A kullancsok számos betegség kórokozóit terjeszthetik, amelyek lehetnek vírusok, baktériumok és egysejtűek (protozoonok). A kullancsok a fertőzést hordozó, vadon élő állatokból történő vérszívás során veszik fel a kórokozót, majd azt köztesgazdaként (vektorként) – újabb vérszívás közben – az emberbe juttatják. Az állatról emberre is terjedő fertőzéseket zoonózisnak nevezzük.
A kullancsok pókszabásúízeltlábúak. Testük két részre, elő- és utótestre (fejtor és potroh) tagolódik, méretük általában 1-4 mm közötti, négy pár lábuk van. Szájszervük, az ún. szipóka vérszívásra alkalmas. Nyáluk érzéstelenítő, véralvadásgátló és értágító anyagot tartalmaz. A vérrel teleszívott kullancs potroha 3-5 mm-es fekete göbként jól látható a bőrön.
A kullancsok elsősorban a lombhullató erdők aljnövényzetében élnek, de előfordulhatnak a bokrokon is. Megbújhatnak továbbá vizes területeken, nádasban és a szántóföldi növények között, de városi parkokban, családi házak kertjeiben is. Március végétől késő őszig aktívak. Fejlett érzékszervekkel rendelkeznek, amelyek révén képesek érzékelni a hőt, a testszagokat, a kilélegzett szén-dioxidot, sőt az apró mozgásokat is. A szemmel rendelkező, látó kullancsok a fűszálak végének árnyékos oldaláról lesik az arra járó áldozatukat, és alulról másznak fel rá. A szemmel nem rendelkező, vak kullancsok a bokrok leveleinek árnyékos oldaláról, felülről vetik rá magukat az áldozatukra.
Az embert érő csípésekért hazánkban jellemzően a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) felelős. A kifejlett nőstény vérrel teleszívott állapotban a ricinus magjához hasonló méretűre duzzad, erről kapta latin elnevezését (Ixodes ricinus).
Kullancs közvetítésével terjedő fertőzések
Magyarországon leggyakrabban a Lyme-kór és a vírusos agyhártya/agyvelőgyulladás (meningo-encephalitis) kullancs által terjesztett kórokozói okoznak betegséget. Ritkábban előforduló, kullancs közvetítésével terjedő betegség a tibola, a humán monocytás ehrlichiosis, a humán granulocytás anaplasmosis és a babesiosis.
Lyme-kór
A Lyme-kór elsősorban az Ixodes kullancsfajok által terjesztett megbetegedés, Magyarországon ez a leggyakoribb kullancs által közvetített betegség. Kórokozóját, a Borrelia burgdorferi baktériumot W. Burgdorfer amerikai orvos-etimológus írta le 1982-ben. Az első megbetegedéseket 1975-ben az egyesült államokbeli Old-Lyme településen észlelték, innen ered a betegség elnevezése. Ellentétben a klasszikus fertőző betegségekkel – mint a kanyaró vagy a bárányhimlő – a Lyme-kór ellen nem szerezhető immunitás, életünk során többször is megfertőződhetünk. Általában több mint 24 óráig kell a kullancsnak „táplálkoznia”, hogy megfertőzze áldozatát.
A Lyme-kór tüneti képe és lefolyása egyénenként változó. Első tünetként – az esetek három negyedében – a csípéstől számított 3-30 nap múlva bőrtünetek (erythaema chronicum migrans) jelennek meg. A csípés helyén kezdetben kis piros göbcse, vagy barnás-vörös, lencsényi nagyságú, bőrből nem kiemelkedő, enyhén viszkető és kissé fájdalmas elváltozás észlelhető. Ez később koncentrikusan terjed a bőrön, az elváltozás közepe feltisztul, a széli részeken pedig körkörösen terjed, elérve az 5-15 cm-t. A kokárda végül elhalványul és eltűnik, azonban a bőrelváltozás eltűnése nem jelent gyógyulást. A bőrtünetekkel párhuzamosan láz, egész testre kiterjedő bőrkiütés, csalánkiütés, nyirokcsomó-duzzanat, izomfájdalom, gyengeség, fejfájás, esetleg csontfájdalom is jelentkezhet.
A fertőzés második szakaszában idegrendszeri tünetek és ízületi gyulladás is felléphetnek. Változó hosszúságú tünetmentes szakaszt követően, akár évekkel később, a betegség harmadik szakaszában lassan terjedő, enyhén vizenyős, bőrsorvadással kísért bőrfolt (acrodermatitis chronica atrophicans) alakulhat ki, valamint az ízületi gyulladás állandósulhat. Előfordulhatnak központi idegrendszeri zavarok is, súlyosbodó agyhártya-/agyvelőgyulladás, agyműködési zavar, vándorló kóros bőrérzékelés, zsibbadás, végtagfájdalom. A betegséghez társulhat perifériás ideggyulladás, szaruhártya-gyulladás is. A máj minden esetben érintett, de ezt csak emelkedett enzimértékek jelzik, sárgaság szinte soha sem fordul elő. A betegség antibiotikum adásával kezelhető.
Kullancs-encephalitis
A kullancs-encephalitis (ld. még agyvelőgyulladás) kórokozója a kullancs-encephalitis vírus (TBEV), mely a Flavivírus nemzetségbe tartozik. A vírus hordozói madarak és rágcsálók, emberre kullancs közvetítésével kerül. Emellett a fertőzött állat (pl. kecske, szarvasmarha, juh) forralatlan, nyers tejének fogyasztásával is elkapható a vírus. A megfertőződés szempontjából mindenki veszélyeztetettnek számít, aki ki van téve a kullancscsípés lehetőségének (pl. kirándulók, állattartók, gombaszedők, horgászok, vadászok, pályamunkások stb.). Áprilistól novemberig fordul elő a legtöbb megbetegedés.
A lappangási idő 4-28 nap, amelyet követően influenzaszerű tünetek (láz, orrfolyás, rossz közérzet, fejfájás, izomfájdalom, hányás, hányinger) jelentkeznek, majd egy hét alatt ezek megszűnnek. A nyolcadik nap táján a láz újra felszökik, fejfájás, hányinger és hányás kíséri. Gyermekeknél agyhártyagyulladás (meningitis), idősebbeknél súlyos agyvelőgyulladás vagy gerincvelő-gyulladás, akár a kettő kombinációja is felléphet. A betegség központi idegrendszeri tünetei (aluszékonyság, szédülés, koordináció zavara, remegés, reflex-eltérések, tudatzavar, epilepsziás görcsrohamok, kóma) mellett mozgászavarok (akaratlan, dobáló mozgások a féloldali alsó és felső végtagban, csavaró mozgások a végtagokban és a törzsön, járási bizonytalanság, illetve a felső és/vagy alsó végtag gyengesége vagy bénulása) is jelentkezhetnek. A betegséget vizelet- és székletvisszatartási képtelenség (inkontinencia) kísérheti.
Megfelelő orvosi ellátás mellett a kullancs-encephalitis jól gyógyul, az életkor előrehaladásával azonban mind gyakoribbá válnak a maradandó tünetek.
Tibola
A kullancs által terjesztett nyirokcsomó-duzzanat (TIck-BOrne LymphAdenopathy) leggyakrabban a kisgyermekeket érinti. A feljebb említett Ixodes fajnál jóval nagyobb testű, lencsényi-borsónyi méretű kullancs (Dermacentor marginatus) a hajas fejbőrön csípi meg áldozatát. A kullancsok Rickekttsia baktériumokat terjesztenek. Napokkal-hetekkel később a csípés helye megduzzad, kifekélyesedik és váladékozik. Körülötte – elsősorban a tarkón, a hajas fejbőr alatt – babnyi nyirokcsomó-duzzanatok keletkeznek. A helyi bőrreakció területén, 1-2 centiméternyi foltban tartós kopaszság alakul ki.
A fertőzés ritkán jár lázzal, a hőemelkedés viszont gyakori. A betegség jóindulatú, magától is meggyógyulhat, csak ritkán alakul ki idegrendszeri szövődmény vagy elhúzódó lefolyás.
Sziklás-hegységi foltos láz
Észak- és Dél-Amerikában elterjedt a szikláshegységi foltos láz kórokozója, a Rickettsia rickettsii nevű baktérium, amely fertőzött kullancs csípése során, sérült bőrön vagy nyálkahártyán át kerül át az emberi szervezetbe. A csípés után 1-2 héttel láz, fejfájás, izomfájdalom, gyengeség, hányás, hasmenés, köhögés jelentkezik. A csípés helyén ritkán helyi bőrreakció, valamint előbb a végtagokon, majd a törzsön göbcsés kiütések alakulnak ki.
Humán monocytás ehrlichiosis és granulocytás anaplasmosis
A humán monocytás ehrlichiosis kórokozója az Ehrlichia chaffeensis nevű baktérium, amelynek legfontosabb terjesztője a kullancs. A humán granulocytás anaplasmosis kórokozója az Anaplasma phagocytophilum nevű baktérium, amely szintén a kullancs közvetítésével jut a gazdaállatokról (rágcsálók, rovarevők, szarvas, szarvasmarha, kutya) az emberre. A két betegség nem különíthető el egymástól a klinikai tünetek alapján, mivel mindkettőt kezdeti láz, elesettség, izom- és ízületi fájdalom, fejfájás jellemzi.
A betegség heveny szakaszában laboratóriumi vizsgálattal rendszerint trombocitopénia, a fehérvérsejtek számának kórosan alacsony szintje a vérben (leukopenia), vérszegénység (anaemia) és a májban található egyik enzim fokozott aktivitása igazolható. A betegség többnyire tünetmentes és enyhe lefolyású, azonban néha középsúlyos, súlyos, sőt halálos kimenetelű kórformák is előfordulnak. Az időben felismert betegség antibiotikummal jól gyógyítható.
Babesiosis
A babesiosis Ixodes kullancsfajok által terjesztett fertőzés, amely elsősorban a kutyákat veszélyezteti, de ritka esetben embert is megbetegíthet. A kórokozó egysejtű parazita (protozoon) a vörösvérsejtekben szaporodik. Az ennek következtében széteső vörösvérsejtekből nagy tömegben kiszabaduló hemoglobin eltömíti a vesecsatornákat (ezzel vesekárosodást okozva) és sötétre festi a vizeletet.
A fertőzés hatására láz, fejfájás és izomfájdalom jelentkezik, majd a vörösvértestek szétesése vérszegénységhez vezethet. A betegség különösen a lépeltávolításon túlesett betegekre nézve veszélyes, esetükben akár végzetes kimenetelű is lehet. Egészséges lép esetén a betegség rendszerint enyhe lefolyású és kezelés nélkül magától elmúlik, illetve jól gyógyítható.
Kullancs közvetítésével is terjedő fertőzések
Egyes betegségek kórokozói a kullancson kívül más állatfajok közvetítésével is átterjedhetnek az emberre. Ilyen betegség a nyúlpestis, a krími-kongói vérzéses láz, a Q-láz és az epidémiás visszatérő láz.
Nyúlpestis
A nyúlpestis (tularaemia) kórokozója a Francisella tularensis baktérium, amely állatról emberre közvetlen kontaktussal, aeroszol formában történő belégzéssel, fertőzött hús és víz fogyasztásával, vagy paraziták (kullancs) közvetítésével kerülhet. Birka, kutya, macska, patkány, egér, pocok, hörcsög, menyét, róka, mókus, ritkán a madarak is terjeszthetik a betegséget. Veszélyeztetettek a vadászat, erdőgazdaság, erdészet, mezőgazdaság és bőrfeldolgozás területén dolgozó személyek, de a szabadban sportolók (például tájfutók) is megkaphatják a fertőzést. A betegség lappangási ideje 1-21 nap.
Leggyakrabban bőrfekély keletkezik a rovarcsípés vagy állati harapás helyén (ulceroglandularis tularaemia). Szembe való bedörzsölés esetén szemtünetek (duzzanat, vörösség, fájdalom, fekély a belső szemhéjon) jelentkeznek (oculoglandularis tularaemia). Az esetek 25-30 százalékában tífuszos jellegű megbetegedés alakul ki, amelynek tüneti képét magas, elhúzódó láz, hidegrázás, étvágytalanság, hányás, hányinger, hasmenés, fogyás, izzadás, izomfájdalom, ritkán testszerte kiütések, fejfájás és köhögés jellemzi. A betegség lefolyása esetenként eltérő: gyógyszeres kezelés mellett a gyógyulás 2-3 hetet vesz igénybe, de felléphetnek súlyos, akár életet veszélyeztető szövődmények (szeptikus sokk) is.
Krími-kongói vérzéses láz
Európában ritkán előforduló, vérzéses lázat okozó vírusfertőzés, melyet többnyire kullancs terjeszt. Az ember kullancscsípéssel vagy fertőzött állat vérével történő direkt érintkezéssel (például házi- vagy vadállat feldolgozásakor) fertőződhet, de a vírus emberről emberre testnedvek útján is átkerülhet. A fertőzés főleg mezőgazdasági, vágóhídi, húsfeldolgozó és tejgazdasági dolgozókat veszélyeztet, tavasztól kora őszig fordul elő leggyakrabban. A súlyos, tífuszhoz hasonló tünetekkel járó vérzéses láz az esetek 8-30 százalékában végzetes kimenetelű, de ennél jóval magasabb (60 százalékos) a halálozási arány az emberről emberre közvetlenül történő fertőzés esetén.
A lappangási idő (1-13 nap) után hirtelen felszökik a láz, homloktáji vagy szem mögötti fejfájás, fényérzékenység, étvágytalanság, izomfájdalom, torokfájdalom, hasfájás, hasmenés, émelygés, hányás jelentkezik. Néhány napnyi izgatottságot, nyugtalanságot és álmatlanságot követően depressziós tünetek és aluszékonyság figyelhetők meg. Bevérzések jelentkeznek a bőrön és a nyálkahártyákon. Vérhányás, vérköpés, véres széklet és vizelet léphet fel. A betegség láz- és fájdalomcsillapítással, folyadék- és elektrolitpótlással kezelhető (tüneti kezelés).
Q-láz
A Q-láz igazoltan, de valószínűleg csak ritkán terjed kullancscsípéssel. A fertőződés elsősorban a légutakon keresztül, ritkábban a gyomor- és bélrendszerben történik. A Coxiella burnetii baktérium okozta betegség haszonállatokkal (kecske, szarvasmarha, birka) foglalkozó személyek körében a leggyakoribb. Az állatok vizelete, széklete és nyers teje is terjesztheti a fertőzést. 2-4 hét lappangási időt követően magas láz, izomfájdalom, heves fejfájás, mellkasi fájdalom jelentkezik.
A megbetegedés többnyire enyhe lefolyású, magától gyógyul, de röntgenvizsgálattal szinte mindig kimutatható tüdőgyulladás is.
Epidémiás visszatérő láz
Az epidémiás visszatérő lázat (febris recurrens endemica) a kullancsok, illetve az emberi ruhatetű által terjesztett Borellia spirocheta nevű baktérium okozza. Elégtelen személyi higiénia esetén (háborúk, természeti katasztrófák vagy éhínség idején) terjed.
Napjainkban főként Afrikában és Dél-Amerikában az Andok vidékén fordul elő. A fertőzést követően 5-7 nappal magas láz, hidegrázás jelentkezik. A betegség további jellemző tünetei az izom- és ízületi fájdalmak, valamint az erős fejfájás, de előfordulhat hányás, hányinger, hasi fájdalom is. Bőrkiütés az esetek egyharmadában jelentkezik, főleg a nyakon és a mellkason. A beteg levertté válik, kerüli a fényt. Lépmegnagyobbodás, nyirokcsomó-duzzanat, sárgaság, ritkábban tüdőgyulladás vagy középfülgyulladás léphet fel.
A vérzéses jelenségek (orrvérzés, vérköpés, vérhányás, véres vizelet) gyakoriak, de ritkán súlyosak. A láz 3-5 nap elteltével megszűnik, majd hét napig tartó láztalan állapot után újra jelentkezik egyéb tünetek (szapora pulzus és légvétel, rossz közérzet, gyengeség) kíséretében. A betegség különösen a várandós anyákra és magzatukra veszélyes. Kullancsok által terjesztett formája nem súlyos, szövődmények elsősorban rossz általános egészségi állapot, elégtelen keringés és szívműködés esetén alakulnak ki.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a csípés helyén legalább 5 cm átmérőjű vöröses vagy kékeslilás bőrpír jelentkezik, azonnal forduljon háziorvosához, aki az összes információ gondos mérlegelése alapján állítja fel a kórismét. Ha bőrpír nem jelentkezett, de a kullancscsípés utáni néhány hétben egyéb tüneteket (pl. láz, fejfájás, izom és ízületi fájdalom stb.) észlel, szintén forduljon orvosához. Szükség esetén laboratóriumi vérvizsgálatot kezdeményez és előírja a megfelelő kezelést.
Ha szívdobogásérzés, bénulás, nehézlégzés vagy súlyos fejfájás jelentkezik, mielőbb keresse fel a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Lehetséges szövődményei
A vírusos agyvelőgyulladás kórokozója elsősorban a központi idegrendszerben okozhat kóros elváltozást. Felnőtteknél és főként időseknél a betegség szövődményeként memóriazavar, a koncentrációs képesség csökkenése, fejfájás, akaratlan remegés, érzelmi labilitás, izommozgások koordinációjának zavarából adódó bizonytalan és ügyetlen mozgás, idegi eredetű izombénulás, görcsök jelentkezhetnek. Kezelés hiányában a betegség akár halálos is lehet.
A Lyme-kór szövődményeként szívritmuszavar, ízületi gyulladás, izomfájdalom és idült bőrelváltozások alakulhatnak ki. A fáradékonyság, memóriazavar a gyógyulás után is megmaradhat, a kognitív képességek romolhatnak. Alvászavar, végtagzsibbadás léphet fel.
A nyúlpestis heveny veseelégtelenséget, alacsony szérum nátriumszintet, tüdőgyulladást, csontvelőgyulladást, agyhártyagyulladást, agyvelőgyulladást, szívburokgyulladást, hashártyagyulladást, léprepedést, a felszíni visszerek vérrögösödéssel járó gyulladását (lásd visszérgyulladás) és disszeminált intravaszkuláris koagulációt (DIC) idézhet elő.
A krími-kongói vérzéses láz súlyos szervi bevérzések (például tüdővérzés), tüdőkárosodás (felnőttkori respirációs distressz szindróma), heveny veseelégtelenség, májgyulladás, májmegnagyobbodás és disszeminált intravaszkuláris koaguláció kialakulásához vezethet.
A sziklás-hegyi foltos láz okozta érkárosodás következtében bőrbevérzések keletkezhetnek, a vér mennyiségének kóros csökkenése (hypovolaemia), alacsony vérnyomással járó sokk, tüdővizenyő, veseelégtelenség léphet fel, a keringés összeomolhat.
Az epidémiás visszatérő láz szivárványhártya-gyulladást okozhat és tartósan ronthatja a látást. Az ismétlődő lázas rohamok után agyidegbénulás, agyhártyagyulladás, féloldali bénulás, agyvérzés, görcsök léphetnek fel. Szívizomgyulladás alakulhat ki ritmuszavarokkal. Legsúlyosabb szövődménye a májelégtelenség, amely végzetes kimenetelű is lehet.
A Q-láz következtében ritka szövődményként máj-, szívizom-, agyhártya- és agyvelőgyulladás alakulhat ki.
Mit tehet kullancscsípés esetén?
A kullancsot fontos minél hamarabb eltávolítani, mivel a kórokozók átvitelének esélye ez eltelt idővel nő. A kullancsot eltávolításkor tilos lekenni zsírral vagy olajjal, mert ennek hatására fuldokolni kezd, és fertőző nyálat ürít az áldozatába. A szakszerű eltávolítás eszköze a kullancseltávolító kanál, amely gyötrés- és fertőzésveszély-mentesen távolítja el a vérszívót.
Ha nem áll rendelkezésünkre kanál, csipesszel, de szükség esetén cérnával vagy akár körömmel is eltávolítható a kullancs. Bármilyen módszert is használjunk, a kullancsot a bőrhöz legközelebb eső részén fogjuk meg, az utótestét ne nyomjuk össze.
Gyógyszertárban kapható teszttel ellenőrizhető, hogy a testből eltávolított kullancs hordoz-e kórokozót. A kullancs vizsgálata alapján azonban az ember betegségének kórisméje nem állítható fel. A teszt az egyéb adatokkal, tünetekkel, panaszokkal és laboratóriumi eredményekkel együtt értékelve kiegészítő információt nyújthat a kezelőorvosnak a kórisme felállításához és az esetleges kezelés szükségességének eldöntéséhez.
Amennyiben a kullancsteszt eredménye pozitív, jegyezze fel a csípés időpontját, és ha a későbbiekben tüneteket észlel, forduljon orvoshoz. Fontos tudni, hogy a Lyme-kór gyanúja esetén túl korán elvégzett laboratóriumi vizsgálat álnegatív eredményt adhat. A kullancscsípést követően ugyanis legalább két hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy a szervezet immunrendszere áthangolódjon, és jelezze a vérvizsgálati tesztekben a pozitivitást.
A kullancs által okozott betegségek megelőzése
Lehetőség szerint kerülendők a dús aljnövényzettel borított erdős, bokros területek. Kirándulások alkalmával vagy kerti munka végzése során javasolt a nadrág szárának zokniba húzása és a felsőruházat nadrágba tűrése, valamint bőrre felvihető kullancsriasztó szer használata, 3-4 óránként megismételve.
A természetben történő kirándulás során és azt követően is 1-1,5 óránként érdemes tetőtől talpig terjedő kullancsvizitet tartani és az aktivitást követően a levetett ruhát is átvizsgálni. Nem ajánlott a táborozás kullancsok által fertőzött területeken, például vadetetők, vaditatók és vadpihenők környékén.
Frissen fejt tejet ne fogyasszunk, előbb mindig forraljuk fel. Vadállatok nyúzása, szőrme- és húsfeldolgozás során védőkesztyű használata javasolt. Kertünkben csökkenthetjük a kullancsok előfordulásának esélyét, ha a füvet rendszeresen rövidre nyírjuk, az avart pedig összegyűjtjük. Háziállatainknak érdemes kullancsirtó nyakörvet venni vagy pedig spot-on készítménnyel kezelni őket, ezek a kisállatkereskedésekből vagy az állatorvostól beszerezhetők.
A kullancs-enchephalitis megelőzése a kullancsok elleni védekezéssel és tavasszal beadott védőoltással történhet (lásd Ajánlott felnőttkori védőoltások). Az immunizálást 3 évenként ismételni kell.
Kapcsolódó tartalom:
Gyakorlati tanácsok kullancsok ellen
Jogszabályi háttér
