróma főbb tünetei
Az IBS a tápcsatorna különböző részei mozgásának a zavara, amely leggyakrabban hasi fájdalommal, puffadással, a székletürítés zavarával – székrekedéssel vagy hasmenéssel, illetve a kettő váltakozásával –, az elégtelen kiürítés érzésével, teltségérzéssel jár. A székrekedés inkább a nőket, a hasmenés inkább a férfiakat érinti.
A betegséget a tünetek nagyfokú változatossága jellemzi. A hasi fájdalom erőssége az enyhe kényelmetlen érzéstől a görcsös fájdalomig változhat. Bélkorgás, bélmorgás, szélszorulás, sürgős székelési inger, étkezéseket követő hasmenés is előfordulhat. Az emésztéssel összefüggő panaszok gyakran enyhülnek a székletürítést követően.
A betegség pontos oka nem ismert. Bizonyos ételek vagy italok fogyasztása kiválthatja a tünetek megjelenését azoknál, akik hajlamosak IBS-re. Egyénenként változó, hogy mire jelentkeznek a panaszok, azonban a leggyakoribb kiváltó tényezők az alkohol-, illetve a kávéfogyasztás, valamint a túlfűszerezett és/vagy zsíros ételek fogyasztása.
Nem emésztéssel kapcsolatos tünetek
Az irritábilis bél szindrómában szenvedő betegek jelentős hányadánál fordulnak elő különböző típusú és súlyosságú lelki (pszichés) zavarok, például szorongás, pánikrohamok, magatartási zavarok, depresszió.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fentebb felsorolt tünetek észleli, forduljon háziorvosához, aki a megfelelő vizsgálatokkal tisztázza a háttérben álló okokat.
Irritábilis bél szindróma kiváltó okai
Az IBS kóreredete nem ismert. A betegség többféle folyamat hatására, illetve azok kölcsönhatására alakul ki. A betegség kialakulásában egyrészt öröklődő tényezők, másrészt a bél fokozott érzékenysége (irritabilitás), a bélflóra összetételének változása és gyulladásos folyamatok játszhatnak szerepet. Közre játszhat az agy–bél tengely idegi szabályzásának megváltozása is. Ez azt jelenti, hogy az agy egyes régiói rendellenes módon aktiválódnak a tápcsatorna fájdalmas ingereire. Feltehetően a múltban elszenvedett lelki trauma, a tartós stressz vagy a szorongás is közre játszhat az IBS kialakulásában.
Irritábilis bél szindróma lehetséges szövődményei
Az irritábilis bél szindróma krónikus, az életet nem veszélyeztető betegség, de jelentősen ronthatja az életminőséget. A betegség nem hajlamosít súlyosabb szervi megbetegedésre, ugyanakkor nem is „véd” attól, ezért megléte esetén rendszeres szakorvosi (gasztroenterológiai) ellenőrzés és gondozás szükséges.
Irritábilis bél szindróma diagnosztizálása
Az IBS diagnózisát a panaszok fennállásának ideje, a székletürítések száma, a széklet állaga, a hasi fájdalom, illetve a diszkomfortérzés alapján állítja fel az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó szakorvos (gasztroenterológus). A kivizsgálás során fontos az esetleges szervi betegségek kizárása.
A kivizsgálás első lépése a gondos kórelőzmény-felvétel, amelynek fontos része az étkezési szokásokra vonatkozó részletes kikérdezés. Ez utóbbi segítségével fény derülhet bizonyos helytelen étkezési szokásokra, illetve túlzásokra, valamint a beteg panaszait kiváltó ételekre. Ezt követően alapos fizikális vizsgálat következik.
Továbbá az alábbi vizsgálatok elvégzésére kerülhet sor:
- laboratóriumi rutinvizsgálat;
- széklettenyésztés, rejtett vérzés vizsgálata a székletből;
- részleges vastagbéltükrözés (szigmoidoszkópia);
- 45 év felett, pozitív családi kórelőzmény esetén vastagbéltükrözés (kolonoszkópia);
- a laktózintoleranciát, gluténérzékenységet és egyéb ételérzékenységeket kizáró vizsgálatok.
Irritábilis bél szindróma kezelése
Az IBS kezelésének célja a tünetek csökkentése és az életminőség javítása. A kezelés megválasztása a domináló tünetek figyelembevételével történik.
Fontos szerepe van a diétának, amelyet a beteg étkezési szokásainak feltérképezését követően állít be a kezelőorvos vagy a dietetikus szakember. Az életmódra, életvezetésre, diétára kiterjedő tanácsok betartásával nagymértékben csökkenthetők a panaszok.
Amennyiben a táplálkozás megváltoztatása, az elegendő folyadékfogyasztás és a rendszeres testmozgás nem vezet eredményre, tünetorientált gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők a tünetek. Ez azt jelenti, hogy puffadásos panaszok esetén gázkötő készítményt ír fel a kezelőorvos, hasi görcsök esetén különböző típusú görcsoldókat, székrekedés esetén különböző székletlazítókat.
A tünetorientált kezelést a belgyógyász, illetve gasztroenterológus szakorvos végzi járóbeteg-szakellátás keretében. Azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak a kezelésre, speciálisan felkészült centrumokban indokolt az ellátása, amelynek fontos része a pszichés vezetés, pszichoterápia is. A betegség kezelésében különleges jelentősége van az orvos és a beteg közötti kapcsolatnak, a beteg együttműködésének.
Mit tehet irritábilis bél szindróma esetén?
A többszöri, kis volumenű étkezés, a rostban dús táplálkozás enyhítheti a tüneteket, illetve azon ételek kerülése is, amelyek fokozzák a panaszokat. A túlzott diétás megszorítás és az egyoldalú táplálkozás azonban bizonyos hiánybetegségek kialakulását okozhatja, ezért az étrend kialakításakor célszerű dietetikus szakember tanácsát kérni. Javasolt a rendszeres testmozgás – futás, kerékpározás stb. –, amely szintén jótékony hatású.
Irritábilis bél szindróma megelőzése
Az irritábilis bél szindróma megelőzésének alapját az egészséges életmód – változatos étrend, napi többszöri, kis mennyiségű étkezés, az alkoholfogyasztás mérséklése, rendszeres testmozgás, megfelelő stresszkezelés – képezi.
