A meningococcus-fertőzés egy viszonylag ritka kórokozó, a Neisseria meningitidis által okozott betegség, mely gennyes agyhártyagyulladás vagy vérmérgezés formájában jelentkezhet. A meningococcus-fertőzés ellen választható védőoltás van forgalomban.
A fertőzött személyek akár 5-50%-a sem betegszik meg, csupán tünetmentesen hordozza a baktériumot (az alsó légutakban természetes módon is jelen lehet), amíg az immunrendszer le nem küzdi és el nem távolítja. Ha a szervezet nem tudja leküzdeni a baktériumot, akkor elkezd szaporodni és szétterjed a szervezetben, kialakítva a rá jellemző tüneteket.
A súlyosabb megbetegedés leginkább a csecsemőket, a kisgyermekeket, a serdülőket és a fiatal felnőtteket veszélyezteti a téli-tavaszi hónapokban. Az agyhártyagyulladás (meningitis) és a vérmérgezés akár egyszerre is jelentkezhet.
Fontos! A bakteriális agyhártyagyulladás kialakulása esetén tíz esetből egy halállal végződik, a vérmérgezés pedig akár órák alatt halálhoz vezethet, ezért korai felismerésük, kezelésük vagy oltással való megelőzésük életet menthet!
A meningococcus-fertőzés főbb tünetei
A bakteriális fertőzés lappangási ideje 2-10 nap között változik.
Az agyhártyagyulladás tünetei az alábbiak:
- levertség, fáradtság,
- hányinger, csillapíthatatlan hányás,
- magas láz,
- erős fejfájás, hátfájás,
- tarkómerevség,
- fényérzékenység,
- növekvő tudatzavar,
- eszméletvesztés.
A ritkább, de súlyosabb vérmérgezés kialakulása esetén a kórokozó a véráramba jut, és ott gyorsan megkezdi a szaporodást. Ennek következtében a vér alakos elemei az erekben összecsapódnak, ami a hajszálerek elzáródását és a szervek működési zavarát okozza.
A vérmérgezés tünetei az alábbiak:
- bevérzések (vörös pöttyök) megjelenése a bőrön vagy a szervekben (lásd lentebb: Waterhouse–Friderichsen-szindróma);
- letargia;
- sokk.
A vérellátás elégtelensége miatti vérmérgezés szövődménye lehet szövetelhalás, fekélyesedés és későbbi végtagvesztés (amputáció) is.
Súlyos esetben a bevérzések maradandó agykárosodást vagy halált is okozhatnak. A maradandó agykárosodás nyomán súlyos memóriazavarok, epilepsziás rohamok, koncentrációs- és egyensúlyzavarok alakulhatnak ki.
Mikor forduljon orvoshoz?
Akár az agyhártyagyulladásra, akár a vérmérgezésre utaló tüneteket tapasztal, illetve ha egyéb okból fennáll a gyanú, hogy a tüneteket meningococcus okozza, azonnali orvosi kezelésre van szükség!
Ha környezetében valakinek a fenti tünetek jelentkeznek – különösen, ha magas lázat, tarkómerevséget, fényérzékenységet tapasztal –, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
A meningococcus-fertőzés kialakulásának okai
A meningococcus-fertőzés emberről emberre terjed, az alábbi módokon:
- köhögés,
- tüsszentés,
- csókolózás.
Leggyakrabban olyan személyek terjesztik a fertőzést, akiknek az orrában vagy torkában jelen van a Neisseria meningitidis, viszont ők maguk nem betegszenek meg tőle (hordozók).
A meningococcus-fertőzés diagnosztizálása
A meningococcus jelenléte vérvételt követően laborvizsgálattal mutatható ki. Amennyiben szükséges, minta vehető a gerinccsatornában található folyadékból is, ezzel igazolható, hogy a kórokozó bejutott-e a központi idegrendszerbe. A mintából ún. tenyészetet indítanak, ami időigényes folyamat, és azt vizsgálja, hogy felszaporodik-e a mintából a kórokozó.
A meningococcus-fertőzés kezelése
A meningococcus-fertőzés azonnali kezelést igényel, amely általában kórházi körülmények között történik. Fontos, hogy a beteget elkülönítsék a betegtársaitól, mivel a kórokozó könnyen terjed. A kezelésére intravénás antibiotikumot alkalmaznak, de sokszor további terápia is szükséges a fertőzés kellemetlen tüneteinek csökkentésére.
Légzési nehézségek esetén szükség lehet légzéstámogatásra, a vérnyomás ingadozása vagy vérzési zavarok jelentkezésekor pedig egyéb gyógyszerekre is.
A meningococcus-fertőzés megelőzése
A meningococcus-fertőzés – más bakteriális fertőzésekhez hasonlóan – az alapvető higiéniás rendszabályok betartásával legtöbbször megelőzhető. Ilyen például a gyakori, megfelelően végzett kézmosás, köhögés esetén az orr és a száj eltakarása, betegség esetén az otthon maradás.
A fertőzés terjedése szempontjából a kisgyermekek, különösen az óvodáskorúak – a közös játékok használata és a nehezebben fenntartható higiéniás szabályok miatt – magasabb kockázatnak vannak kitéve, ezért már a gyermekkor egészen korai szakaszában ajánlott a védőoltás felvétele. A védőoltás elérhetőségéről kérje házi gyermekorvosa tájékoztatását!
Lásd még: Ajánlott gyermekkori védőoltások
A meningococcus-fertőzés kialakulásának esélyét növeli sok ember egyidejű összeköltözése, például kollégiumi beköltözés esetén, ezért a megelőzés érdekében már a beköltözés előtt javasolt felvenni a meningococcus elleni védőoltást.
További fertőzési kockázatot jelent olyan emberrel való közvetlen érintkezés, aki meningococcus-fertőzött. Ilyen esetben forduljon háziorvosához, aki felírhat profilaktikus (megelőzésre alkalmazott) antibiotikumot, amellyel megelőzhető a betegség kialakulása.
Védőoltások
Az agyhártyagyulladást okozó meningococcus baktériumnak több típusa ismert, így a különböző típusú baktériumok ellen többféle vakcina van forgalomban. Magyarországon leginkább a B és a C típus okoz megbetegedéseket, ezért mindenképp javallott a B és a C típus elleni oltás felvétele.
Meningococcus B oltás: a Bexsero 2 hónapos kortól adható.
Meningococcus C oltás: kétféle vakcina van forgalomban, a Menjugate és a NeisVac C, mindkettő 2 hónapos kortól adható.
Kombinált vakcinák (A, C, W-135, Y): kétféle négykomponensű vakcina (Menveo, Nimenrix) érhető el, melyek 4 baktériumtípus ellen védenek; a Menveo 2 éves kortól, a Nimenrix 1 éves kortól adható.
A meningococcus-oltás nem tartozik a kötelező védőoltások közé, így háziorvosától vagy házi gyermekorvosától kell kérnie. Az oltások felvétele különösen ajánlott a csecsemők, kisbabák, kamaszok, zárt közösségben élő fiatalok, léphiányos betegek részére! Az oltási séma függ többek között az életkortól és a vakcina típusától, ezért kérje a kezelőorvosa tájékoztatását.
A 2 éven aluli gyermekek 70%-os támogatással kaphatják meg a C típus elleni oltást.
Waterhouse–Friderichsen-szindróma
Ritka betegség, mely a mellékvese bevérzésével jár, leggyakrabban valamilyen fertőzés (pl. meningococcus-fertőzés) hatására. Azonnali kezelés nélkül halálos kimenetelű; a terápia antibiotikus kezelést és hormonpótlást jelent, de a bevérzett mellékvese sebészeti ellátására is szükség lehet.
A Waterhouse–Friderichsen-szindróma valamilyen fertőzés talaján alakul ki, ezért a fertőzés általános tünetei jellemzők a betegségre, valamint a vérzéses szövődmények megjelenése (disszeminált intravaszkuláris koaguláció, DIC) és vérmérgezéssel járó keringési elégtelenség (szeptikus sokk) alakulhat ki. A mellékvesék vérzéses károsodása esetén jelentősen csökken/megszűnik a kortizol hormon termelése, ami hormonpótlás nélkül élettel összeegyeztethetetlen állapotot és halált idéz elő.
A fenti tüneteken túl a mellékvese-vérzés tünetei is jelentkeznek:
- hasi fájdalom,
- deréktáji fájdalom,
- rossz közérzet,
- fáradékonyság,
- hányinger és hányás.
A mellékvese-vérzés kialakulásáért jellemzően valamilyen bakteriális vagy virális fertőzés és a következményeként kialakuló vérmérgezéses sokk (szeptikus sokk) a felelős.
A teljesség igénye nélkül néhány baktérium és vírus, mely a WFS kialakulásához vezethet:
Baktériumok:
- Neisseria meningitidis (meningococcus),
- Pseudomonas aeruginosa,
- Streptococcus pneumoniae,
- Escherichia coli,
- Haemophilus influenzae,
- Staphylococcus aureus,
- A csoportú, béta-hemolizáló streptococcusok,
- Enterobacter cloacae,
- Neisseria gonorrhoeae,
- Legionella pneumophila,
- Treponema pallidum
Vírusok:
- Citomegalovírus (CMV),
- Parvovírus,
- Epstein–Barr-vírus,
- Ebola-vírus,
- Varicella zooster.
A WFS egyéb okai között említendő:
- vérhígító gyógyszerek,
- thrombocytopaenia,
- mellékvese-sérülés.
