A testvérek egész életükben egymás legfontosabb támaszai lehetnek: képesek támogatni, megerősíteni és figyelemmel kísérni egymást. A szülők szeretnék, ha ilyen harmonikus kapcsolat alakulna ki gyermekeik között, a testvérféltékenység azonban sok család mindennapjait megnehezítheti.
A testvérféltékenység a testvérek (legyenek vér szerintiek vagy mostohatestvérek, örökbe fogadott gyermekek) között kialakuló konfliktusok összefoglaló neve, amely szinte bármely életkorban megjelenhet.
A féltékenység sokféle formát ölthet: előfordulhat folyamatos veszekedés, verekedés, egymás szándékos bosszantása, szidása, az irigység nyílt kifejezése. A testvérek gyakran a szülőket is megpróbálják bevonni a konfliktusokba.
A testvérféltékenység lehetséges okai
A testvérek közti konfliktusok és féltékenység hátterében több tényező állhat. Egyrészt a testvérek, még az egypetéjű ikrek is, különböző személyiséggel, habitussal rendelkeznek, így sokszor nem teljesen kompatibilisek egymással. Másrészt a család biztonságos közeg a feszültségek megéléséhez, és a folyamatos együttlét önmagában is növeli a konfliktusok gyakoriságát.
A nagyobb élethelyzeti változások hatására az addig kiegyensúlyozott kapcsolat is megromolhat, hiszen a gyermekek másként dolgozzák fel ugyanazt a helyzetet. Ilyen lehet a költözés, az óvoda- vagy iskolakezdés, új testvér születése, válás vagy más stresszhelyzet.
Egyes életkori sajátosságok is növelik a féltékenység esélyét: például a dackorszakra jellemző indulati hullámzás a testvéri kapcsolatokban is megjelenik. A különböző életkorból fakadóan eltérő szülői figyelem és dicséret szintén kiválthat irigységet. A kisebb gyermekek konfliktuskezelési készségei természetesen még fejletlenek, ami tovább ronthatja a helyzetet.
A testvérféltékenység megjelenhet felnőttkorban is, különösen, ha valamelyik vagy mindkét fél rossz önértékeléssel rendelkezik, de lehet depresszió, szorongás jele is.
Mit tehet a szülő?
A szülők általában igyekeznek egyformán bánni gyermekeikkel, mégis gyakran fellángol a féltékenység, ami olykor komoly konfliktusokat szülhet, és az egész család életét nehezítheti. Bár a problémák nem mindig előzhetők meg, néhány alapelv követése sokat segíthet a kezelésükben.
Maradjon nyugodt!
Figyeljen oda a gyermekekre, hogy közbeléphessen, mielőtt a konfliktus elszabadulna. Ha nyugodt tud maradni, azzal a kicsiknek is azt tanítja, hogy ez a követendő út.
Ne kivételezzen!
Néha a szülők maguk sem észlelik, hogy valamelyik gyermeket favorizálják. Ez gyakran előfordul, amikor a kicsit dicsérik, a nagy pedig nem kap elég elismerést. Ne versenyeztesse a gyermekeket, és figyeljen arra, hogy egyikük se kapjon aránytalanul és igazságtalanul sok dicséretet vagy szidást. A gyermekeket ne egyenlően, hanem igazságosan értékelje.
Értékelje az egyéniségüket!
A gyermekek különböznek, ezért is alakulnak ki a problémák közöttük. Ne elnyomja, hanem ismerje el és értékelje különbözőségüket, és tanítsa őket is erre. Igyekezzen külön-külön is időt tölteni velük, és ez valóban az adott gyermek igényeire szabott tevékenység legyen.
Gyűjtsenek minél több közös pozitív élményt!
Hosszú távon határozza meg a családtagok látásmódját, hogy mennyi pozitív közös élményük van. A megfelelő környezetben és tevékenységekkel a veszekedések száma is csökkenthető.
Hallgassa meg őket!
A konfliktus kirobbanása után már nehéz eldönteni, ki mit tett és mi volt a kiváltó ok. Ráadásul rengeteg érzelem kavaroghat ilyenkor a gyermekekben, ezért is nehéz tisztázni a helyzetet. Ha a gyermekek alkalmat kapnak, hogy beszéljenek az érzelmeikről, máris könnyebb lesz megoldaniuk a konfliktust.
Szabjon határokat, tanítson empátiát!
Tanítsa meg a gyermekeknek, hogy az erőszak semmilyen formája nem elfogadható, akkor sem, ha a konfliktus intenzív. Próbálja a gyermekeket életkoruknak megfelelő módon arra ösztönözni, hogy képzeljék magukat a másik helyzetébe, érzelmeibe. Ez nemcsak a testvérkonfliktusok kezelésében hasznos, hanem életre szóló készségeket alapoz meg.
Ajánlott tartalom:
Szülőnek lenni jót tesz az egészségnek
