Az egészséges táplálkozási szokásokat és az ételekhez való kiegyensúlyozott viszonyt gyermekkorban alapozzuk meg. A család szerepe ebben meghatározó: a szülők mintát adnak és szokásokat formálnak. Amit a gyermekek otthon megtanulnak, az gyakran egész életükre elkíséri őket; többek között az is, hogy miként viszonyulnak az édességekhez, a nassoláshoz vagy akár az evéshez kapcsolódó érzelmekhez.
Az egyik leggyakoribb, mégis sokszor észrevétlen szülői hiba az étellel való jutalmazás vagy büntetés. Bár elsőre ártalmatlannak tűnhet, hosszú távon kellemetlen következményekkel járhat.
Nassolnivalók jutalomként
Sok szülő alkalmazza automatikusan az édességeket vagy más nassolnivalókat jutalomként: egy jó jegy, rendrakás vagy egyéb teljesítmény után csoki, süti vagy kedvenc üdítő járhat. Ezek az ételek, italok általában nem is egészségesek, a jól megtervezett normál napi menünek nem részei. Ugyanígy lehet a büntetés eszköze is az extra nassolnivaló megvonása.
Ez a megoldás azonban több szempontból is problémás:
Torzíthatja a gyermek természetes éhségérzetét. A jutalomként adott nassolnivaló sokszor étkezések között kerül elő, amikor a gyermek valójában nem is éhes. Így megtanulhat „érzelmi indíttatásból” enni, nem pedig saját ösztöne, éhségérzete alapján. Továbbá a nassolnivalók fő étkezéseken kívüli adása megzavarja az étkezések rendjét.
Különleges státuszba helyezi a kevésbé egészséges ételeket. Ha a nassolnivaló jutalom, automatikusan „értékesebbnek” tűnik, mint más ételek, sokkal vonzóbb, vágyottabb például a zöldségekhez, gyümölcsökhöz képest. Így nehezebb az egészséges étrendet elfogadtatni, továbbá az egyébként odafigyeléssel kialakított egészséges étkezési elveket is megzavarja, hiszen a gyermek arra a következtetésre juthat, hogy ami amúgy tilos, az időnként mégis megengedett.
Téves üzenetet közvetít. A gyermek azt tanulja meg, hogy a jó teljesítményért édesség jár, rossz napokon pedig édességgel lehet vigasztalódni. Ez felnőttkorban könnyen stresszevéshez, érzelmi evéshez vagy falásrohamokhoz vezethet.
Hozzájárulhat a gyermekkori túlsúlyhoz. A jutalomfalatok általában magas cukor- és zsírtartalmúak, így növelhetik a gyermekkori elhízás, az inzulinrezisztencia, a fogszuvasodás kockázatát.
Étellel büntetni?
A büntetés egyik formája az étel megvonása vagy bizonyos ételek tiltása: „Nem kapsz sütit, mert rossz voltál.”
Ez a módszer szintén káros, több negatív következménnyel is járhat:
Bűntudatot kelt az étellel kapcsolatban. A gyermek azt tanulja meg, hogy a nassolnivalók „tiltott dolgok”, amelyekhez csak akkor jut hozzá, ha elég jó volt – ezzel érzelmi terhet kap az étkezés.
Túlértékeli a tiltott ételeket. A tiltott ételek kíváncsivá és ellenállhatatlanul vonzóvá válhatnak, ami később titokban evéshez is vezethet.
Rossz kapcsolatot alakíthat ki a rendszeres étkezéssel. Ha az evés a büntetés eszköze lesz, a gyermek szoronghat étkezések előtt, vagy megtanulhat bújkálni, titokban enni.
Büntetésként előfordulhat az is, hogy a gyermeket kényszerítik arra, hogy mindent megegyen a tányérról. Ez könnyen ahhoz vezethet, hogy megtanul akkor is enni, amikor valójában nem éhes. Emellett az is előfordulhat, hogy megutál olyan értékes, tápanyagban gazdag ételeket, amelyeket erőltetve kell megennie.
Felnőttkori következmények
Az étkezési szokások gyermekkorban alapozódnak meg, és ezeket csak nagyon komoly munkával lehet felnőttkorban átprogramozni. Így mindenképpen figyelni kell arra, hogy mit tanulnak meg a kicsik a szülőktől.
Aki gyermekként édességet kapott jutalomként, felnőttként könnyen alakít ki olyan szokásokat, mint:
- „Megérdemlek egy kis csokit, mert nehéz napom volt.”
- „Ha sikerül valami, ünneplésként enni kell valami finomat.”
- „Ha nem mentem el edzeni, akkor nem fogok vacsorázni.”
- „Ha szomorú vagyok, egy kis nasi majd jobb kedvre derít.”
Ezek a mechanizmusok hosszú távon egészségtelen étkezési mintázatokat (pl. étkezési zavarok, érzelmi evés, stresszevés) tarthatnak fenn.
Cserélje le másra!
A gyermeknevelés természetes része a jutalmazás és a büntetés, de ehhez lehetőség szerint ne használjunk ételeket.
Az alábbiak mindenképpen kerülendők:
- Ne használjuk jutalomként az édességet vagy a nassolnivalót.
- Ne kössük a viselkedést ételhez vagy evéshez. („Ha rossz voltál, nem vacsorázol.”)
- Ne vonjunk meg ételt büntetésként.
- Ne legyen az édesség jutalom vagy kárpótlás.
- Ne érzelmi eszközként használjuk az ételt. („Ne sírj, itt egy csoki.”)
- Saját magunkat se jutalmazzuk étellel, mert a gyermek ezt utánozza.
Íme néhány egészséges alternatíva a jutalmazásra:
- közös programok: kirándulás, játszótér, állatkerti látogatás;
- szóbeli dicséret: azonnali, pozitív visszajelzés;
- közös játék: társasjátékozás, legózás, kártyázás;
- extra idő a barátokkal;
- kisebb ajándékok: matricák, színezők, kreatív eszközök, könyvek;
- plusz mese vagy együtt töltött minőségi idő elalvás előtt.
Ezek a jutalmak nemcsak jótékony hatással vannak az egészségre, hanem erősítik a szülő-gyermek kapcsolatot is.
Jó példa mutatása: a szülő szerepe
A gyermek viselkedését és étkezési szokásait nagyban befolyásolja a szülő saját mintája. Ha a felnőtt maga is étellel jutalmazza magát – „megérdemlek egy sütit, mert fárasztó napom volt” –, a gyermek ugyanígy fog gondolkodni.
Érdemes tehát otthon olyan környezetet teremteni, ahol:
- az étel az élet természetes, örömteli része;
- az étkezés nem válik eszközzé;
- a jutalmazás más tevékenységekre, élményekre épül.
Az étellel való jutalmazás és büntetés rövid távon működhet, de hosszú távon káros szokásokat alakít ki. Sokkal többet teszünk gyermekeink testi-lelki egészségéért, ha a jutalmazást és a fegyelmezést élményekre, közösen töltött időre, egymásra való odafigyelésre építjük.
Ajánlott tartalom:
Okostányér iskolás gyermekeknek
Kisgyermekek egészséges étrendje
