A mellkasi sérülések – melyek lehetnek fedettek vagy nyíltak – érinthetik a mellkasfalat, a mellhártyát, de megsérülhetnek a mellkasfal által védett belső szervek – a tüdő és a szív – is. A mellkasfalat ért, általában tompa erőbehatásra egy vagy több borda is eltörhet, egy vagy több helyen. A töréseken kívül zúzódások, horzsolások is előfordulhatnak. Valamennyi mellkasi sérülés veszélyesnek minősül, mivel létfontosságú belső szerveket érinthet.
A mellkast hátulról a gerincoszlop háti szakasza, oldalról és elölről a 12 pár borda, valamint elöl, a bordák kapcsolódásánál a szegycsont alkotja. A bordák a szegycsonthoz kapcsolódnak, kivéve az alsó kettő, szabadon végződő ún. repülőbordát. A bordák által alkotott, hordó alakú mellkas belégzéskor emelkedik, kilégzéskor süllyed. Ebben a mozgásban fontos szerepet játszanak a bordák és csigolyák közötti ízületek, izmok, valamint a törzs izmai. A tüdő súrlódásmentes elmozdulását a mellüreg belső felszínét borító mellhártyakettőzet és a köztük lévő folyadék teszi lehetővé.
A mellkassérülések főbb tünetei
A mellkassérülések tünetei a sérülés helyétől és súlyosságától függenek. A sérülésnek lehetnek helyi, szemmel jól látható tünetei – mint például a horzsolás (ld. még Sebek, vágások, horzsolások) –, de előfordulhatnak szemmel nem látható, valamely belső szervet ért sérülésből eredő tünetek is. A mély lélegzetvételre jelentkező mellkasi fájdalom bordatörésre utalhat. A fájdalom miatt a légzés felszínessé válik. Az egyszerre több helyen történt bordatörést ablakos bordatörésnek nevezzük.
A mellkasi sérülés lehetséges tünetei a következők:
- súlyos légszomj;
- légzéskor habos véres köpet ürül;
- oxigénhiány jelei: az ajkak lilás elszíneződése;
- belégzésre fokozódó, szúró mellkasi fájdalom;
- köhögéskor vagy tüsszentéskor fokozódó fájdalom a sérülés helyén;
- tapintható deformitások a bordák mentén;
- mellkas bőrének szivacsos, ropogós tapintata;
- sápadt, nyirkos bőr;
- magas pulzusszám;
- alacsony vérnyomás;
- aszimmetrikus mellkasi kitérés;
- véraláfutás a sérülés helyén;
- duzzanat;
- vérzés;
- izgatottság.
Mikor forduljon orvoshoz?
Mellkasfali sérülést követően azonnal jelentkezzen a lakhelye szerint illetékes sürgősségi betegellátó osztályon (ahol traumatológia is van) annak érdekében, hogy a sérülés mértékének megállapítását követően minél hamarabb megkezdődhessen sérülése orvosi ellátása. Súlyosabb esetekben hívjon sürgősen mentőt (lásd alább)!
A légzés vagy a keringés működését érintő sérülések életveszélyesek lehetnek. A mellkassérülések nyomán olyan, az életet veszélyeztető kórképek is kialakulhatnak, mint amilyen a feszülő légmell, a nyílt pneumothorax (PTX), a nagymennyiségű vérgyülem a mellüregben (masszív haemothorax), a bordaív folytonosságnak megszakadása (instabil mellkas), a kóros folyadékgyülem a szívburokban (szívtamponád) és a légúti elzáródás.
Azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt, amennyiben az alábbi tüneteket észleli:
- légzési nehézség;
- vérköpés;
- magas pulzus és alacsony vérnyomás;
- hirtelen jelentkező zavartság;
- mellkasi fájdalom;
- vér a vizeletben vagy a székletben;
- rendkívüli szomjúságérzés;
- ájulásérzet.
A mellkassérülések lehetséges okai
A mellkas sérülései, valamint a bordatörések döntő hányada baleset (autóbaleset, magasból leesés stb.), ritkábban erőszakos cselekmény miatt következik be. Amennyiben szúrás vagy lövés következtében idegen test hatol a mellkasba, nyílt légmell alakulhat ki. Bizonyos betegségek – például csontritkulás, vagy a csontokban áttétet képező rosszindulatú daganat –megléte esetén a borda már nagyon alacsony intenzitású külső behatás esetén is eltörhet.
A mellkassérülések szövődményei
A mellkassérülések szövődményei korai kezeléssel eredményesen megelőzhetőek. A mellkassérülések leggyakoribb szövődménye az oxigénhiányos állapot (hypoxia) és a folyadéktérfogat-csökkenés (hypovolaemia). Bordatörés esetén, a fájdalom miatti felszínes légzés következtében a tüdő nem képes megfelelő mértékben szellőzni, és a hörgők által termelt váladék nem tud kiürülni. Dohányosoknál a mellkasfali sérülés szövődményei hatványozottan jelentkeznek. Amennyiben a több helyen történő ablakos bordatörés nagyobb mellkasfal-részletet érint, ún. inga-légáramlás jöhet létre, ami rövid idő alatt légzési elégtelenséghez vezethet. Tompa, vagy áthatoló mellkasi sérülés hatására mellűri vérgyülem alakulhat ki, amely megalvadhat, és a tüdőt összenyomva légzési nehezítettséget okozhat. Ritka szövődményként bevérezhet a tüdőszövet, tályog alakulhat ki a tüdőben, vagy mellhártyagyulladás jelentkezhet.
Tompa erős behatás, vagy nyílt sérülés esetén a mellhártya két lemeze közé levegő juthat (pneumothorax). Ennek következtében a két lemez elválik egymástól, a tüdő összeesik és légzési elégtelenség alakulhat ki.
A szív üregeit megnyitó sérülés esetén nyílás keletkezik a szívburkon. A nyíláson keresztül a vér a mellüregbe folyik, vagy a szívburokban összegyűlve megakadályozza a szív lüktetését, aminek következtében szívmegállás fordulhat elő. A szívsérülést átmeneti vagy végleges szívritmuszavar követheti, és a vérkeringésben is zavar jelentkezhet.
A mellkassérülések diagnosztizálása
A mellkassérülést elszenvedett beteg elsődleges vizsgálata arra irányul, hogy felderítse és kontrollálja az életet közvetlenül veszélyeztető sérüléseket. Első lépésként a teljes légúti elzáródás, a súlyos külső vérzés, valamint a traumás légzés- és keringésleállás kizárása, illetve megállapítása történik. Ezt követően a röntgenvizsgálat, EKG (elektrokardiográfia), illetve szükség esetén végzett mellkasi CT-vizsgálat vagy MR-vizsgálat eredménye alapján dönthető el, hogy milyen kezelést igényel a sérült ellátása.
A mellkassérülések kezelése
A mellkassérülések kezelését a súlyos sérültek ellátásában jártas, több orvosi szakterületet képviselő orvosokból és szakápolókból álló ún. trauma-team végzi. Legfontosabb feladatuk a fájdalomcsillapítás, a légutak szabaddá tétele és nehezített légzés esetén oxigén adása. Mivel a tompa mellkasi sérülések kevesebb, mint egytizede igényel műtétet, és az áthatoló mellkasi sérülések közül is csak kb. 15-30 százalékban van szükség sebészi beavatkozásra, az esetek többsége egyszerű beavatkozással (mellkasi csövezés, lélegeztetés stb.) kezelhető.
Súlyos esetben ún. epidurális fájdalomcsillapítást alkalmaznak, ami teljes fájdalommentességet és a légzési panaszok megszűnését eredményezi. Szegycsonttöréssel párosuló egy- vagy kétoldali, ablakos bordatörés esetén a súlyos légzési-keringési elégtelenség megelőzése érdekében folyamatos gépi lélegeztetés szükséges, ami altatásban, intenzív betegellátó osztályon történik. A bordatörés következtében kialakuló mellűri vér- vagy levegőgyülem mellkasi szívókezelést, vagy a vérzés elállítását célzó műtétet igényel. Tüdővérzés esetén a mellkas sebészi megnyitása (thoracotomia) szükséges a vérzés és légáteresztés megszüntetése érdekében. A műtét után fennmaradó vér és levegőszivárgás a behelyezett mellkasi csöveken keresztül történő folyamatos szívás hatására néhány nap alatt megszűnik. Valamely tüdőfél nagyfokú roncsolódása, a tüdőerek, valamint a főhörgő repedése vagy szakadása miatt a tüdő életmentő eltávolítása válhat szükségessé. A szív sérülésének ellátása általában bal oldali elülső mellkasi feltárásból történik, aminek során a szívburkot megnyitva varratokkal látják el a szíven keletkezett sebet.
Mit tehet mellkassérülések esetén?
A mellkas sérülésének ellátása során a mentő kiérkezéséig az alábbi szabályok követése javasolt:
- Amennyiben a mellkas bármely része vérzik, takarja le a területet tiszta ruhával vagy kötéssel, és gyakoroljon nyomást a vérző területre a vérzés elállítása céljából (nyomókötés).
- Behatoló sérülés (szúrás) esetén ne távolítsa el a mellkasban maradt tárgyat!
- Nagy erőbehatással járó mellkasi sérülés esetén mindig gondoljon további szervi károsodásokra (hasi szervek) és a gerinc sérülésére is! Ne mozgassa a beteget!
- Nyugtassa meg a sérültet, segítse őt a számára kényelmes testhelyzet megtalálásában, és védje őt a lehűléstől.
- Amennyiben a beteg eszméletlen, fektesse stabil oldalfekvésbe úgy, hogy a sérült mellkasfél alul helyezkedjen el.
- Folyamatosan tartózkodjon a beteg mellett, figyelje a légzését. Amennyiben légzésleállásra utaló jelet észlel, kezdje el az újraélesztést (ld. még Elsősegélynyújtás alapjai).
A gyógyulási folyamat során rendkívül fontos a beteg együttműködése. Egy vagy két borda törése járóbeteg szakellátás keretében kezelhető, amennyiben a beteg kora és általános állapota azt lehetővé teszi. A teljes panaszmentesség 5-6 hét után várható, mely idő alatt a megkezdett légzőtorna folytatása, szükség szerint fájdalomcsillapító szedése javasolt. A luftballon fújásával végzett légzőtorna rendkívül fontos a légutak nyitva tartása érdekében. Amennyiben betartja kezelőorvosa utasításait, 3-4 hét elteltével folytathatja szokásos napi aktivitását, de nehéz fizikai munkát csak 6 hét elteltét követően végezhet.
A mellkassérülések megelőzése
A mellkas sérüléseit valamint a bordatörések döntő hányadát okozó balesetek megelőzése, például a csúszásmentes otthoni környezet kialakítása alapvető fontosságú. Fontos továbbá a csonttörésekhez vezető csontritkulás megelőzése, ami kalciumban gazdag étrendet (napi 800-1000 mg kalcium bevitele), a D-vitamin szedését, a napi legalább 15 percig történő napfényen tartózkodást, valamint a rendszeres fizikai aktivitást foglalja magában.
Mellkassérülések gyermek- és időskorban, várandóság idején
A kisgyermekek mellkasa rugalmas, ezért az ütések rendszerint nem okoznak törést, viszont súlyos belső sérülésekhez vezethetnek, amelyek általában néhány nap elteltével jelentkeznek. Ezért a mellkassérülést elszenvedett gyermekek kórházi megfigyelése ajánlott.
Az életkor előrehaladásával a mellkas elmerevedik, mozgásai beszűkülnek, ezért a mellkassérülések fokozott panaszokkal járnak. Időskorban fokozottabb az elesés kockázata, ezért célszerű néhány egyszerű óvintézkedéssel, például csúszásgátló szőnyegek és fürdőszobai kapaszkodók elhelyezésével elejét venni a lakásban előforduló baleseteknek.
A mellkas sérülése különösen veszélyes lehet a várandós anyákra és magzatjukra, ezért esetükben még enyhébb sérülés esetén is javasolt orvoshoz fordulni annak érdekében, hogy fény derüljön a belső szervek, illetve a magzat esetleges sérülésére, és sor kerülhessen a megfelelő orvosi ellátásra.
