A keszonbetegség vagy dekompressziós betegség egy olyan rendellenesség, mely során a vérben és a szövetekben a nagy nyomás hatására feloldódott nitrogén újra légbuborékokat képez, amikor a nyomás lecsökken. A betegség fáradtsággal, izom és ízületi fájdalommal járhat, a stroke tüneteit is utánozhatja. Főként hivatásszerűen búvárként dolgozó embereket és rekreációs búvárokat érint a betegség, ritkábban asztronautákat, nyomás nélküli repülőgépeken dolgozókat.
A keszonbetegség főbb tünetei
A keszonbetegség tünetei általában lassan, fokozatosan alakulnak ki attól függően, hogy milyen mérvű volt a nyomáskülönbség és mennyi ideig tartott. A búvárok 50%-nál jelennek meg a tünetek a felszínre éréstől számított 1 órán belül. Az érintettek 90%-ában 6 órán belül jelentkeznek a tünetek. Az első tünetek, melyek keszonbetegségre utalhatnak általában a következők:
- fáradtság,
- étvágytalanság,
- fejfájás,
- rossz közérzet.
A keszonbetegség kevésbé súlyos, mozgásszervi formája tipikusan csak fájdalommal jár. Az éles fájdalom általában a karok vagy a lábak, a hát ízületeiben, illetve az izmokban jelentkezik. Néha a fájdalom helyét nehéz pontosan meghatározni. A fájdalom eleinte lehet enyhe vagy itt-ott jelentkező (intermittáló), de később fokozatosan erősödhet és mozgás hatására rosszabbodhat.
A kevésbé gyakori tünetek közé tartozik a viszketés, foltok, kiütések megjelenése, a kar, a mellkas vagy a has duzzanata és a rendkívüli fáradtság.
A keszonbetegség súlyosabb formája leggyakrabban neurológiai tünetekkel jár, melyek az enyhe zsibbadástól a bénulásig terjedhetnek vagy akár halálos kimenetelű is lehet.
A gerincvelő érintettségének tünetei lehetnek a zsibbadás, bizsergés, gyengeségérzés a karokban, lábakban. Az enyhe gyengeség vagy bizsergés órák alatt visszafordíthatatlan bénulássá fejlődhet. Szintén előfordulhat, hogy a beteg nem tud vizelni, vagy a vizelet vagy a széklet ürítését szabályozni (inkontinencia). A has és a hátfájdalom is gyakori.
Az agyi érintettségre utaló tünetek közé tartozik a fejfájás, zavartság, beszédproblémák, kettős látás, az eszméletvesztés ritka. A közép és belső fül érintettségére utalhat például a súlyos szédülés, a fülzúgás és a halláskárosodás.
A vénákon keresztül a tüdőbe kerülő gázbuborékok köhögést, mellkasi fájdalmat és fokozatosan súlyosbodó légzési nehézséget okozhatnak. Ritkán sokk és halál is bekövetkezhet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha saját magán vagy ismerősén a keszonbetegség tüneteit észleli, azonnal hívjon mentőt, hogy mihamarabb el tudják juttatni a beteget a legközelebbi magasnyomású kamrába.
A keszonbetegség kiváltó okai
A levegő főként oxigénből és nitrogénből áll. Víz alatt a búvárok a nitrogéngázt is tartalmazó sűrített levegőt ugyanolyan nyomáson lélegzik, mint amilyen a környező vízé. A mélyebb nyomáson a nitrogén oldódik és felhalmozódik a búvár szöveteiben. A felszínre emelkedés közben a külső nyomás csökken, a nitrogén ismét gáz halmazállapotú lesz és a búvár kilélegzi, amennyiben az emelkedés biztonságos ütemben történik.
Amikor a búvár túl gyorsan jut a felszínre, a nitrogén apró buborékokat képezhet a vérben vagy a test különböző szöveteiben, így keszonbetegséget okozva.
Ha egy búvár túl gyorsan emelkedik a felszínre, és közben visszatartja a lélegzetét, a nyomás csökkenése miatt a tüdő túlságosan felfújódhat. Ez a tüdő apró léghólyagocskáiban repedést okozhat, így lehetővé téve, hogy a légbuborékok közvetlenül a véráramba kerüljenek. Ezek a légbuborékok blokkolhatják különböző szervek vagy testrészek vérellátását. Ezt nevezzük gáz embóliának.
A keszonbetegség lehetséges szövődményei
- Tartós idegrendszeri problémák, például bénulás.
- Avaszkuláris/diszbárikus oszteonekrózis: a kifejezés a csontok elhalását jelenti. Különösen a váll és a csípő csontjai érintettek. Fájdalommal, mozgáskorlátozottsággal járhat. Azokat érinti inkább, akik hosszú idő óta hivatásszerűen búvárkodnak.
A keszonbetegség diagnosztizálása
Az orvosa a tünetek jellege és a búvárkodáshoz kapcsolt megjelenésük alapján diagnosztizálja a betegséget. Az olyan képalkotó vizsgálatok, mint a CT vagy az MR, néha mutathatnak agyi vagy gerincvelői eltéréseket, azonban nem megbízhatóak. A hiperbár oxigénterápiát azonban még a CT vagy MR vizsgálat eredményeinek megérkezése előtt meg kell kezdeni, kivéve azokat az eseteket, amikor a diagnózis bizonytalan vagy a búvár állapota stabil. Az MR kimutathatja a diszbárikus oszteonekrózist (csontelhalás).
A keszonbetegség kezelése
Ha egy búvár keszonbetegségre gyanús, már a helyszínen a mentők kiérkezéséig le kell fektetni és mihamarabb oxigént adni neki, ha rendelkezésre áll.
A keszonbetegség kezeléséhez hiperbár oxigénterápiát használnak vagyis egy túlnyomásos kamrában a beteg 100%-ban oxigént lélegzik be túlnyomás mellett. A hiperbár oxigénterápia összenyomja a buborékokat, növeli a nitrogén eltávolításának sebességét a testből, csökkenti a buborékok által okozott gyulladást, javítja a szövetek oxigénellátottságát.
Fontos, hogy a terápia alatt sokat pihenjen és sok folyadékot fogyasszon. Az alkoholt kerülje, mivel kiszáradást okozhat.
A keszonbetegség megelőzése
- Használjon dekompressziós táblázatot akkor is, ha a búvárkodást segítő számítógép programokat használ. Lassan emelkedjen és a megfelelő időközönként álljon meg.
- Csak akkor merüljön, ha jól érzi magát.
- Ne merüljön, ha köhög vagy megfázott.
- Igyon sok folyadékot a merülés előtt és után.
- Ismerje jól a búvárfelszerelését és tartsa karban.
- A merülés után kerülje a megerőltető testmozgást és a mértéktelen alkoholfogyasztást.
- A merülések között ideális esetben legalább 2 óra teljen el.
- Merülés után legalább 24 óráig ne üljön repülőgépre és kerülje a 300 méternyi szintkülönbséget.
- Ugyanaznap több merülés, valamint olyan merülések sorozata, melyek során a mélyben, illetve a felszínen is csak rövid időt tölt a búvár, növelik a keszonbetegség kialakulásának kockázatát.
- A keszonbetegség terápiája után legalább 1 hónapig ne merüljön, mivel a kiújulás kockázata nagyobb ebben a periódusban.
- Ha jelentős idegrendszeri tünetek alakultak ki a keszonbetegség kapcsán, legjobb a további merüléseket elkerülni.
