Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a lakás légterében jelentősebb mennyiségű radon van, érdemes megméretni a koncentrációját. A radonszint mérése végezhető beltéri levegőből, talajgázból, vízből vagy külső légtérben, módszere lehet aktív vagy passzív.
Az aktív módszerek esetében a mérés mérőműszerrel történik, és azonnali az adatfeldolgozás, hátránya viszont, hogy nem ad hosszú távú statisztikai adatokat. A passzív módszernél egy indikátoranyag állapotának megváltozásából lehet következtetni a radonkoncentráció mértékére, az eredmények értékelése utólagosan történik. Hátránya, hogy az adatokból nem lehet a radonszint változására következtetni.
Aktív radonmérési módszerek
Az aktív mérési módszernél árammal működő műszer szükséges a méréshez, a kiértékelés a méréssel egyidejűleg megtörténik, és nincs szükség külön kiértékelő rendszerre. Rövid időn belül, akár néhány perc vagy óra elteltével kapható eredmény a radon aktuális koncentrációjáról, és nyomon követhető a radonkoncentráció változása.
Az aktív műszeres méréshez használt detektortípusok:
- szcintillációs detektor,
- ionizációs kamra,
- félvezető detektor.
Szcintillációs detektor (Lucas-cella)
A mérés elve, hogy a vizsgált radonos levegőből meghatározott mennyiséget egy mérőkamrába kell juttatni, amely a kiértékelő mérőegységhez csatlakozik. A mérőkamrában a mérés előtt vákuumot kell létrehozni, majd a radonos levegőt a szcintillációs kamrába kell átvinni, és légmentesen lezárni.
A kamrában lévő radon és leányelemeinek bomlásából származó alfarészecskék átadják energiájukat a szcintillátor anyagának, amelyben ennek hatására fényfelvillanások keletkeznek. A fényfotonokat a kamra fényáteresztő talprészéhez csatlakozó fotoelektron-sokszorozó alakítja át mérhető árammá. Az így létrejövő áram erőssége arányos a kamrában lévő levegő radonkoncentrációjával.
A mérési idő általában legfeljebb 1 óra. A rendszer elvi működéséből következik, hogy ezzel a módszerrel csak szakaszos mintavétel és mérés valósítható meg.
Ionizációs kamra
A módszer alapja, hogy a radonos levegőt a műszer hengeres mérőkamrájába kell juttatni, ahol a radon elbomlik, és ionizálja a kamrában lévő levegőt. A létrejövő szabad elektronok – töltésüket leadva – az áramhurokban a radonkoncentrációval arányos áramerősségű jelet hoznak létre. A fő különbség a Lucas-cellával szemben, hogy ez a típusú műszer folytonos mérést tesz lehetővé.
Félvezető detektor
A félvezető detektoros mérések elve hasonló az ionizációs kamráéhoz, azzal a különbséggel, hogy a félgömb alakú mérőkamrában egy félvezető alfadetektor helyezkedik el, ami a radon és bomlástermékeitől származó alfabeütések gyakoriságát méri.
Passzív radonmérési módszerek
A passzív mérési módszereknél egy indikátoranyag állapotának megváltozásából lehet következtetni a radonszint mértékére. Közös jellemzőjük, hogy általában hosszú idejű (minimum néhány hetes, de jellemzően néhány hónapos) méréseknél alkalmazzák, olcsóbbak, és egyidejűleg sok helyszínen megvalósítható velük a mérés. A kiértékeléshez laboratóriumi háttérre van szükség. A vizsgálat eredménye a teljes vizsgált időszakra jellemző összegzett dózist határozza meg, tehát nem ad információt a radonkoncentráció gyors időbeli változásáról.
A kihelyezés és a begyűjtés időpontját (hónap, nap, óra) gondosan fel kell jegyezni, mert csak így számítható ki az expozíciós idő. A detektorokat a vizsgálat előtt és annak befejezése után védeni kell minden további radonhatástól. A nyomdetektorokat a radon számára nem átjárható, többrétegű alumínium-műanyag fóliába hegesztik a gyártás során, a mérés a fólia felbontásával kezdődik.
A passzív detektorok típusai:
- nyomdetektorok,
- elektret ionizációs kamra,
- aktív szenes patron.
Nyomdetektorok
CR-39 típusú nyomdetektor
A radonkoncentrációk hosszú idejű integráló mérésére használják az ún. maratott nyomdetektorokat. A detektorok a mérést megelőzően a radon számára nem átjárható fóliába vannak behegesztve. A kamrában lévő radon bomlásakor keletkező alfarészecskék a detektorlapka felületének ütközve sérüléseket, ún. látens nyomokat hoznak létre, melyek száma arányos a teljes expozíciós idő alatt a kamrába jutó radon mennyiségével. A nyomok leszámlálása optikai mikroszkóp és képelemző program segítségével történik.
A mérési időtartam ajánlottan 2-3 hónap, de hosszabb időre is kihelyezhető.
LR-115
Szintén általánosan használt detektortípus az LR-115-tel jelölt cellulóznitrát. A detektorlapot elhelyezhetik zárt kamrában, és használják nyitottan is. A zárt kamrában 2 detektort helyeznek el, amelyeket alumíniummal bevont polikarbonátfólia tart össze. A nyitott elrendezésű detektornál a kamra sík kialakítású, a mérés a kamra kinyitásával kezdődik meg. A detektor működési és a kiértékelési módjának elve azonos a CR-39 detektoréval.
Elektret ionizációs kamra
A kamrák működése azon alapul, hogy egy speciális kialakítású, előre feltöltött kondenzátort kisüt a fegyverzetei között elbomló radon és a leányelemeitől származó alfa- és bétasugárzás. A töltésvesztés mértéke arányos a bejutó radon koncentrációjával.
A mérés során az elektretet (plasztiktartóba épített, pozitív töltésű, speciális teflonlemez) az ionizációs kamrába helyezik. Az ionizációs kamrába bejutó radon és annak bomlásából származó leányelemei a bomlásuk során alfa- és bétarészecskéket bocsátanak ki, amelyek ionizálják a kamrában lévő levegőt, és pozitív és negatív töltésű ionokat hoznak létre. A negatív töltésű ionok a pozitív töltésű teflonlemez (anód) felé mozdulnak el, és kisütik azt. A kisülés mértéke arányos az expozíciós idővel és a bejutó radon koncentrációjával.
Ez a típusú detektor minimum 1 hetes, de akár több hónapos méréshez is használható. Az expozíció végén légmentesen le kell zárni a kamrát, és visszajuttatni a kiértékelést végző laboratóriumba; az elektret töltöttsége voltmérő segítségével olvasható ki. A töltöttséget a kihelyezés előtt és után is meg kell mérni.
Aktív szénpatronos mérés
A radon könnyen megköt az aktív szén felületeken, ami lehetővé teszi a levegő radontartalmának figyelemmel kísérését is. A méréshez használt aktív szenet zárható szénpatronba töltik, amelynek fala nem átjárható a radon számára (pl. fém).
A mérés a tartófedél levételével kezdődik, majd az expozíciós idő leteltével a tartót légmentesen vissza kell zárni. A mérés időtartama általában 7 nap, de lehet 2 hét is. A minta elemzése a laboratóriumban gammaspektrometriai módszerrel történik. Az ilyen detektorok használata leginkább az Egyesült Államokban terjedt el.
Kapcsolódó tartalmak:
A radon felfedezése és hatásai
