egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

Az időskori makuladegeneráció (időskori sárgafolt-degeneráció, angolul: age-related macular degeneration, AMD) a központi látást érintő szembetegség. A betegség során a periférikus látás épen marad, így nem vezet teljes vaksághoz.

 

A 50 év felettiek gyenge látásának a makuladegeneráció a leggyakoribb oka.

 

A makuladegeneráció tünetei

A makula vagy ismertebb nevén a sárgafolt, a látóhártya (retina) éleslátásért felelős része.

 

Az időskori makuladegeneráció lényege az éleslátás helyének visszafordíthatatlan károsodása a kor előrehaladtával. Így a tünetek a centrális (központi) látással kapcsolatosan jelentkeznek. Kezdeti szakaszban a központi látás homályos vagy torz, a beteg a tárgyakat szokatlan alakúnak és nagyságúnak látja. Jellemző probléma a közeli tárgyakra való összpontosítás, ami megnehezíti az autóvezetést, az olvasást, az emberek arcának felismerését. A betegség gyakran fokozatosan, fájdalom nélkül romlik, akár a központi látás teljes elvesztéséig.

 

Az időskori  makuladegenerációra jellemző gyakori tünetek:

 

  • homályos, ködös látás távolra és közelre egyaránt;
  • az egyenes vonalak eltorzulnak, görbék lesznek,
  • a tárgyak színe és formája módosul;
  • a színek tompává, elmosódottá válnak;
  • látási kontraszt elvesztése (nehéz megkülönböztetni a színeket, illetve a nagyon világos színeket a nagyon sötétektől);
  • nehézséget jelent az apró betűs szöveg olvasása, az írás, a kisebb tárgyak, az arcok felismerése;
  • nehézségek a távolság megítélésében.

 

A makuladegeneráció jelentkezhet hirtelen, akut módon is: ilyenkor folyadék, bevérzések jelennek meg a sárgafolt területében, melynek következtében a beteg érzékennyé válhat a fényre, fényfelvillanások jelentkezhetnek.

 

Az időskori makuladegeneráció típusai

A betegség két fő típusa ismert:

 

  • sorvadásos, száraz forma, mely a betegek közel 90%-át érinti (nem exsudativ AMD);
  • gyors látásromlást okozó nedves forma (exsudativ AMD).

 

Száraz típusú makuladegeneráció

A látásvesztés lassan alakul ki a retina (ideghártya) sejtjeinek fokozatos elvesztése miatt. Az alapvető probléma a pigmenthám degenerációja (a retina 10 rétegének egyike), mely következtében sérül a fotoreceptorréteg anyagcseréje. A makula területében kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel, és megjelennek a betegség korai stádiumára jellemző sárgás lerakódások (drusenek) és a kísérő festékfoltok (pigmentek).  A romló tápanyag- és oxigénellátás miatt a pigmenthámsejtek a felettük lévő fotoreceptorréteggel együtt fokozatosan elhalnak. Ezen folyamatok következtében romlik a beteg olvasóképessége, de akár évtizedek is eltelhetnek a centrális látás teljes elvesztéséig.

 

Nedves típusú makuladegeneráció

Az esetek 10-15%-ában a száraz forma átmegy egy súlyosabb állapotba, az ún. nedves formába. Ebben az esetben a szöveti oxigénhiányos állapotban felszaporodnak az ér eredetű növekedési faktorok (VEGF, vascular endothelial growth factor) és egyéb molekulák, melyek hatására a makula alatt rendellenes módon erek képződnek (neovascularizáció), betörnek a látóhártyába és a belőlük szivárgó vér és folyadék elpusztítja a fotoreceptor sejteket. A korai stádium tünete a torzlátás (a beteg az egyenes vonalat görbének látja). A folyadék megjelenésével, illetve az esetleges bevérzést követően azonban hirtelen súlyosbodnak a tünetek, ami a központi látás gyors elvesztéséhez vezethet.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha bármilyen, fokozatos vagy hirtelen változást tapasztal látásában – látásvesztést, torz látást, fényérzékenységet –, ha egyre nehezebbé válik az olvasás, mihamarabb forduljon szemész szakorvoshoz. Minél korábban diagnosztizálják a makuladegenerációt, annál jobb eredményt lehet elérni a kezelésében.

 

A makuladegeneráció diagnosztizálása

A makuladegeneráció könnyen, rutin szemészeti ellenőrzésen is észrevehető elváltozás.

 

A diagnózis felállításához a szemészorvos ellenőrzi  a látásélességet, szemfenékvizsgálatot végez, mely során láthatóak a sárgafolt durva eltérései, valamint egy speciális műszer segítségével, OCT (Optikai Coherencia Tomográf) vizsgálat során keresztmetszeti rétegfelvétel készül a makuláról. Az OCT képek mutatják meg a legrészletesebben a betegségre jellemző elváltozásokat.

 

A nedves típus egyes eseteiben szükség lehet FLAG (fluoreszcein-angiográfia) vizsgálatra is. A szemfenéki érfestés hasznos információkkal szolgál a kóros érújdonképződésekről. Ezek alapján további alcsoportokba osztható a betegség, mely a kezelés hatékonyságát is előrevetítheti.

 

A makuladegeneráció kialakulásának okai

A szem hátsó részén helyezkedik el a fényérzékeny sejtekből álló retina (ideghártya). A külvilágból érkező kép a retinára vetül, ennek közepén helyezkedik el a makula, melynek legfőbb feladata az éleslátás és az olvasási képesség biztosítása. A makuladegeneráció ennek a területnek a zavarát jelenti: az ideghártya sejtjei fokozatosan elpusztulnak.

 

A makuladegenerációban általában mindkét szem érintetté válik, sőt akár egy időben is megbetegedhetnek a szemek.

 

A makuladegeneráció nem jár fájdalommal, és mivel nem befolyásolja a periférikus látást, a betegeknek elegendő látási képességük marad a normális társadalmi élethez, önállóságuk megőrzéséhez.

 

Jelenleg nem ismertek a betegséget kiváltó okok, de kialakulásában több tényező is szerepet játszik, melyek közül a legismertebbek:

 

  • életkor (50 év felett a betegség előfordulása exponenciálisan nő);
  • genetikai háttér (a komplementrendszer szabályozásáért felelős CFH gén hibája a betegek közel 50%-ában kimutatható);
  • etnikai hovatartozás (a betegség gyakoribb az europaid rasszhoz tartozókban);
  • dohányzás (a betegség gyakoriságát két-háromszorosára is növelheti);
  • állandó, erős napsütésnek, különösen kék fénynek való kitettség.

 

A makuladegeneráció kezelése

A makuladegeneráció visszafordíthatatlanul károsítja a centrális látást. A betegség sajnos nem gyógyítható. A  kezelés célja a meglévő látás minél hosszabb ideig való stabilizálása és a további látásromlás lassítása.

 

A száraz típusnál a betegség előrehaladása nagy dózisú C- és E-vitamin, karotenoidok (lutein, zeaxantin) és nyomelemek (cink, réz) szedésével csökkenthető. 

 

A nedves típus kezelési formája a szem belsejébe (intravitreálisan) adott növekedési faktort gátló (anti-VEGF) terápia. Az anti-VEGF szerek (ranibizumab, aflibercept) gátolják a kóros érújdonképződést, kiszorítják a makula területében lévő folyadékot. Ezeket az injekciókat a látásélesség, a betegség aktivitása és a makula anatómiai állapota függvényében 2-3 havonta ismételni kell.

 

A nedves típus anti-VEGF kezelésével akár átmeneti látásjavulás is elérhető, azonban elkerülhetetlen a betegség végállapota, ami a központi látás teljes elvesztése, az olvasási és arcfelismerési képességgel együtt. A szemészorvos nagyon fontos feladata a beteg megfelelő pszichés vezetése és annak a ténynek a tudatosítása, hogy a betegség nem jelent teljes vakságot! A perifériás látásuk továbbra is megmarad, önellátásra képesek lesznek.

 

A betegek otthonukban önellenőrzésre használhatják az ún. Amsler rácsot. A rácsos papír közepén feltüntett pontra fixálva ceruzával berajzolhatják azt a területet, ahol a rácsos szerkezet eltorzul. Ezt hetente megismételve jól nyomon követhető a torzlátás fokozódása vagy a hirtelen állapotromlás.

 

A makuladegeneráció megelőzése

A betegség kialakulását megelőzni, vagy a már meglévő látásvesztés előrehaladását megállítani, lassítani az alábbiak segítségével lehet:

 

 

KULCSSZAVAK
makula  |   sárgafolt  |   retina  |   központi látás
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít