Az ólom mérgező nehézfém, amelynek számos, az egészségre gyakorolt káros hatása ismert. A múlt század első felében világszerte, így Magyarországon is az ivóvízvezetékek alapanyagaként szolgált, ilyen célú felhasználása mára visszaszorult, ugyanakkor ma is széles körben használják egyes ipari ágazatokban.
A nehézfémek tartósan megmaradnak, és nem bomlanak le a környezetben. Mivel az emberi szervezetbe kerülve a veséken és a bélrendszeren át nehezen vagy egyáltalán nem üríthetők ki, elraktározódnak. Az idült fémmérgezések közül az ólommérgezés (plumbizmus) a leggyakoribb (ld. még Mérgezések).
Az ólom egészségre gyakorolt hatása
Az ólom por vagy gőz formájában belégzés útján, illetve a tápcsatornán keresztül is bejuthat az emberi szervezetbe, és szerves vegyületei a bőrből is felszívódhatnak. Minden ólomvegyület mérgező, már a kis mennyiségű ólom is visszafordíthatatlan egészségkárosodáshoz vezethet. Leginkább a csecsemők veszélyeztetettek: szervezetükbe jutva az ólom visszafordíthatatlan kognitív és magatartászavarokat, illetve fejlődésbeli elmaradást okozhat. Az ólom átjuthat a várandós anyából a magzatba is, aminek következtében vetélés vagy koraszülés léphet fel.
Az ólommal történő tartós érintkezés károsítja az idegrendszer és a vérképzőrendszer működését. A szervezetben lassan felhalmozódó ólom csökkenti a nemzőképességet, izom- és csontfájdalmat (ld. még izomgörcs és fájdalom), emésztőrendszeri zavarokat, hányingert, fogyást, vérszegénységet (anaemia) okoz. A súlyos ólommérgezés görcsös fájdalmat vált ki az izmokban és az ízületekben (ólomparalízis), valamint a gyomor- és bélrendszerben (ólomkólika). Hatására súlyos vese- és/vagy idegrendszeri károsodás léphet fel. Ólommérgezésre utalhat az arcbőr hamuszürke elszíneződése (ólomkolorit), az általános gyengeségérzet, fáradékonyság és étvágytalanság.
Az ólom leggyakoribb előfordulási helyei
Az ólom (plumbum, Pb) a nehézfémek közé tartozó, könnyen formálható, kékesszürke, lágy fém, amely egyes ércekben és a talajban van jelen, gyakran más, értékes fémekkel együtt. A múltban az ólmot festékek, üzemanyagok, vízvezetékek és egyéb termékek előállításához használták. Az 1970-es évek előtt, de különösen az 1945-nél korábban épült házakban és a körülöttük lévő talajban nagy valószínűséggel található ólomalapú festék és ólommal szennyezett házi por. Megnőhet az ólomszennyezés kockázata az ilyen épületek renoválása, a régi csövek kibontása és cseréje során.
Korábban az ólom-tetraetilt tartalmazó benzinadalékok, az akkumulátorok és az ólomtartalmú festékek (pl. nyomdafesték) különös veszélyforrást jelentettek a környezetszennyezés szempontjából. Az ólom még ma is megtalálható nagyfeszültségű vezetékekben, tartályok bélésében, művészfestékekben, zománcokban, sörétekben, töltényekben és horgászfelszerelésekben is.
Ólom az ivóvízben
Az ólombevitelnek csak a 10-15%-a származik a csapvízből, fő forrásai az élelmiszerek, a por, valamint a levegő. Az ólom elsősorban ún. másodlagos szennyezőként, az ivóvízhálózatba beépített szerkezeti anyagokból kioldódva juthat a csapvízbe. Az ivóvíznyerésre használt hazai vízbázisok sehol nem tartalmaznak számottevő mennyiségű ólmot. A csapvíz ólomtartalma egy településen, egy épületen, de akár egy lakáson belül is jelentős eltéréseket mutathat. Az ólom nemcsak az 1945 előtt épült épületek, lakások belső ivóvízhálózatában még ma is jelenlévő ólomcsövekből, hanem egyéb ólomtartalmú szerelvényekből (csaptelepek, rézötvözetek, forraszanyagok stb.) is kioldódhat.
A víz összetételét és tisztaságát jogi és minőségi előírások határozzák meg (ld. még Vízbiztonság). Magyarországon az ivóvíz ólomhatárértéke a WHO által ajánlott 10 mikrogramm (μg) literenként. A szolgáltatott ivóvíz minőségét rendszeresen, a jogszabályok szerint ellenőrzik.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ elvégezte a csapvíz ólomtartalmának becslését az egész országra kiterjedően. Magyarország „ólomtérképe” az alábbi oldalon érhető el. A térkép segítségével megtudhatja, hogy mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata lakóhelye szerint. Ha közepes, magas, vagy nagyon magas kockázati szintű épületben él, javasolt a csapvíz ólomtartalmának laboratóriumi vizsgálata (akkreditált laboratóriumok listája). Pozitív vizsgálati eredmény esetén szükséges felderíteni az épületen belüli ólomforrásokat. A fővárosban mintegy 50.000, míg a vidéki nagyvárosokban kb. 32.000 épület, összesen 750.000 ezer ember lehet érintett.
A csapvíz ólomkoncentrációja tudatos vízfogyasztással csökkenthető. Javasolt a csapot fogyasztás előtt alaposan kifolyatni. Ezután akár nagyobb mennyiségű víz is nyerhető, a víz pedig a hűtőszekrényben eltárolható 1 napig. Forralással az ólom nem távolítható el a csapvízből, sőt még tovább is ronthat a helyzeten. Végleges megoldást az egész épület ólomcsöveinek, illetve az egyéb lehetséges ólomforrások teljeskörű cseréje jelenti. Addig, amíg erre nincs lehetőség a csapvíz ólommentesítésére a víztisztító berendezések bizonyos típusai is használhatók, ezekről az alábbi oldalon tájékozódhat.
Foglalkozási ólomexpozíció
Az emberi szervezetben felhalmozódásra hajlamos ólom az egyik legrégebben ismert foglalkozási mérgezést okozó anyag, amelynek belélegzett kisebb részecskéi egyenesen a tüdőbe kerülnek, nagyobb méretű részecskéi a felső légutakban elakadva, a csillószőrök működése következtében visszajutnak a garatba és lenyelve a tápcsatornába kerülnek. A lassan kialakuló foglalkozási ólommérgezés főbb tünetei az étvágytalanság, gyengeség, fáradékonyság, székrekedés, hasi fájdalom, sápadtság, valamint szürkés-fekete lerakódás az íny felszínes kötőszöveti rétegében (ólomszegély).
Heveny foglalkozási ólommérgezés ritkán, főként a zárt térben, védőeszköz nélkül, vagy nem megfelelő védőeszközzel végzett lángvágó munka során fordul elő. Az ólom okozta károsodások megelőzése érdekében munkaköri alkalmassági vizsgálat végzése, a személyi higiénés szabályok betartása, a megfelelő védőeszközök használata, a munkavállalók felvilágosítása és egészségnevelése, valamint a munkahelyi környezet rendszeres ellenőrzése és a dolgozók egészségi állapotának folyamatos nyomon követése szükséges.
Illegális hulladékégetés
Az illegális hulladékégetés magában foglalja az illegális hulladéklerakók felgyújtását, a kerti, mezőgazdasági és parlagterületi hulladékok, valamint a háztartási tüzelőberendezésekben történő hulladékégetést is, amelynek során káros melléktermékek keletkezhetnek. A hulladékok égetése jelentős fémkibocsátással jár, a füstben jelenlévő fémek – köztük az ólom – az égés során keletkező porral együtt leülepedhetnek a talajra és a növényzetre.
A helytelen tüzelés és az illegális hulladékégetés káros következményeinek elkerülése érdekében különös figyelmet kell fordítani a háztartási tüzelőberendezésekkel kapcsolatos jogszabályok betartására és a zöldhulladék megfelelő kezelésére (komposztálás). Magyarországon a kezeletlen fa és papír kivételével tilos minden hulladék nyílt téri vagy háztartási tüzelőberendezésben történő égetése (ld. még "Fűts okosan!").
Jogszabályi háttér
- 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről;
- 5/2020. (II. 6.) ITM rendelet a kémiai kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről;
- 306/2010. (XII.23) Kormányrendelet a levegő védelméről;
- 54/2014. (XII.5.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról;
- 65/2011. (IV. 15.) Kormámyrendelet az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezési kötelezettségeinek előírásáról, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőség értékelésének általános feltételeiről.
