egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

A képalkotó eljárások testen belüli folyamatokról, állapotokról nyújtanak információt. Az idetartozó diagnosztikai eszközök és módszerek majd mindegyike az emberi test azon tulajdonságának következtében használható, hogy a különböző szövetek – ideértve az egészséges és a kóros állapotokat is – különböző mértékben nyelik el vagy verik visssza a velük közölt sugarakat (röntgen, CT), hanghullámokat (ultrahang) vagy rádiófrekvenciás energiát (MRI).

 

A képalkotó eljárások kiegészíthetők kontrasztanyagok használatával is, ami több információt adhat a szövetek állapotáról, attól függően, hogy milyen funkciót vizsgálnak. Ez a módszer a szövetek működésén túl (pl. anyagcsere-folyamatok, vérkeringési sajátosságok) szintén a szövetek és a kontrasztanyag eltérő jelelnyelő képességén alapul.

 

Röntgenvizsgálat

A legrégebbi diagnosztikai képalkotó eljárás. Csonttörések, sérülések, elzáródások, gyulladások, a testen belüli térfoglaló folyamatok, a testbe jutott idegen tárgyak elhelyezkedésének diagnosztizálására szolgál.

 

A röntgenvizsgálatok számos típusa használatos az orvosi diagnosztikában:

 

  • Átvilágítás – gyakorlatilag mozgóképet ad (például: nyelési folyamatok megfigyelése).
  • Egyszerű röntgenfelvételtörések, ficamok, gyulladások, elváltozások vizsgálatához (például: mellkasröntgen, fogászati röntgen, mammográfia).
  • Computer-tomográfia (CT) – röntgenfelvételek sorozatából áll, „szeletenként” alkot térbeli képet a vizsgálandó szervről (például: koponya-CT). A szeletenként készült képfelvételek számítógép segítségével állnak össze háromdimenziós képpé. A nagy felbontású CT-t (HRCT) a tüdő rendkívül részletes vizsgálata során alkalmazzák.
  • Angiográfia – az erek vizsgálata kontrasztanyag segítségével.


A röntgenvizsgálatok következtében radioaktív sugárzás éri a szervezetet, amely csekély mértékben ugyan, de növelheti a későbbiekben esetlegesen kialakuló rosszindulatú daganatok kockázatát. A röntgensugaras képalkotó eljárások közül a CT-vizsgálat, illetve az angiográfia jelent a szervezetre nézve nagyobb sugárterhelést. Mindazonáltal a diagnosztika esetleges hiánya általában véve nagyobb veszélyt jelenthet az érintett személy egészségi állapotára nézve, mint egy röntgenfelvétel sugárterhelése.

 

Ultrahang

Az ultrahangvizsgálat segítségével végzett képalkotás olcsó, a szervezet számára nem jár sugárterheléssel (a hangsugár visszaverődésének mértékét érzékeli a műszer), ezért gyermekek, várandósok, illetve sugárzásra érzékeny szervek (például: here, pajzsmirigy) vizsgálatánál biztonsággal alkalmazható. Emellett a különböző biopsziák, mintavételezési eljárások nagy pontossággal elvégezhetők ultrahangos képalkotás alatt vezetve.

 

Hátránya azonban, hogy az ultrahangnyaláb behatoló-áthatolóképessége korlátozott; a csont, a hasi zsír, illetve a bélgázok lehetetlenné teszik a mélyebben fekvő vagy általuk körülzárt területek vizsgálatát. További hátránya, hogy – diagnosztikai szempontból – eredményessége nagyban függ a vizsgáló orvos rutinosságától, megfigyelőképességétől, „éles szemétől”.

 

Doppler-ultrahang: a véráramlás akadályozottságának vizsgálására szolgáló, a váltakozó frekvenciákat használó módszer, amely a vér mozgásban lévő alakos elemeinek frekvencia-válaszaiból képes információt adni egy esetleges érszűkületre vonatkozólag.

 

Transzözofágeális szívultrahang (TOE): nyelőcsőbe vezetett, szondával egybeépített; nagy pontosságú képet ad a szívkamrák, illetve a billentyűk állapotáról.

 

MRI (Mágneses Rezonancia képalkotás)

Az MR-készülék nagy pontosságú diagnosztikai eszköz – nagyon részletes képet ad, és lehetővé teszi a lágy szövetek alapos vizsgálatát is. Ezen felül előnye még, hogy a szervezetet nem terheli ionizáló sugárzással. Az MRI-vizsgálat a – testben amúgy mindenhol előforduló – hidrogénatomokat célozza mágneses jelekkel.

 

Az MR-készülék több energiaszinten is elvégzi a felvételek készítését, ezért a vizsgálat akár 60 percig is eltarthat.

 

Hátránya, hogy a vizsgálat hosszú ideig tart, a vizsgálandó személynek a gép szűk alagútjában, mozdulatlanul kell feküdnie, különféle nagyerejű hanghatások mellett. Ez klausztrofóbiások, illetve gyermekek esetében komoly nehézséget jelenthet.

 

MR-vizsgálat alatt is szükség lehet kontrasztanyag-alkalmazására.

 

PET (Pozitronemissziós Tomográfia)

A testbe – a vizsgált szervbe – pozitronokat sugárzó izotópot juttatnak belégzéssel vagy injekcióval. A bejuttatott izotóp – mivel egyfajta speciális cukor – részt vesz a sejtek életfolyamataiban, és mivel jelölőmolekula van rajta, a szövet viselkedése megfigyelhetővé, láthatóvá válik az izotóp hasznosulásának nyomon követésével. Így már korai, a szervi elváltozásokat megelőző, kórossá vált élettani, biokémiai, sejtes anyagcsere-folyamatok is vizsgálhatók. Ennek következtében a PET, avagy a PET-tel kombinált CT-, illetve MR-vizsgálatok elsődleges felhasználási területe a daganatos betegségek kivizsgálása (onkológiai diagnosztika), de a szívizom-vizsgálatok sorában is alkalmazott képalkotó eljárás.

 

A PET előnye egyben hátránya is: az alkalmazott izotóp (18F-fluoro-dezoxi-glükóz) rövid idő alatt elbomlik, így bár a szervezetre nézve kifejezetten csekély sugárterheléssel bír, a gyors bomlás azt is jelenti, hogy az izotópmolekulát közvetlenül a vizsgálat előtt kell előállítani – ez nagyban megnöveli a költségeket, illetve a berendezés árát.

KULCSSZAVAK
röntgen  |   ultrahang  |   UH  |   CT  |   MRI  |   PET  |   PET-CT  |   PET-MRI  |   kontrasztanyag  |   18F-fluoro-dezoxi-glükóz
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

  

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít