A művesekezelés (dialízis) a vér mesterséges tisztításának egyik módja, ha a vesék szűrőfunkciója már nem elegendő. A vesék egészséges működésük esetén megszűrik a vért, eltávolítva a káros salakanyagokat és a felesleges folyadékot, amelyek vizelet formájában távoznak a szervezetből. Amennyiben a vese működése valamilyen ok miatt nem megfelelő, a vérben salakanyagok, méreganyagok szaporodnak fel.
A dialízis során olyan salakanyagokat és folyadékot távolítanak el a szervezetből, amelyeket a vese önállóan nem képes eltávolítani. A dialízis célja az is, hogy a vérben lévő különböző mérgező anyagok szintjét, a sókat (elektrolitokat) és a víz mennyiségét korrigálva a szervezetet egyensúlyban tartsa. Enélkül a végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő betegek meghalnának.
Mikor van szükség dialízisre?
Dialízisre leggyakrabban veseelégtelenség miatt van szükség, amely lehet akut vagy krónikus.
- Amennyiben a vese elégtelen működése rövid idő alatt, azaz néhány óra vagy nap alatt alakul ki, akut veseelégtelenségnek nevezzük. Ilyen állapot lehet heveny, súlyos betegség vagy baleset következménye.
- Gyakrabban a veseelégtelenség krónikus vesebetegség eredménye, ekkor a veseműködés hosszú évek alatt, fokozatosan romlik.
A dialízis típusai
A dialízisnek két fő típusa van:
1. Hemodialízis
A vért a szervezetből kivezetik, egy szűrőn keresztül megtisztul, majd visszavezetik a páciensbe. A szűrőben hártyák (membránok) találhatók, amelyek egyik oldalukon a beteg vérét, másik oldalukon pedig a dialízisfolyadékot áramoltatják. A méreganyagok a vérből a dialízisfolyadékba jutnak, és a megtisztított vér kerül vissza a páciensbe. A hártya (membrán) felépítése és a dialízisfolyadék összetétele lehetővé teszi, hogy csak a méreganyagok kerüljenek ki a vérből, a fontos összetevők a vérben maradhassanak.
2. Peritoneális dialízis
Peritoneális dialízis esetén a hashártyát használják mint membránt, ezen keresztül juttatják ki a méreganyagokat a szervezetből. A hasüregbe műtéti beavatkozás során egy speciális puha csövet (katétert) ültetnek be. A katéteren keresztül dializálófolyadékkal töltik fel a hasüreget. Ebbe a folyadékba a hashártyán keresztül jutnak ki, szűrődnek át a méreganyagok, majd a folyadékot leengedik. Ezt követően ismét tiszta folyadékkal, dializálóoldattal töltik fel a hasüreget. A folyadékcserét naponta többször kell elvégezni.
Melyik típusú dialízis a jobb?
A kezelőorvos a típusok közötti választás lehetőségét felajánlhatja a betegnek. Speciális esetekben nincs választási lehetőség. Jelentősen a két technika hatékonyság szempontjából nem különbözik, de mindkettő rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal is.
- Hemodialízis esetén minden héten van négy nap kezelés nélkül, ellenben a dialízis ideje hosszabb, és a kezelés általában kórházban zajlik.
- Otthoni hemodialízis esetén általában gyakrabban kell dialízist végezni, mint ha az kórházi körülmények között zajlana, de kezelőorvos segítségével készíthető olyan kezelési terv is, amely megfelel a beteg igényeinek, és a napi rutinjába is beilleszthető.
- A peritoneális dialízis otthon is végezhető, akár alvás közben is. Hátránya, hogy mindennap szükséges a kezelés.
Mennyi ideig szükséges a dialízis?
Egyes kórállapotokban a veseelégtelenség csak átmenetileg áll fenn. Amint a vese működése rendeződik, a dialízisre sem lesz szükség a továbbiakban. Gyakran a veseelégtelenségben szenvedő betegeknek veseátültetés biztosítja a tartós megoldást, a dialízist feleslegessé téve. A veseátültetést (vesetranszplantációt) nem mindig lehet azonnal végrehajtani, ezért szükség lehet a dialízis folytatására, amíg a megfelelő donor nem áll rendelkezésre. Amennyiben nem találnak megfelelő vesedonort, élethosszig szükséges lehet a dialíziskezelés.
A dialízis mellékhatásai, szövődményei
- Hemodialízis mellett jelentkezhet bőrviszketés, izomgörcsök alakulhatnak ki.
- Peritoneális dialízis esetén szövődményként hashártyagyulladás (peritonitis) alakulhat ki.
- Mellékhatásként mindkét esetben kimerültség, gyengeség jelentkezhet.
A dializált betegek élete
Sok esetben a veseátültetés lehetősége nem rögtön vagy egyéb okból egyáltalán nem valósulhat meg, ezért a dialízis a veseelégtelen betegek jó részének élethosszig tartó kezelésként van jelen a mindennapjaiban. A betegek dialízis mellett is élhetnek teljes életet, a kezelőorvos előírásainak betartása mellett. A veseelégtelen beteg tanulhat, dolgozhat, vezethet autót, sportolhat, úszhat, utazhat.
A legtöbb ember sok éven át élhet dialízis mellett is, a kezelés sokat segít kompenzálni a vesefunkció csökkenését, de teljesen a vesét helyettesíteni nem képes. A nem megfelelően működő vesék nagy megterhelést jelentenek a szervezet számára. A hosszan dializált betegek halálával is végződhet a megbetegedésük, amennyiben nem jutnak időben új veséhez, és nem történik meg a veseátültetés (vesetranszplantáció). Leginkább az idős és krónikus betegek esetében van ez így. Mindezek mellett a dializált betegek túlélési aránya javult az elmúlt évtizedben, és várhatóan a jövőben is javulni fog.
