Az LSD (lizergsav-dietilamid) a hallucinogének, vagy más néven pszichedelikumok egyik legfőbb és leggyakrabban alkalmazott képviselője. A pszichedelikumok közös jellemzője, hogy megváltoztatják a gondolkodást és az érzékelést („tudattágító” hatásuk van) anélkül, hogy jelentős stimulációt (mint például az amfetaminok) vagy depressziót (mint például a heroin) okoznának.

Az LSD félszintetikus vegyület, bizonyos sejtek receptoraira (ún. szerotonerg 5HT₂ receptorok) hatva a szerotonin felszabadulását gátolja az agyban, ezzel okoz érzékcsalódásokat (illúzió), hallucinációkat, látomásokat, spirituális és „túlvilági” élményeket. Az LSD Magyarországon a P1 csoportba, azaz a pszichotróp anyagok 1. jegyzékébe tartozik az MDMA-val, a THC tartalmú kannabisszal és a pszilocibinnel együtt.

Az LSD megjelenési formája

Az LSD színtelen, szagtalan, íztelen vegyület. Oxigén vagy UV-sugárzás hatására lebomlik, sötét és száraz helyen azonban akár évekig eltartható.

Az LSD nagyon erős hatású szer, nagyon kis, szabad szemmel nem látható koncentrációban (mikrogramm – mely a milligramm ezred része) fejti ki hatását. Ezért a hatóanyagot nem tiszta formában alkalmazzák, hanem oldják valamiben (alkoholban, vízben, zselében) vagy pedig papírra impregnálják. Az LSD-t gyakran kockacukorra cseppentve is fogyasztják.

Leggyakoribb alkalmazási módja az ún. „bélyeg”, egy apró papír, amelyre a hatóanyagot impregnálják – ezt pedig utána a nyelvre helyezve a nyálkahártyán keresztül felszívódik az LSD. Általában valamilyen forma is van a bélyegre nyomtatva, mely utal a hatóanyagra és a papír származására. A különböző bélyegek általában hatóanyag-tartalomban, tisztaságban különböznek egymástól, de illegális előállításuk miatt erről a használó nem rendelkezik információval.

Az LSD hatása

Az LSD küszöbdózisa 25-30 µg, hatását 6-14 órán keresztül fejti ki – az időérzék elvesztése miatt azonban az utazás (trip) hossza szubjektív megítélés alapján nagyon széles sávban változhat. Ez utóbbinak jellemzően akkor van jelentősége, ha az élmény negatív. Az LSD pszichológiai hatása nagyban függ a bevétel előtti eseményektől, a szerhasználó lelkiállapotától (set), illetve a környezettől (setting). Ha a használó lelkiállapota pozitív és a környezet is nyugodt, valószínűleg kellemesnek, ellenkező esetben azonban kellemetlennek fogja találni az utazást.

Az LSD központi idegrendszerre kifejtett hatásai az alábbiak:

• szédülés;
• gyengeség;
• hányinger, hányás;
• érzékelési zavarok (paraesthesiák);
• látászavarok, érzékcsalódások (illúzió), hallucinációk minden érzékszervre kiterjedően, hallászavarok;
• nyitott és csukott szemmel is látható kaleidoszkópszerű geometriai minták látása;
• időérzék elvesztése;
• kreativitás fokozódása;
• dózistól függően empátia, nyitottságérzés, beszédesség;
• szinesztéziák („színes hangok”, egyéb érzékelések összemosódása);
• az utazás előtti pozitív lelkiállapot esetén eufória;
• szorongás, paranoia, nyugtalanság;
• az énérzet elvesztése (egohalál);
• mentális funkciók zavarai.

Az LSD hatása alatt érzékelt fantasztikus látomások, „felsőbb intelligencia” érzés miatt sokan spirituális utazásokhoz használják az LSD-t.

Az LSD perifériás (testi) hatásai az alábbiak:

• szimpatikus idegrendszeri izgalom,
• pupillatágulás,
• pulzus- és vérnyomásemelkedés,
• fokozott éberség,
• remegés (tremor),
• izomrángások,
• testhőmérséklet emelkedése vagy csökkenése,
• étvágycsökkenés,
• álmatlanság.

Az LSD-túladagolás, -mérgezés tünetei

Az LSD alkalmazása során előfordulhat, hogy túl nagy mennyiség elfogyasztása után ún. „bad trip” vagy lidérces utazás következik be, melyet fenyegetettség és paranoid hallucinációk jellemeznek. Fontos tudni, hogy ilyen negatív élmény a szer mennyiségétől függetlenül is bekövetkezhet nem megfelelő set és setting esetén. Mivel az LSD alkalmazása során az időérzék elveszhet, az egyébként is hosszú (akár 14 óra) hatás szubjektíven sokkal hosszabbnak is tűnhet. Ez az állapot erősen emlékeztet az akut skizofréniára.

Azonban még ilyen túladagolásos esetben sem feltétlenül szükséges a gyógyszeres beavatkozás, sok esetben elegendő a használó környezetének biztosítása és felügyelet alatt tartása, amíg a drog lebomlik a szervezetében. Súlyosabb esetekben azonban antipszichotikumok alkalmazására lehet szükség, amíg a használó visszanyeri önkontrollját.

Az LSD használata után ritkán létrejöhetnek ún. „flashback”-ek, melyek az utazás után visszamaradó látomások. Ezeket esetenként akár egészen enyhe ingerek, pl. alkohol, marihuána vagy pszichés trauma is beindíthatják. Ilyen esetben is szükség lehet rövid időtartamú antipszichotikum-kezelésre, amíg a „flashback” elmúlik. Ritka esetben hosszabb távú, alacsony dózisú antipszichotikumos kezelésre is szükség lehet.

Az LSD-nek nincs ismert halálos dózisa – viszont az idegrendszer működésében, a pszichés állapotban akár maradandó károsodásokat is okozhat felelőtlen használata.

A kábítószer-túladagolásról bővebben itt olvashat.

LSD-abúzús esetén kialakuló tolerancia, függőség

Az LSD-vel (és általában a pszichedelikumokkal) szembeni tolerancia nagyon gyorsan kialakul, így kevés az esély a pszichológiai függőség kialakulására. Testi addikciót (pl. az alkohollal, heroinnal szemben) sem okoz.

Pszichés függőség alakulhat ki az LSD-vel szemben, amennyiben a drog eszköze annak, hogy a használója kiszakadjon a valóságból. Alkalmazásának megszüntetése esetén fizikai tünetek nem jelentkeznek, sóvárgás azonban előfordul az átélt élmény után. Emellett az LSD fogyasztása jellemzően baráti, spirituális társaság körében történik, a társasági nyomás pedig nehezíti a kialakuló pszichés függőség kezelését.

Az LSD függőség terápiája

Az LSD nem okoz fizikai függőséget, így gyógyszeres terápiára sincs szükség ennek leküzdésére. A pszichés függőség megszüntetésére gyakran elég a használó kiemelése abból a környezetből, ahol a „spirituális utazásoknak” nagy, életet meghatározó jelentőséget tulajdonítanak.

Amennyiben kórházi, vagy intenzív ellátásról van szó, minden esetben fontos a kezelőorvost tájékoztatni az alkalmazott legális és illegális szerekről, mivel a mérgezéses tünetek kezelése ennek megfelelő!  Az orvos megfelelő tájékoztatása életet menthet, az orvosi titok értelmében büntetőjogi következményektől tartani ilyen esetben nem kell.

A drogfüggőségről és a függőségkezelésről bővebben itt olvashat.