A magyar nyelv értelmező szótára szerint a boldogság a boldog melléknévvel kifejezett érzelmi állapot, a sorssal és a körülményekkel való teljes elégedettség.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyűlése 2012-ben a boldogság nemzetközi világnapjává nyilvánította március 20-át.
A boldogság antik értelmezése
Ősidőktől foglalkoztatja az embert, hogy honnan ered a boldogság, mi határozza azt meg, és mit tehet az egyén azért, hogy boldog legyen. A boldogság (eudaimonia) már az antik etikai gondolkodás egyik legfontosabb fogalma volt, mint az emberi lét célja, az erények gyakorlásának következménye.
Szókratész (Kr. e. 470–399) görög filozófus úgy vélte, hogy mivel az erény maga a tudás, a boldog élet alapja a helyes tudás. A másik nagy görög tudós, Arisztotelész (Kr. e. 384–322) az ember lényegét adó gondolkodás tevékenységeként, az emberi cselekvés végcéljaként határozta meg a boldogságot. Az athéni Zénón (336–264) által alapított sztoikus iskola a világot átható értelemmel való összhang kialakításától, vagyis az univerzumot működtető általános szabályok megismerésétől és azok alkalmazásától remélte a boldogságot.
A boldogság értelmezése korunkban
Sonja Lyubomirsky boldogságkutató értelmezése szerint a boldogság a jóllét, a derű, a megelégedettség érzése és az élet értelmének megélése. Meglátása szerint a boldogság megélése mindig az emberi kapcsolatokból ered, és azok révén képes fennmaradni. Az örömélményekhez legtöbbször a szeretett személyekkel való együttlét, a másoktól érkező pozitív megerősítés és elismerés kötődik.
Napjainkban azonban az emberi viszonyokat egyre inkább átszövi a humanisztikus alapértékek (szeretetteljes emberi kapcsolatok, egészség stb.) fölé helyezett birtoklási vágy és tárgyközpontúság (konzumizmus). Horatius római költő (Kr. e. 65–8) jól ismert üzenete – Carpe diem! (Ragadd meg a napot!) – a ma embere számára elsősorban a javak azonnali megszerzését és a felelőtlen szabadságot jelenti.
A magyar származású Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a flow-élmény, vagyis az összpontosított elmeállapot pszichológiai elméletének megalkotója szerint a flow az a jelenség, amikor az ember annyira feloldódik egy tevékenységben, hogy minden más jelentéktelenné válik mellette. Olyan lelkiállapot, amelyben az örömteli és magával ragadó belefeledkezés a jóllét szintjének emelkedését eredményezi. Csíkszentmihályi szerint akkor élheti meg az egyén a tökéletes élményt, amikor maga irányítja a cselekedeteit, vagyis uralja a saját sorsát.
Pozitív pszichológia
Számos emberi szükséglet teljesülése szükséges a boldogság megéléséhez. Az ún. szükségletelmélet megalkotója, Abraham Maslow (1908–1970) amerikai pszichológus az egészséges emberből kiindulva dolgozta ki az emberi szükségletek egymásra épülő modelljét. Ennek a piramis alakzatnak a talapzatát a létfenntartási szükségletek alkotják, és az azokra épülő biztonság, szeretet és tisztelet szintje felett, a piramis csúcsán helyezkedik el az önmegvalósítás.
Az ún. humanisztikus lélektani irányzatból eredő pozitív pszichológia felhívja a figyelmet a pozitív érzelmek lelki egészségben betöltött lényeges szerepére. Rámutat arra, hogy a pozitív érzelmek, mint a személyes erőforrások építőelemei, a testi-lelki jóllét megalapozóinak tekinthetők. A pozitív pszichológia az emberi jóllét vetületeiként megkülönböztet szubjektív, pszichológiai, szociális és spirituális jóllétet. A jóllétet az erősségek által vezetett élet és viselkedés alapozza meg.
A jóllét tartós módon növelhető a pozitív élmények tudatos szabályozásán keresztül. Erre szolgálnak a pozitív pszichológiai intervenciók, amelyek önsegítő gyakorlatok, csoportos tréningek és egyéni terápiák keretében alkalmazhatók. Elsősorban a pozitív érzelmek, gondolkodási mintázatok és viselkedések előmozdítását állítják fókuszba az optimális érzelmi egyensúly beállításával.
Wellness
A fejlett nyugati társadalmakban egyre inkább megfigyelhető a városiasodás, a természettől való eltávolodás és a felgyorsult életmód. A feltöltődés és pihenés hiánya miatt sérülhet a családi élet, a munkahelyen rosszabb teljesítmény tapasztalható, aminek következtében megbomlik a lelki egyensúly. A feldolgozatlan stressz (lásd Stresszreakció), a nem oldódó feszültség, valamint a pihenés és kikapcsolódás hiánya idővel nemcsak a lelki, hanem a fizikai egészséget is károsítja. A lelki tényezők hatására testi betegségek (pszichoszomatikus betegségek) alakulhatnak ki.
A wellness – amely messze túlmutat a kikapcsolódási szolgáltatások összességén – elősegíti a testi, lelki és szellemi harmónia megteremtését, egyben az egészség megőrzését is. A wellness kifejezést H. Dunn amerikai orvos alkotta meg a wellbeing (jó közérzet) és a fitness (jó fizikális erőnlét) szavakból. A wellness mint a tökéletes közérzet programját K. H. Cooper amerikai sportorvos dolgozta ki, aki szerint az emberi működés harmóniája a kiegyenlített teljesítőképesség, a heti 3-4 alkalommal végzett, pulzust emelő (aerob) testmozgás, az egészséges táplálkozás, valamint a pihentető alvás, a rendszeres üdülés és stresszoldás (lásd még Stresszkezelés) révén valósítható meg.
Fitnesz
A fitnesz olyan életforma, amely a jó fizikális erőnlétet, az egészséges életmódot és az esztétikus külsőt helyezi előtérbe. A rendszeres testedzés hatására javul az egyén életminősége, közérzete, erőnléte és testtartása, előnyösebb lesz a megjelenése, és ennek révén megnő az önbizalma, könnyedebbé válik a mozgása, gyorsabban regenerálódik megterhelés után, magabiztosabbá válik, és könnyebben birkózik meg a stresszel terhelt élethelyzetekkel.
Az edzés megtervezése során figyelembe kell venni az egyéni sajátosságokat, az aktuális edzettségi és egészségi állapotot, valamint az egyén céljait, motivációját és korábbi edzéstapasztalatait.
Lásd még:
Testmozgás hatása az egészségre
Testmozgás és mentális egészség
Selfness
A selfness mint önmegváltoztatási kultúra a saját élet kézbentartásának képességét segíti elő. A kifejezést először Matthias Horx német szociológus alkalmazta 2005-ben, aki a selfness legfontosabb elemeiként az egészséges táplálkozást, a rendszeres testmozgást, a pozitív érzelmi viszonyulást a társas kapcsolatokban, az önálló döntéshozás kialakításának képességét krízishelyzetekben, valamint az élethosszig tartó tanulást jelölte meg.
A selfness a testi, lelki, szellemi harmónia megteremtésére fókuszál. A selfness mindazokat a keleti és nyugati módszereket foglalja magában (lásd még jóga, stresszkezelés, meditáció), amelyek az egyén saját belső erőforrásainak aktiválását segítik.
Egyéb módszerek
Az alábbi technikák, illetve módszerek alkalmazásával csökkenthetők a stressz káros hatásai, fokozható a figyelemkoncentráció, kontrollálhatók az érzelmek, és mélyíthető az önismeret.
Vizualizáció, imaginációs technika: ha az egyén el tudja képzelni magát céljai elérésének pillanatában, akkor jóval nagyobb esélye van arra, hogy valóban képes legyen valóra váltani a célkitűzéseit.
Ősi keleti módszerek: a kínai akupunktúra, az akupresszúra és a japán shiatsu hatékonyan alkalmazható a test, lélek és szellem hármas egységének helyreállítására.
Csökkentett környezeti stimuláció: a környezetből jövő ingerek csökkentésének technikája, amelynek alkalmazása révén gyorsabban elérhető és elmélyíthető a fizikai és érzelmi nyugalom.
Légzéstechnika: a gyakran meditációval vagy más mentális tréninggel kiegészülő légzőgyakorlatok hozzásegítenek a feszült izomzat ellazításához és a szervezet gyorsabb regenerációjához.
Mindfulness tréning: figyelemfókuszálás, a tudatos jelenlét technikája.
Boldogsághormonok
A viszonylag hosszú ideig végzett aerob testmozgás (például futás, kocogás, kerékpározás) során bizonyos hormonok, ún. endorfinok szabadulnak fel az idegsejtekből. Az endorfinok csökkentik a fájdalomérzetet, ezért ilyenkor kevésbé vagy egyáltalán nem érzékelhetők a testedzés közben fellépő izomfájdalmak. Nyugtató hatásuk révén az izgatott állapot, ami a vegetatív idegrendszer túlműködését jellemzi a testedzés első fázisában, megszűnik a holtpont átlépését követően.
Hosszú távú hatásuk az örömérzés, amelyben más, boldogságérzetet közvetítő molekulák is közreműködnek. Ilyen a dopamin, a jutalmazás hormonja és a szerotonin nevű ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter), amely az általános boldogság és örömérzet eléréséhez szükséges, és szintén rendelkezik fájdalomcsillapító hatással. Minden örömet szerző tevékenység rendszeres végzése közben kötődést elősegítő hormon (oxytocin) szabadul fel (lásd még Szexuális egészség).
„Boldogsághormonokat” szabadít fel a nevetés is, amely enyhíti a feszültséget, erősíti az immunrendszert, csökkenti a feldolgozatlan stressz káros hatásait, és egyensúlyba hozza a test természetes energiáit. A nevetés elősegíti a gyógyulási folyamatokat is, ezért a humor beteg gyermekek vagy idősek pszichés támogatásában segítő módszerként is alkalmazható („bohócdoktorok”). Nemcsak a spontán kitörő, hanem a mesterségesen gerjesztett nevetés is pozitívan befolyásolja a közérzetet. A csoportos foglalkozás keretében és egyénileg is gyakorolható ún. nevetőjóga speciális gyakorlatokra épülő edzésmódszer, amely önfeledt nevetést vált ki a gyakorlóiból.
A lelki egészség hiánya
Ha az egyén kénytelen veszélyeztető körülményekkel szembenézni, és – amennyiben sem elkerülni, sem elhárítani nem képes azokat – az így létrejött fenyegetettség miatti aggodalom központi lelki problémát jelent számára, lélektani válság léphet fel (lásd Kríziskezelés). Kedvezőtlen esetben a krízis többször megismétlődhet, és ennek következtében különféle lelki zavarok – például depresszió, szerfüggőség – alakulhatnak ki.
A kezeletlen, állandósuló lelki gondok önpusztító magatartáshoz vezethetnek, és jelentősen növelik az öngyilkosság kockázatát. Éppen ezért nagyon fontos a gondok barátokkal történő megbeszélése, illetve szakember (lásd még Pszichológus vagy pszichiáter) segítségének vagy telefonos lelkisegély-szolgálat igénybevétele. A telefonos lelkisegély-szolgálatok elérhetősége itt található.
