A testpozitivitás (body positivity) olyan szemléletmód, amely a test elfogadását és megbecsülését hangsúlyozza, függetlenül a méreteitől, formájától, bőrszínétől, nemétől vagy esetleges „tökéletlenségeitől”. Lényege, hogy az egyén pozitív, szeretetteljes viszonyt alakítson ki a saját testével, és ne érezzen kényszert a testi adottságainak megváltoztatására pusztán a társadalmi elvárások miatt.
A testkép – azaz az, ahogyan valaki a saját testét látja és megéli – szoros kapcsolatban áll a mentális egészséggel.
A tartósan negatív testkép összefüggésbe hozható:
- szorongással;
- depresszív tünetekkel;
- fokozott stresszel;
- társas helyzetek kerülésével;
- étkezési zavarok kialakulásával.
A testpozitivitás célja, hogy csökkentse a megjelenéssel kapcsolatos szégyent és túlzott önkritikát, és erősítse az önelfogadást.
Mit jelent a pozitív testkép?
A pozitív testkép az egyén számára azt jelenti, hogy:
- magabiztos a megjelenését illetően;
- érzékeli és elfogadja a teste működőképességét, ennek alapján alkot róla véleményt, nem csak a megjelenése alapján;
- elfogadja a természetes átalakulásokat, pl. a korral, különböző állapotokkal, élethelyzettel járó változásokat;
- ellenálló a nem reális, gyakran idealizált elvárásokkal szemben.
A testképet a média mellett a család, a barátok, a környezet, a társadalmi szokások és elvárások is jelentősen befolyásolhatják.
A testpozitivitás története
A testpozitivitás gyökerei az 1960-as évek Amerikájáig nyúlnak vissza, amikor a nagyobb testsúlyú embereket érő diszkrimináció és negatív bánásmód ellen indultak kezdeményezések.
A 2000-es évektől az online tér és a közösségi média elterjedése új lendületet adott a mozgalomnak. A digitális platformokon egyre gyakoribbá vált a testszégyenítés (body shaming) és a zaklatás (bullying) – nemcsak a túlsúlyos, hanem az átlagos testalkatú emberek esetében is. A média gyakran irreális elvárásokat közvetített, ami fokozta az elégedetlenséget és az önkritikát (lásd például: Soványságkultusz a közösségi médiában).
Ugyanakkor az online tér lehetőséget adott arra is, hogy a különböző testalkatú emberek láthatóvá váljanak, és saját tapasztalataikat megosszák. A 2010-es évektől egyre többféle testalkat jelent meg a médiában és a divatiparban (például a plus size modellek), ami hozzájárult a sokszínűbb testkép elfogadásához. Ez a változás sok ember számára hozott javulást a mentális jóllétben, mivel ritkábbá vált az őket ért megszégyenítés és az ítélkezés.
A testpozitivitás kritikája
A testpozitivitás mozgalma azonban több szakmai és társadalmi kritikát is kapott. Egyes vélemények szerint nem reális elvárás, hogy mindenki mindig szeresse és maradéktalanul elfogadja a testét. Az erőltetett pozitivitás – az úgynevezett toxikus pozitivitás – azt az érzést keltheti, hogy aki nem tud pozitívan viszonyulni a testéhez, az személyes kudarcot vallott.
Más kritikák szerint a testpozitivitás túlhangsúlyozása háttérbe szoríthatja a fizikai egészséget. Egyes vélemények szerint például a túlzott pozitivitás nem veszi figyelembe az a túlsúly és elhízás negatív egészségügyi hatásait, vagy akadályt képezhet a motivált életmódváltás kialakulásban, amikor egészségügyi okokbók (pl. szív-érrendszeri és anyagcserebetegségek megelőzése) kedvezőbb lenne a testsúlycsökkenés.
Felmerült az a kérdés is, hogy a különböző testméretek elfogadása csökkentheti-e az egészségtudatos viselkedést. A jelenlegi kutatások ugyanakkor nem igazolták egyértelműen, hogy a változatos testalkatokat bemutató médiatartalmak egészségtelenebb új szokásokhoz vezetnének.
Ajánlott tartalom:
Testsemlegesség
