egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A légzéstámogatás a beteg légzését hivatott segíteni, módja a légzési elégtelenség okától függően változhat, lehet oxigénterápia és nem-invazív légzéstámogatás is.

 

A légzéstámogatás nem azonos a gépi lélegeztetéssel, amely esetén mesterséges körülmények között kizárólag a lélegeztetőgép végzi a beteg helyett a légzést.

 

Oxigénterápia

Az oxigén szállítása 97%-ban a vörösvértestekben található hemoglobinhoz kötötten zajlik. Az oxigén és a hemoglobin közti kötés erőssége az oxigén parciális nyomásától (a belégzett levegő oxigénmennyiségétől) függ. A tüdőben magas parciális nyomás mellett a hemoglobinhoz több oxigén kapcsolódik, ezért itt a szaturáció (oxigénnel való telítettség) 98-100%-os. Alacsonyabb parciális nyomás esetén (ami a szövetekben található), a hemoglobinnak mindössze 75%-a szaturált, ami azt jelenti, hogy itt a vörösvértest leadja az oxigént a sejteknek.

 

Bizonyos tényezők hatására az oxigén erősebben vagy gyengébben kötődik a hemoglobinhoz. Amikor az oxigén gyengébben köt a hemoglobinhoz, több oxigén jut a sejtekhez. Ilyen körülmény a csökkent pH (savasabb közeg), a testhőmérséklet emelkedés (láz), a szén-dioxid megemelkedett parciális nyomása (sejtlégzéskor keletkezett CO2 eltávolítása), illetve bizonyos cukoranyagcsere folyamatok során keletkezett melléktermékek emelkedett mennyisége. A görbét balra tolja, azaz a sejtekhez kevesebb oxigént juttat a pH emelkedése (lúgosabb közeg), a testhőmérséklet csökkenés, a szén-dioxid parciális nyomásának (pCO2) csökkenése, illetve bizonyos cukoranyagcsere folyamatok során keletkezett melléktermékek mennyiségének csökkenése.

 

Az imént felsorolt tényezők azért fontosak, mert ezen paraméterek változása képezheti az oxigénterápia orvosi javallatát:

 

  • légzészavar esetén (respirációs distressz), ha a légvételek frekvenciája 25 fölötti (pCO2 csökken, pH nő) vagy 8 alatti (pCO2 nő, pH csökken);
  • akut koronária szindróma (a szívizom vérellátási zavara, pl. szívinfarktus);
  • akut súlyos vérzés (az elvesztett vérmennyiség miatt vérszegénység alakulhat ki);
  • tüdőödéma (az ödéma csökkenti a légzőfelületet, a vér nem tud oxigént felvenni);
  • tüdőembólia (a tüdő ereinek elzáródása miatt a vér nem tud oxigént felvenni);
  • akut anyagcserezavar (pl.: alacsony pH).

 

Az oxigénterápia számos formában, többféle segédeszközzel is megvalósulhat, melyek az alábbiak.

 

Orrán át levezetett (nazális) kanül

Segítségével 2-4 l/perc áramlás és 23-36% oxigén telítettség biztosítható. Hátránya, hogy alacsony oxigén telítettség érhető el vele, szájon át lélegzőknél hatástalan, kiszáríthatja az orr nyálkahártyát. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata is szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, valamint a kanül pozícióját is.

 

Rövid és hosszútávon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Arcmaszk

Segítségével 5-15 l/perc áramlás és 35-80% oxigén telítettség érhető el. Hátránya, hogy ez az oxigén telítettség nem feltétlen elegendő, az orr nyálkahártyát kiszáríthatja, mindennapi tevékenységek (evés, ivás) során zavaró. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, valamint a maszk pozícióját is.

 

Rövid és középhosszú távon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Venturi maszk

Segítségével 2-15 l/perc áramlás, 24-60% oxigén telítettség érhető el. Hátránya, hogy ez az oxigén telítettség nem feltétlen elegendő, az orr nyálkahártyát kiszáríthatja, mindennapi tevékenységek (evés, ivás) során zavaró. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, valamint a maszk pozícióját is.

 

Rövid és középhosszú távon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Porlasztókészülék párásított oxigénnel

Változó áramlás és 28-60% oxigén telítettség érhető el vele. Hátránya, hogy ez az oxigén telítettség nem feltétlen elegendő, mindennapi tevékenységek (evés, ivás) során zavaró. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, a porlasztókészülék helyes működését, valamint a maszk pozícióját is.

 

Rövid és középhosszú távon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Nem visszalégző maszk rezervoárral

Segítségével 15 l/perc áramlás mellett a légzésfrekvenciától függően 80-85% oxigén telítettség érhető el. Hátránya, hogy a rezervoár (tartalékzsák) állandóan felfújva kell legyen, ezt rendszeresen ellenőrizni kell.

 

Sürgősségi állapotban és kizárólag rövid távon alkalmazható.

 

Az oxigénterápia kockázatai

Bizonyos betegségekben a légvételek mozgatórugója a hipoxia (az alacsony oxigénszint a vérben), oxigénterápia mellett ez az úgynevezett triggerelő hatás az oxigénszint emelkedése miatt megszűnhet, így kiemelten fontos a légzési frekvencia folyamatos ellenőrzése.

 

Az oxigénterápia során az orr nyálkahártya erőteljes mechanikai hatásnak van kitéve, kiszáríthatja azt és a csillók funkcióját befolyásolhatja, valamint a köpet eltávolítását akadályozhatja, ezért ha 24 óránál tovább részesül a beteg oxigénterápiában, minden esetben a belélegzett levegő párásítása szükséges.

 

Nem-invazív légzéstámogatás

A nem-invazív légzéstámogatás lehetővé teszi a beteg saját légvételeinek támogatását intubáció nélkül. A nem-invazív légzéstámogatás megvalósulhat nazális kanül, arcmaszk és sisak (helmet) segítségével. Fontos, hogy ezekben a rendszerekben a szivárgás nem engedhető meg, mert különben a pozitív nyomás nem őrizhető meg.

 

A nem-invazív légzéstámogatásnak két típusát különböztethetjük meg: a folyamatos vagy monofázisos pozitív nyomást (CPAP) és bifázisos pozitív nyomást (BPAP).

 

A CPAP során mind a be- és mind a kilégzés során pozitív nyomást biztosítunk a páciens számára. A nyomás nagysága a betegre szabottan beállítható. Ez a mód a tüdőkapacitás (FRC) növelése érdekében alkalmazható, melynek következtében csökken a légzési munka, nő az oxigenizáció és javul a tüdő munkája.

 

BPAP során kétféle pozitív nyomás van beállítva, attól függően, hogy a beteg be (IPAP) vagy ki (EPAP) lélegzik. Ezek a nyomásértékek is személyre szabhatóak. Ez a mód az úgynevezett tidal volume (tüdőterjedelem) növelésére alkalmas, melynek következtében a pCO2 csökken, a légzési munka csökken, és az oxigenizáció javul.

 

A nem-invazív légzéstámogatás javallatai:

 

  • COPD akut exacerbációja;
  • akut tüdőödéma;
  • akut légzési elégtelen beteg, akinél az intubáció nem jöhet szóba (pl.: immunszuprimált beteg, COPD végstádiuma)
  • invazív gépi lélegeztetésről való leszoktatás;
  • műtétet követő légzési elégtelenség;
  • obstruktív alvási apnoe.

 

A nem-invazív légzéstámogatás ellenjavallatai:

 

  • veszélyben lévő légutak;
  • aspiráció (félrenyelés) veszély;
  • arcműtét vagy arcot érő trauma esetén;
  • ha a beteg nem tolerálja, nem működik együtt;
  • klausztrofóbia.

 

Megfelelő odafigyeléssel, pontos beállítással és a beteg együttműködésével a nem-invazív légzéstámogatás általában 4 órán belül jó eredményt ér el.

 

KULCSSZAVAK
oxigénterápia  |   nem-invazív légzéstámogatás  |   lélegeztetőgép  |   CPAP  |   BPAP  |   endotracheális tubus  |   tracheostoma
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít