Jóindulatú daganatok

A jóindulatú (benignus) daganatok fő jellemzője, hogy a kontrollálhatatlan növekedés során – a rosszindulatú daganatokkal ellentétben – nem törnek be a környező szövetekbe, és nem pusztítják el azokat.

Általában lassan növekednek, sebészi úton eltávolíthatók, nem újulnak ki, sejtjeik nem szóródnak szét a szervezetben, így rendszerint áttétet sem okoznak. Azonban a sejtek mértéktelen burjánzása miatt a jóindulatú daganatok olykor óriási méreteket ölthetnek, ami károsíthatja a szervezet élettani funkcióit.

A jóindulatú daganatok a test bármely részén előfordulhatnak: a belső szerveken, a bőrön, a kötőszöveten, a zsírszöveten, a csontokban és akár az agyban is.

Kiindulási helyük szerint megkülönböztetünk:

• hám (papillóma),
• kötőszövet (fibróma),
• mirigyszövet (adenóma),
• zsírszövet (lipóma),
• izomszövet (mióma),
• ér (hemangióma),
• nyirokér (limfangióma),
• csontszövet (oszteóma),
• porcszövet (kondróma) és
• idegrost (neurinóma, neurofibróma) eredetű jóindulatú daganatokat.

A jóindulatú daganatok főbb tünetei

A jóindulatú daganatok igen változatos tüneti képet mutathatnak. A legfőbb típusai:

• A bőr jóindulatú daganatai

A bőrön a különböző sejttípusokból álló növedékek már a születéskor jelen lehetnek, vagy később fejlődnek ki. Fajtáik:

• • Ateróma – a szőrtüszőből és faggyúmirigyből kiinduló, kellemetlen szagú, kásaszerű anyagot tartalmazó tömlő.
  • Felhámciszta (epidermális ciszta) – sérülés hatására a bőr irharétegébe vagy a bőr alatti rétegbe kerülő, később betokosodó felhámrészletek alkotják. Az akár borsó nagyságú, igen fájdalmas elváltozás leggyakrabban a tenyéren, az ujjak hajlító- és a lábujjak feszítőfelszínén fordul elő.
  • Szemölcs (verruca) – vírusfertőzés okozta elváltozás főként a kéz feszítőoldalán és a talpon, amely magától visszafejlődhet. A sérülésekor kikerülő szövetnedv újabb szemölcsök kialakulásához vezethet, így fennáll az önfertőzés veszélye. A talpon elhelyezkedő, mélyebb rétegekbe hatoló szemölcs igen fájdalmas lehet.
  • Tyúkszem (clavus) – a kalapácsujj következtében nyomásnak kitett területen keletkező bőrkeményedés, amely esetenként rendkívül fájdalmas, máskor a felülfertőződés miatt begyulladhat.
  • Lipóma – többnyire tokkal körülvett, lágy, tojásdad alakú vagy szőlőfürtszerűen elágazó jóindulatú zsírdaganat, amely leggyakrabban a törzsön és a végtagokon alakul ki.
  • Fibróma – kötőszöveti sejtekből és kollagénrostokból álló, tömött csomó formájában, elsősorban végtagokon megjelenő daganat.
  • Érdaganat (angióma) – rendellenes sűrűséggel elhelyezkedő vér- és nyirokerekből áll. Általában a bőrben vagy a bőr alatt található, és vörös vagy bíborszínű elszíneződést okoz.
  • Nyirokérdaganat (limfangióma) – olyan bőrdaganat, amely tágult nyirokerekből áll; sárgásbarna, ritkábban vöröses árnyalatú. Sérülés vagy sebészi megnyitás után színtelen folyadék ürül belőle.
  • Piogén granulóma – skarlátvörös, barna vagy kékesfekete, enyhén kiemelkedő csomó, amelyet a hajszálerek túlburjánzása és a környező szövetek duzzanata okoz. Sérülés hatására vagy többnyire terhesség alatt, ismeretlen okból fejlődik ki.
  • Keloid – sima, fénylő felszínű, kissé rózsaszínű, kiemelkedő hegszövet, a kötőszövet túltengésével járó növedék, amely sérülés vagy sebészeti beavatkozás helyén alakul ki.
  • Glomus tumor (angioneuromióma) – leggyakrabban a végtagok, az ízületek környékén vagy az ujjakon lévő bőr alatti rétegben tapintható kicsi, de érintésre rendkívül érzékeny csomó.
  • Anyajegy (névusz) – veleszületett vagy később kialakuló festékes anyajegy a bőrön és a nyálkahártyán, amelynek a színe és/vagy felszíne eltér a környezetétől.
  • Keratózis – a bőrből enyhén kiemelkedő, szemölcsszerű, barna vagy szürke hámmal fedett elváltozás; elsősorban idős emberek fején, hátán, végtagjain alakul ki.

• Az idegrendszer jóindulatú daganatai

Az idegrendszer daganatainak tüneteit az idegszövet pusztulása és az agynyomás fokozódása okozza. Az agydaganat első jele a visszatérő fejfájás lehet, azonban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb fejfájás nem agytumor eredetű. További gyakori tünet az egyensúly- és koordinációs zavar, a szédülés, a kettős látás, a hányinger és hányás, az epilepsziás görcsroham, a váltakozó láz, a rendellenesen gyors vagy lassú pulzus és légzésszám.

Az agyban és az idegszövetben kialakuló jóindulatú daganatok legfőbb típusai az alábbiak:

• • Neuróma – idegsérülés következménye, ezért nem tekinthető valódi daganatnak. A regenerálódó idegnyúlványok, idegsejtek és kötőszöveti sejtek halmaza alkotja. Különleges formája az ún. Morton-féle neuróma, amelynek oka a talpideg lábujjak közötti leágazásának gyulladásos vagy mechanikai eredetű megnagyobbodása.
  • Neurinóma (schwannoma) – lassan növekvő daganat, az érintett gerincvelői gyök funkciózavarát idézi elő, fájdalmat és zsibbadást okozva.
  • Neurofibróma – perifériás idegszövetből kiinduló daganat; gyakran fordul elő a végtagokon, egyenként vagy csoportos formában. A hónaljban, combon, fartájékon fellépő elváltozások egytizede rosszindulatúvá válik.
  • Hemangioblasztóma – a vérerekből alakul ki, már a születéskor is fennállhat.
  • Az agyalapi mirigy (hipofízis) adenómája – az agyalapi mirigy jóindulatú daganatai kóros mennyiségű hormont termelnek, amely számos betegséget – például óriásnövést (gigantizmus), a koponya, az arc, a végtagok és a mellkas aránytalan megnagyobbodását (akromegália), Cushing-kórt, pajzsmirigy-túlműködést, menstruációs problémákat (amenorrea) – okozhat.
  • Tobozmirigy-daganat (pinealóma) – az ébrenlét–alvás ciklust szabályozó tobozmirigy korai pubertáskorban jelentkező daganata, amely akadályozhatja a gerincvelői folyadék áramlását; az agy és a koponya megnagyobbodását (vízfejűség) és súlyos agyműködési zavarokat okozhat.
  • Meningeóma – az agyhártya jóindulatú, lassan növekvő daganata, amely a látóideget nyomva állandó fejfájást vagy ideggyógyászati rendellenességeket okozhat.

• Egyéb jóindulatúdaganat-típusok

  • Mióma – a simaizom elszaporodása, leggyakrabban a méhfalon, ami erős, hosszan tartó menstruációs vérzést okoz. Ritka esetben erős hasi fájdalmat, húgyhólyag környéki nyomást és fájdalmas közösülést (diszpareunia) okozhat, illetve megnehezítheti a teherbe esést.
  • Adenómák – a nyálkahártyán vagy a mirigyállományon képződő daganatok gyűjtőneve. Különösen gyakori a bélben, az orrban és az orrmelléküregekben, de előfordul a mellékvesekéreg hormontermelő adenómája is. A vastagbélben képződő adenoid polip idővel rosszindulatú daganattá fejlődhet.
  • Ciszták – folyadékkal töltött nyálkahártya és hólyagos mirigy, amely szinte bárhol jelentkezhet a szervezetben, és gyakran idővel felszívódik. Leggyakrabban a petefészekben, a vesén, a szájnyálkahártyán vagy a térd mögött jelentkezik.
  • Jóindulatú csontdaganatok – leggyakoribb formája a csontszövettel vegyes porcdaganat (oszteokondróma), amely a csont felszínén keletkezik.

További formái:

• • jóindulatú porcdaganat (kondróma),
  • a csontok végén keletkező, ritka daganat (kondroblasztóma),
  • a csontszövetből kiinduló apró daganat (oszteoid oszteóma) és
  • a csontok végén keletkező, onnan a szomszédos szövetekre terjedő óriássejtes daganat.

A jóindulatú csontdaganatok elsődleges tünete a fájdalom.

Mikor forduljon orvoshoz?

A jóindulatú daganatok közül a bőr elváltozásai viszonylag könnyen észrevehetők. Bármilyen gyanús bőrelváltozást észlel, keresse fel a területileg illetékes bőrgyógyászati szakrendelést!

Léteznek azonban olyan jóindulatú daganatok is, amelyek sokáig, akár évekig tünetmentesek maradnak, azonban idővel a biológiai viselkedésük megváltozhat, akár rosszindulatúvá is válhatnak, vagy elhelyezkedésük és megnövekedett méretük miatt zavarhatják a környező szervek működését. Ezért fontos, hogy rendszeresen vegyen részt a népegészségügyi célú, szervezett szűrővizsgálatokon, valamint fogászati ellenőrzésen, mert a korai stádiumban felfedezett daganatok megfelelő orvosi kezeléssel jól gyógyíthatók.

A jóindulatú daganatok kiváltó okai

A tumorok döntő hányada nem öröklődő, hanem szerzett, az egyedi élet során létrejövő kóros elváltozás. Általában több gén mutációjának együttműködése alakítja ki a kórfolyamatot, amelyet a külső körülmények jelentősen befolyásolhatnak. Ezek a tényezők az alábbiak lehetnek:

• egészségtelen étrend;
• dohányzás (több mint 70 igazoltan daganatkeltő vegyületet tartalmaz!);
• mértéktelen alkoholfogyasztás;
• elhízás;
• mozgásszegény életmód;
• UV-sugárzás, röntgensugárzás, radioaktív sugárzás;
• vegyszerek és kémiai anyagok (pl. azbeszt, festékek, műtrágya, gyomirtó);
• környezetszennyezés;
• fertőzések (pl. az Epstein–Barr-vírus okozta, a nyirokcsomók megnagyobbodásával járó mononukleózis);
• lelki tényezők (pl. gyász, stressz).

A jóindulatú daganatok lehetséges szövődményei

Egyes jóindulatú daganatok – elnevezésük ellenére – kifejezetten veszélyesek lehetnek, mivel bizonyos méretet elérve nemcsak fájdalmat, hanem – a fentebb leírtak szerint – akár visszafordíthatatlan károsodást is okozhatnak a környező szervekben vagy szövetekben.

A jóindulatú daganatok diagnosztizálása

A jóindulatú daganatok kivizsgálása a tumor helyétől függően változik. A diagnózis felállítása a kórtörténet, a fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, szükség esetén röntgenvizsgálat és képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) alapján történik.

A daganatszerű elváltozások fizikai vizsgálattal nem mindig különíthetők el a rosszindulatú daganatoktól. Ezért az ilyen elváltozásokat rosszindulatúnak tekintik mindaddig, amíg nem sikerült bebizonyítani az ellenkezőjét.

A pontos diagnózis felállítása érdekében sor kerülhet mintavételre, biopsziára is. Ilyenkor a mintát szövettani vizsgálatnak vetik alá a rosszindulatúság kizárása céljából. Az idegrendszeri daganatok helyének meghatározásakor a neurológus (ideggyógyász) szakorvos abból indul ki, hogy a test mely része vagy funkciója működik kórosan.

A jóindulatú daganatok kezelése

A jóindulatú daganatok kezelése többnyire az elváltozás sebészeti úton történő eltávolítását jelenti. Nem operálható tumor esetében – a daganat típusától, elhelyezkedésétől, méretétől, valamint a beteg általános állapotától, esetleg meglévő társbetegségeitől függően – sugárterápia vagy gyógyszeres kezelés is szóba jöhet.

A jóindulatú daganatok megelőzése

A jóindulatú daganatok nem minden esetben előzhetők meg, de egészséges életmóddal – éppúgy, mint a rosszindulatú daganatok esetében – csökkenthető a kockázatuk. Ennek legfőbb elemei a következők:

• rendszeres testmozgás;
• kiegyensúlyozott táplálkozás;
• elhízás esetén a testsúly normalizálása;
• a stressz kerülése;
• a mértéktelen alkoholfogyasztás kerülése;
• a dohányzás mellőzése, illetve leszokás a dohányzásról.