A limfóma a nyirokrendszerből kiinduló megbetegedés, melyben a fehérvérsejtek közül az ún. limfociták érintettek.
A nyirokrendszer az immunrendszer részét képezi, a limfociták fontos szerepet töltenek be a fertőzések elleni küzdelemben.
A betegségben abnormális limfociták kóros szaporulata figyelhető meg. Ezek a felszaporodott limfociták funkciójukat nem képesek ellátni.
A betegség főként a nyirokrendszert (nyirokereket és nyirokcsomókat) érinti, de más szervekre is kiterjedhet.
A limfómák két nagy csoportba sorolhatók:
A két típus között a kóros sejtek mikroszkópikus képében látható eltérés.
A két nagy csoport további altípusokra osztható.
Mindkét limfóma típus előfordulhat bármely életkorban, azonban a non-Hodgkin limfóma többnyire 75 éves kor fölött jellemző, míg a Hodgkin-limfóma a 30 éves, illetve a 60 év feletti korosztályban jelentkezhet. Férfiakban gyakrabban jelenik meg a betegség.
A limfóma főbb tünetei
A limfómák tünetei A és B tünetekre oszthatók.
A legjellegzetesebb, A tünet a fájdalmatlan, megnagyobbodott nyirokcsomó (nyak, hónalj, lágyék régióban).
A B tünetek az alábbiak:
Ezen kívül még számos tünet jelentkezhet, pl. fáradékonyság, gyakori fertőzések, bőrkiütések, viszketés, fulladás.
Lásd még: non-Hodgkin limfóma, Hodgkin-limfóma.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fent említett tüneteket észleli, mihamarabb forduljon háziorvosához. Az időben diagnosztizált és kezelt betegség kimenetele jóval kedvezőbb.
A limfóma kiváltó okai
A limfóma a limfocitákat ért genetikai mutáció következtében alakul ki, pontos oka ismeretlen, ám számos rizikófaktor szerepet játszhat a betegség kialakulásában, például bizonyos fertőzések (pl. EBV, Helicobacter pylori, HIV, HTLV-1, hepatitis C-vírus, humán herpeszvírus 8), a legyengült immunrendszer, az idős kor, az autoimmun betegségek, a lisztérzékenység, a korábbi kemo- vagy radioterápia, illetve a családon belüli öröklött hajlam.
A limfóma szövődményei
A limfóma egyik legfontosabb szövődménye a gyengült immunrendszer, amelynek következtében fokozott a fertőzésekre való hajlam.
A kezelések szövődménye lehet a meddőség, valamint a kemo- illetve sugárterápiák következtében szervkárosodások (pl. tüdő, szív), illetve másodlagos daganatok jelentkezhetnek.
A limfóma diagnosztizálása
A részletes anamnézisfelvételt és fizikális vizsgálatot (főként nyirokcsomók, lép, máj, bőr vizsgálata) követően teljes vérképvizsgálatra, illetve vese- és májfunkció vizsgálatára kerül sor.
Az érintett nyirokcsomóból biopsziát vesznek, ha a szövettani eredmény limfómát igazol, további vizsgálatok szükségesek a stádium meghatározáshoz:
- hasi, nyaki ultrahangvizsgálat;
- mellkasröntgen-vizsgálat;
- nyak, mellkas, has CT-vizsgálata;
- csontvelő-biopszia;
- esetleg PET-CT, MR-vizsgálat, májbiopszia.
A stádiumbesorolás a következő lehet:
- 1. stádium: a limfóma 1 nyirokcsomó-régiót érint, a rekesz egyik oldalán;
- 2. stádium: a limfóma 2 vagy több nyirokcsomó-régiót érint, a rekesz egyik oldalán;
- 3. stádium: a rekesz mindkét oldalán érintettek nyirokcsomó-régiók;
- 4. stádium: a limfóma az egész nyirokrendszerre kiterjedt, megjelent a csontvelőben vagy más szervekben.
A stádiumok tovább oszthatók A és B csoportra az A, illetve B tünetek jelenléte alapján.
A limfóma kezelése
A Hodgkin-limfóma kezelése lehet kemoterápia, sugárterápia vagy mindkettő. Szükség lehet szteroidterápiára. Kiújulás esetén őssejt-transzplantációra kerülhet sor. A kezelések mellékhatásainak monitorozása alatt fontos a rendszeres EKG, légzésfunkció, illetve szívultrahang-vizsgálat.
Mivel a kezelés egyik lehetséges szövődménye a meddőség, a kezelés megkezdése előtt spermakonzerválás is szóba jöhet, különösen fiatal életkorban. Ilyenkor a konzervált (laboratóriumi körülmények közt megőrzött) spermiumok a későbbiekben orvosi segítséggel felhasználhatók családtervezéskor (lásd: Asszisztált reprodukció).
A betegség korai stádiumban jól kezelhető, a teljes gyógyulás is gyakori.
A non-Hodgkin limfóma esetén a kezelés az alábbiaktól függ:
- limfóma típusa, altípusa;
- limfóma stádiumbeosztása;
- limfóma által érintett nyirokcsomók, szervek;
- beteg életkora és általános állapota.
Magas „malignitású” betegség esetén a daganat általában agresszíven nő, azonban a terápiára jól reagál, míg alacsony malignitás esetén a daganat általában lassan nő, ám a terápiára kevésbé reagál, ezért sokszor a watch and wait („figyelni és várni”) elvet alkalmazzák: amíg lehet, csak megfigyelik, kontroll alatt tartják a betegséget kezelés nélkül.
Lehetséges terápiás módok:
- kemoterápia;
- radioterápia;
- célzott terápia;
- szteroidterápia;
- őssejt-transzplantáció;
- CAR-T sejtek;
- immunterápia.
Gyógyulás esetén is fontos a rendszeres kontroll.
