A méhtestrák (endometrium carcinoma) a méhtest nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganat. A méhtestből kiinduló daganatok többségét ez a daganattípus adja.
A méhtestrák főbb tünetei
A méhtestráknak nincs specifikus tünete. A leggyakoribb panasz a rendellenes, gyakran csak pecsételő jellegű hüvelyi vérzés, amely többnyire a korai megbetegedés jele. A vérzést eltérő erősségű, kellemetlen szagú vizes folyás előzheti meg. Menopauza után minden hüvelyi vérzés rendellenesnek tekintendő. A menopauza előtti életkorban rendellenes hüvelyi vérzésnek tekintendő az erős menstruációs vérzés (menorrhagia), valamint a ciklus közben bekövetkező hüvelyi vérzés.
Kevésbé gyakori tünet az alhasi fájdalom és a szexuális együttlétek alatt jelentkező fájdalom (dyspareunia). Elzáródott méhszáj esetén vér halmozódik fel a méh üregében, később gennyes méhgyulladás alakulhat ki, amely alhasi görcsöket, lázas állapotot eredményezhet.
Előrehaladott stádiumban a méhtestrákot az alábbi tünetek is kísérhetik:
- a hátban, medencében vagy az alsó végtagban jelentkező fájdalom,
- étvágytalanság,
- fáradtság,
- hányinger,
- fogyás.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha rendellenes hüvelyi vérzést tapasztal, különösen a menopauzát követő időszakban, forduljon nőgyógyász szakorvoshoz.
A méhtestrák kiváltó okai
A méhtestrák kialakulásában kiemelt szerepet játszik az ösztrogén női hormon. Hosszan tartó ösztrogénhatás következtében megnagyobbodik a méhtest nyálkahártyája (endometrium), majd abból daganatos burjánzás alakulhat ki.
A méhtest nyálkahártyájának átalakulásában egyéb hormonális változások és hajlamosító tényezők is közrejátszhatnak, amelyek a következők lehetnek:
- elhízás,
- cukorbetegség,
- magasvérnyomás-betegség,
- szív- és érrendszeri betegségek,
- cikluszavarok,
- korai menstruáció,
- késői menopauza,
- családi hajlam (Lynch-szindróma),
- meddőség,
- a méhnyálkahártya megnagyobbodása,
- korábbi hormonkezelés,
- korábbi sugárkezelés.
A méhtestrák lehetséges szövődményei
A méhtestrák áttéteket adhat a közvetlen környezetébe és a test távoli részeibe is. Ráterjedhet a méhnyakcsatornára, a petevezetéken keresztül a petefészkekbe, a méhet környező szövetekre. A nyirokrendszeren keresztül, illetve a vérárammal a test távoli részeibe is eljuthat, és ott áttétet képezhet.
A méhtestrák diagnosztizálása
A méhtestrák kórismézésének első lépéseit képezi a kórelőzmény felvétele, a fizikális vizsgálat és a méhnyálkahártya vastagságának hüvelyi ultrahangvizsgálattal történő megállapítása. A méhnyálkahártya megvastagodása esetén szövetmintavétel elvégzése szükséges, amire aspirációs biopszia, altatásban végzett egészségügyi kaparás vagy hiszteroszkópia keretében kerülhet sor. A kinyert szövetminta szövettani vizsgálata alapján felállítható a méhtestrák kórisméje.
A méhtestrák kórismézését követően az alábbi kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet:
- mellkasröntgen,
- képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MRI),
- hiszteroszkópos vizsgálat,
- hólyagtükrözés (cisztoszkópia),
- érvizsgálat (arteriográfia),
- nyirokérfestés (limfangiográfia),
- csontszcintigráfia,
- vastag- és végbéltükrözés (rektoszkópia, kolonoszkópia),
- laboratóriumi vizsgálatok (vérkép, süllyedés, vese- és májfunkció, vércukorszint-, vércsoport-, hormonreceptor-meghatározás).
A méhtestrák kezelése
A méhtestrák elsődleges kezelését a sebészi beavatkozás jelenti. A méhtestrákok döntő többségét első stádiumban ismerik fel, amelyben a méheltávolítás (hysterectomia) elegendő. Bizonyos esetekben szükség lehet a petevezetékek és a petefészkek műtéti eltávolítására, illetve a medencei és ritkábban a verőér melletti nyirokcsomók eltávolítására is. A műtétet megelőzően, illetve azt követően besugárzásra kerülhet sor.
Amennyiben a beteg általános állapota vagy a daganat kiterjedése miatt nem végezhető műtét, a kismedence kívülről történő besugárzása (definitív radioterápia), valamint meghatározott esetekben gyógyszeres kezelés (hormon- vagy kemoterápia) történik.
Mivel az esetek túlnyomó többségében korai stádiumban fedezik fel a méhtestrákot, a betegség jó eredménnyel gyógyítható. Az onkológiai kezelést követően két éven át háromhavonta, majd öt éven át félévenként, öt év elteltével évenként szükséges orvosi ellenőrzésre járni.
A méhtestrák megelőzése
A méhtestrák kialakulása nem megelőzhető, de a nőgyógyászati szűrővizsgálaton történő rendszeres részvétellel a betegség korai stádiumban felfedezhető és jól gyógyítható.
