Az emberi szervezet szimbiózisban (vagyis kölcsönösen előnyös társulásban) él rengeteg különféle baktériummal, vírussal és gombával – ezt a közösséget nevezzük mikrobiomnak. A mikrobiom összetétele nagyon érzékeny, amit számos tényező befolyásolhat.
A mikrobiom egyik legfontosabb alrendszere a bélflóra, melynek feladata – többek között – az étkezési rostok erjesztése, bizonyos vitaminok szintézise és a zsíranyagcsere befolyásolása. Emellett az immunrendszerrel együttműködésben segít megvédeni a szervezetet a nem kívánt betolakodók – vagyis a betegségeket okozó mikrobák – megtelepedésétől.
Bizonyos betegségeket már összefüggésbe hoztak a bélflóra összetételének vagy számának változásával: például az egészséges emberekben előforduló Faecalibacterium prausnitzii baktérium normálisnál alacsonyabb szintjét a különböző gyulladásos bélbetegségekkel.
A mikrobiom összetételének változása
A mikrobák közössége rendkívül dinamikus, így gyakorlatilag az élet bármilyen területén történő változás a mikrobiom összetételében és számosságában is változást okoz.
A mikrobiom összetételét és sokféleségét az alábbi tényezők módosíthatják:
- az egyén genetikai állománya – ezen változtatni nemigen lehet;
- étkezési szokások, diéták;
- szedett gyógyszerek – pl. antibiotikumok szedése nemcsak a patogén (betegséget okozó) baktériumok számát csökkenti, hanem a normál flórát is kiirtja, így szedését követően probiotikum használata javasolt;
- dohányzás, kábítószer-használat;
- stressz mértéke (pl. munkahelyi stressz, szorongás).
Tudatos odafigyeléssel egészségesebbé tehetjük a bélflórát. Ezt a változatos, főleg – de nem kizárólag – növényi alapokon nyugvó diéta (lásd: Egészséges táplálkozás), a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás és a stressz kerülése (lásd: Stresszkezelés) segíti elő.
Mindezek mellett a kutatások szerint a testmozgás is jelentős hatással van a bélflóra állapotára – mégpedig azáltal, hogy növeli a rövid szénláncú zsírsavakat termelő baktériumközösségeket. A rövid szénláncú zsírsavak – melyeket elsősorban a mikrobák termelnek – kedvezően befolyásolják az anyagcserét, az immunrendszer működését és más biológiai folyamatokat is.
A testmozgás és a bélflóra kapcsolata
Az elmúlt években kutatási forróponttá vált a testmozgás és a bélflóra kapcsolata, így rengeteg tanulmány, vizsgálat született a témában. Állatkísérletek eredményei alapján az alábbi következtetésekre jutottak.
Egereken végzett állatkísérletben kimutatták, hogy az igény szerinti testmozgást (futókeréken) végző állatokban csökkent a Turicibacter nevű, bélbetegséget okozó baktérium száma azokéhoz képest, akik nem futhattak. Érdekessége a tanulmánynak, hogy a Turicibacter mennyiségére az is hatással volt, hogy az egerek önként vagy kényszer hatására futottak. A kényszer feltehetően megnövelte az állatok stressz-szintjét, ami nem kedvezett a bélflóra állapotának.
Patkányokon végzett hasonló állatkísérletben az igény szerinti testmozgást végző állatokban egy rövid láncú zsírsav, a butirát (vajsav) felhalmozódását mutatták ki. A butirátot szintén a belekben található egyes baktériumok (pl. Faecalibacterium prausnitzii) termelik az étkezési rostok emésztése során – a mozgást végző állatokban emelkedett ezeknek a baktériumoknak a száma. A butirátnak számos egészségügyi előnyét mutatták már ki: jótékony hatással van az anyagcserére és csökkenti a gyulladásos megbetegedések tüneteit.
Egy 2018-ban végzett állatkísérletben arra keresték a választ, hogy a mikrobiom összetételének változásai befolyásolják-e a gazdaszervezet állapotát. Az egereket két csoportra osztották: az egyik csoport igény szerint mozoghatott, a másik csoportnak nem volt lehetősége mozgásra. Az állatok hat hetet töltöttek ilyen körülmények között, majd széklettranszplantációval ún. csíramentes egerekbe vitték át a mikrobiomjukat. A transzplantáció után öt héttel vizsgálták az állatokban a mikrobiom diverzitását, az anyagcseréjüket, a bél gyulladásának mértékét és a testtömeget. Az eredmények azt mutatták, hogy a testmozgás által módosult mikrobiom pozitív hatással volt a transzplantált egerekre: csökkentette a bélgyulladást, növelte az energiafelhasználást, növelte a butirát mennyiségét és hatással volt a bél szövettani képére is.
Ezek alapján egyre biztosabbá vált, hogy a testmozgás hatással van a bélflóra állapotára – de természetesen az állatokon végzett kísérleti eredményeket nem lehet tényként kezelni az emberek esetében. De mit mondanak az embereken végzett tanulmányok e témában?
Nincs hiány azokból a vizsgálatokból, melyek bizonyítják, hogy a mérsékelt vagy erőteljes edzés (pl. futás, kerékpározás, súlyzós edzés stb.) növeli a bélflóra baktériumainak változatosságát. A baktériumok sokféleségét pedig nemcsak az állatkísérletekben, hanem emberek esetében is összefüggésbe hozták már a fizikai és mentális egészséggel.
A sportolók mikrobiomjának változatossága nagyobb, mint a passzív, mozgásszegény életmódot folytatóké. Ez feltehetően nemcsak a sportnak, hanem az egészséges étrendnek is köszönhető – a diéta és a sport kombinációja jelentősen megnöveli a Faecalibacterium prausnitzii nevű baktérium jelenlétét és általa a butirát mennyiségét.
Mi az a Faecalibacterium prausnitzii és a butirát?
A tanulmányok jelentős része tehát ezt a furcsa nevű baktériumot és a butirát jelenlétét hangsúlyozza. De miért pont ezeket?
A Faecalibacteria prausnitzii baktériumot összefüggésbe hozták már a különböző gyulladásos bélbetegségek tüneteinek súlyosságával. A krónikus bélgyulladással járó kórképekben (pl. Crohn-betegség) szenvedők emésztőrendszerében a baktérium mennyisége alacsonyabb volt. A Crohn-betegséget bizonyos esetekben csak úgy lehet gyógyítani, ha az érintett, súlyos gyulladásban levő bélszakaszt eltávolítják.
Azoknál a betegeknél, akiknél a Faecalibacteria száma alacsonyabb volt, gyakrabban újult ki a gyulladásos állapot. A dúsabb bélflóra viszont védőfaktor lehet a különböző gyulladáscsökkentő anyagok kiválasztása miatt. Ez egyrészt felvetheti a baktérium használatát probiotikumként, illetve általános biomarkerként, mellyel figyelemmel követhető a bélrendszer egészsége.
A butirát rövid szénláncú zsírsav, melyet a bélben lévő baktériumok (pl. a Faecalibacteria prausnitzii) termelnek az étkezési rostok emésztése során.
A butirát jótékony hatásai többek között az alábbiak:
- fontos emésztési „üzemanyag” a bél hámsejtjei számára, fenntartja a normál sejtműködést;
- csökkenti a bél pH-értékét, vagyis sav-bázis-egyensúlyát (a savasabb környezet korlátozza a potenciálisan kórokozó baktériumok szaporodását és csökkenti a fertőzés kialakulásának kockázatát, emellett csökkenti bizonyos káros anyagok felszívódását);
- stimulálja a normál sejtek növekedését és a DNS-hibák javítását – egyes tanulmányok a vastagbélrák kockázatának csökkenésével is összefüggésbe hozták.
A testünket otthonuknak tartó élőlények, a mikrobák közösségének ápolása tehát mindenképp fontos az egészségünk szempontjából, de hogy pontosan milyen módon befolyásolják szervezetünk működését, még nem teljesen tisztázott.
Kapcsolódó tartalom: Testmozgás és mentális egészség
