Sokan még mindig ellenérzéssel fogadják, ha kezelésük közben ideiglenesen vagy végleg sztómakivezetésre kerül sor. Ma már azonban a mindennapi életet sem zavarja ez a helyzet, ahogy Orbán Andrea, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika vezető sztómaterapeutája elmondta.
Mikor kapcsolódik be a sztómaápoló nővér a beteg kezelésébe?
A beteg először a sebésszel találkozik, aki felállítja a diagnózist és felveti a műtét lehetőségét. A műtéti technika ismertetésével egyidőben tájékoztatja arról is a beteget, hogy szükséges-e sztóma kialakítása. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikája speciális abból a szempontból, hogy a kolorektális (vastag- és végbél) műtétek előjegyzési rendszere, sőt, már maga a kivizsgálás is az úgynevezett ERAS Ambulancián keresztül történik, ami egy a műtéti szövődmények csökkentését szolgáló betegellátási módot jelent (Enhanced Recovery After Surgery) több szakember közös részvételével.
A csapatnak az ERAS nővérek mellett mi, sztómaápoló nővérek, valamint gyógytornászok, pszichológusok dietetikusok is tagjai. A nemzetközi modellen alapuló rendszer egyik lényeges célja, hogy a beteget minél gyorsabban vissza tudjuk állítani a mindennapi életébe. Felkészítésként velünk, sztómaápoló nővérekkel már a műtét előtt is találkozik a páciens. A preoperatív oktatás során nemcsak vele, hanem – ha lehetőség van rá – a hozzátartozójával is beszélgetünk. Az orvos elmondja, hogy technikailag mi fog történni a műtétnél, mi pedig arra figyelünk, hogy mire műtétre és hazamenetelre kerül a sor, a betegnek már minél több információja legyen.
A témák között sok minden szerepel: megbeszéljük, mi a sztóma és milyen segédeszközökkel látható el, neki milyen sztómája lesz és annak mik a jellemzői, milyen szövődmények fordulhatnak elő, hogyan jut a segédeszközökhöz. A beteg megismeri a segédeszközöket, megbeszéljük, mi fog változni az életében, mit csinálhat továbbra is úgy, ahogy eddig, és otthon mire kell technikailag felkészülnie. Az oktatás mindig egyénre szabott, figyelembe tudjuk venni mindenki kívánságát, munkáját, sporttevékenységét. Természetesen az oktatást az is megkapja, akinél csak ideiglenes a sztóma kialakítása.
Sok információt tehát már a műtét előtt megkap a beteg. Mi a következő lépés?
A munkánk másik része a sztóma helyének kijelölése közvetlenül a műtét előtt. Ez azért fontos, mert ha ideális helyre kerül, akkor a beteg hamarabb és könnyebben tudja ellátni, és kisebb a szövődmények kialakulásának esélye is.
Még ma is övezik tévhitek, félelmek a sztóma kérdését? Van lehetőség pszichológus segítségét kérni?
Sajnos sok a tévhit és a félelem, ezért dolgozik velünk pszichológus is; vannak betegek, akik azt mondják, inkább meghalnak, minthogy sztómájuk legyen. A tapasztalat az, hogy ma már a legtöbben úgy érkeznek hozzánk, hogy előtte rákeresnek az interneten, ahol rengeteg információ van, ami téves irányba is elviheti a beteget. Sok a negatív történet, és látszik, hogy egyesek meg tudnak küzdeni a változással, mások viszont nem. A legnagyobb félelem az, hogy leválik a zsák, és szégyenben maradnak az otthonukon kívül.
A betegeket általában megnyugtatja, hogy már a műtét előtti beszélgetésnél mindent megmutatok nekik, biztosítom őket, hogy végigkövetem velük a folyamatot, és amíg meglesz a sztómájuk, itt leszek nekik sziklának. Ők maguk is azt mondják, hogy biztonságot ad, hogy van egy telefonszám a zsebükben, amit bármilyen probléma esetén hívhatnak. Ha a család partner, akkor őket is bevonjuk minden lépésbe. Megtanulják például a sztómazsák cseréjét, így nem fordulhat elő, hogy napokig nem veszi le a beteg a zsákot, mert egyedül nem mer nekifogni.
A sztómával való élés egyébként teljesen önellátó, nem kell hozzá ápoló, segítség; a sztóma ellátása lényegében abban különbözik a normál székeléstől, hogy ez látható. Azt is tudni kell, hogy a félelmek jó része régebbi történetekből ered, azóta viszont rengeteget fejlődtek a segédeszközök: biztonságosabbak, nem láthatóak, van testszínű, átlátszó, többféle bevonattal is készülnek. Nagyjából ötszáz termék van a magyar termékpalettán, és a segítségünkkel a beteg választ, ő dönti el, hogy milyet szeretne használni. Sztómával egyébként akár évtizedekig is lehet élni gond nélkül.
Korlátoz valamiben a sztóma?
Szinte semmiben. Van, aki hegycsúcsot mászik, maratont fut vele, kigyúrja magát kockahasúra vagy átússza a Balatont. Az új termékek tapadófelülete nagyon biztonságos érintkezést biztosít a bőrön, lehet vele zuhanyozni, uszodába menni, legfeljebb a meleg gyógyvizeket nem ajánljuk. Mi, sztómaterápiás nővérek örülünk is neki, amikor vízen lebegő sztómazsákokat látunk a strandokon, mert látjuk, hogy a beteg teljes életet él. Az akadályok egyébként leginkább fejben vannak; sajnos a betegek félnek az előítéletektől, a környezet reakcióitól.
Mennyi plusz időt, foglalatosságot igényel a sztómával való élet?
Ez sok mindentől függ. A vékonybélsztómánál a zsákot napi 4-5 alkalommal kell üríteni, ami alkalmanként pár percet vesz igénybe. A vastagbélsztómások, amikor már megvan a székelés ritmusa, cserélhetik utána is a zsákot és akkor az egész napot tiszta, üres zsákkal töltik. Időigényesebb az irrigálás, ha a bél szigmának nevezett szakasza kerül kivezetésre (szigmoid sztóma), ilyenkor a belet hozzászoktatjuk, hogy beöntéssel ürüljön ki. Ez két-három naponta egy-másfél órás procedúra, de nem kell sztómasegédeszközt viselniük.
A legtöbb betegnél a napi rutin részévé válik az ápolás, amit mindenkinek a saját életritmusába kell beillesztenie. Egyébként érdemes megemlíteni, hogy gyulladásos bélbetegségekkel (colitis ulcerosa és Crohn-betegség) élőknél is alakítanak ki sztómát; náluk a korábbi állandó hasmenés helyett a napi néhány sztómazsák-ürítés komoly életminőségjavulást jelent.
Milyen szövődmények, kockázatok léphetnek fel?
A szövődmények két területet érinthetnek: a sztómának és a bőrnek is lehetnek szövődményei. A korai szövődményeket már a kórházban látjuk, például ha túl szorosra van húzva, szűkül a sztóma stb. A leggyakoribb szövődmény a bőré, mivel megterheli, hogy állandóan egy tapadófelület van rajta. Ha a segédeszköz nem megfelelő méretűre van kivágva, és a széklet vagy a béltartalom rá tud folyni a bőrre, akkor feláztatja, felmarhatja, ami kisebesedik, fáj.
Az első hat hétben a sztóma formája, mérete változik, ezért a betegnek hetente egyszer felül kell vizsgálnia, amire meg is tanítjuk; ennek alapján tudja jól kivágni a megfelelő méretet a sztómazsákból. Nagyon gyakori még a sztóma körüli sérv, amikor a sztóma körül megjelenik egy „pukli”. A gondok megelőzése vagy megoldása érdekében hazabocsátás után varratszedéskor, majd egy hónap múlva kontrolláljuk a betegeket, és megnézzük, van-e szövődmény, technikai probléma. Ha kell, újra megtanítjuk a használatot, vagy felülvizsgáljuk az eszközt, és akár másikat választunk.
Negyedévente, a segédeszközök rendelésekor is történik kontrollvizsgálat, és ettől függetlenül is eljöhetnek hozzánk, kereshetnek minket. Sok problémát lehet műtét nélkül kezelni, és alapvetően a konzervatív módot keressük, operációra csak nagyon indokolt esetben kerül sor. A szövődmények ellen egyébként a beteg is tehet. Fontos ajánlás, hogy tartsa meg a meglévő testalkatát, mert a hízás és a fogyás is ront a helyzeten. Egyébként egyénfüggő, hogy ki mennyi idő alatt szokja meg a sztómát: van, aki teljesen békében él vele és nagyon jól ellátja, de nem tudja megszokni, van olyan is, akit nem zavar, és sajnos van, aki nem hagyja el a lakást sem, pedig bátran megtehetné.
Kapcsolódó tartalom:
