A méh leiomiómája, (közismertebb nevén mióma) a női szervezet leggyakoribb daganatos betegsége. Jóindulatú, tokkal körülvett elváltozás, mely főként simaizomból épül fel, emellett több-kevesebb kötőszöveti elemet is tartalmazhat (leiomyofibroma). Megjelenhet egyedülálló (szoliter) és csoportos (multiplex) formában is. Mérete széles keretek között mozog: egészen kis, borsónyi méretű és emberfőnyi miómák is előfordulnak.
A leiomióma fogamzóképes korban alakul ki, előfordulási gyakorisága a 35-45 év közötti nők körében a legmagasabb. A változókort (menopauza) követően a korábban kialakult miómák jelentős mértékben visszafejlődnek. A mióma serdülőkori előfordulása igen ritka.
A mióma tünetei
A mióma az esetek többségében nem okoz panaszt, még akkor sem, ha nagyméretű. A tünetek jelentkezése főként attól függ, hogy a mióma hol helyezkedik el a méhen belül, hogyan érintkezik a környező szövetekkel, illetve mekkora a kiterjedése.
Tünete lehet:
- vérzési rendellenesség: például erős vagy elhúzódó menstruációs vérzés, két menstruáció közötti vérzés;
- alhasi diszkomfort és/vagy fájdalom;
- gyakori vizelési, székelési inger;
- vizeletelakadás, vizelési nehézség, székrekedés;
- fájdalmas közösülés;
- meddőség nőknél, férfiaknál, spontán vetélés;
- terhesség alatt fájdalom, láz, korai méhösszehúzódások.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben vérzési rendellenességet és/vagy alhasi fájdalmat észlel, vizeletürítéssel vagy székletürítéssel összefüggő panaszai vannak, keresse fel nőgyógyászát vagy a területileg illetékes nőgyógyászati szakrendelést.
A mióma kiváltó okai
A mióma kialakulásának hátterében az ösztrogénszint változása áll. A daganat növekedésében genetikai, biokémiai és hormonális tényezők is szerepet játszanak.
A mióma diagnosztizálása
Az esetek egy részében a mióma fizikális vizsgálattal kitapintható, képalkotó vizsgálattal pedig pontos információ nyerhető a méretéről és az elhelyezkedéséről. A hüvelyi és hasi ultrahangvizsgálat, valamint a mágneses rezonanciavizsgálat (MRI) a leiomióma pontos elhelyezkedésének megítélését segíti. A méhtükrözés – vagyis a méh vizsgálata száloptikás csővel (hiszteroszkópia) – révén információ nyerhető a méh ürege felé növekvő gócokról, illetve arról, hogy a méh izomfalában keletkezett elváltozás deformálja-e a méhűrt.
A mióma kezelése
A kisebb méretű, panaszt nem okozó leiomióma nem igényel kezelést. Ebben az esetben rendszeres – félévente-évente végzett – nyomon követésre, nőgyógyászati kontrollvizsgálatra van szükség. Sebészi, nőgyógyászati beavatkozásra akkor kerül sor, ha a daganat mérete eléri vagy meghaladja az ökölnyi nagyságot, hirtelen növekedésnek indul, vagy ha a tünetek jelentős panaszt okoznak.
A kisebb méretű gócokat méhtükrözés (hiszteroszkópia) során távolítják el. A nagyobb leiomióma kezelése elsősorban laparoszkópos műtéti beavatkozással történik, a termékenység (fertilitás) megőrzésének szem előtt tartásával. A laparoszkópia a hasüregben több, kisméretű vágáson keresztül, speciális orvosi eszközzel végzett beavatkozás.
Hagyományos, nyitott hasi műtéti beavatkozásra csak ritka esetben, kiterjedt vagy szövődmény veszélyét magában hordozó helyen lévő leiomióma eltávolítása céljából kerül sor.
A panaszok számottevően csökkenthetők a leiomióma ún. embolizációjával is. A beavatkozás során katéter segítségével a méhet ellátó erekbe apró szemcséket juttatnak, amelyek eltömítik a kisartériákat, így a daganat vérellátottsága jelentősen csökken, a szövetek elhalnak, megindul a leiomióma zsugorodása. Az összezsugorodott leiomiómát – ha nem okoz panaszokat – nem távolítják el. Az embolizáción átesett nők, szülész-nőgyógyász által szorosan utánkövetve, akár gyermeket is vállalhatnak a későbbiekben.
A sebészi megoldások mellett gyógyszeres kezelés is létezik, ami általában abban az esetben ajánlott, amikor a páciens még tervez gyermeket vállalni, és a méhnyálkahártya nem mutat kóros elváltozást.
A mióma megelőzése
A leiomióma kialakulásában az örökletes tényezők mellett minden olyan állapot szerepet játszik, melyben az ösztrogén szintje növekszik. Fogamzóképes életkorban fontos az egészséges testsúly megtartására törekedni, és kerülni az ösztrogéntartalmú gyógyszerek túlzott használatát.
A mióma várandósság idején
A terhesség során a szervezetben végmenő hormonális változások miatt a leiomióma hajlamos a növekedésre. A méhizomzat erősödésével a leiomióma göbök is megnőnek, vérellátásuk romlik, a szövetek elhalhatnak, és felülfertőződés esetén súlyos szepszis forrásai lehetnek. Amennyiben a terhesség ismert leiomiomás elváltozás mellett jön létre, vagy a daganatot a koraterhességi ultrahangvizsgálat során fedezik fel, a várandósság ideje alatt fokozott ellenőrzésre van szükség.
