Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948-ban közzétett meghatározása szerint az egészség nemcsak a betegség vagy fogyatékosság hiányát jelenti, hanem a teljes fizikális, lelki és társadalmi jóllét állapotát. Ehhez igazodóan Magyarország Alaptörvénye XX. cikk (1) kimondja, hogy „mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”.
Egy ország lakosságának egészségi állapota különböző tényezőktől függ: az életmódtól, az örökletes (genetikai) adottságoktól, illetve az egészségügyi ellátás színvonalától. Hazánkban különösen sokan szenvednek olyan idült megbetegedésekben – főként különböző szív- és érrendszeri, daganatos betegségekben, cukorbetegségben –, amelyek egészséges életmóddal megelőzhetők lennének, vagy legalábbis kisebb számban fordulnának elő. Ezért annak érdekében, hogy javuljon a magyar lakosság egészségi állapota, társadalmi szintű egészségfejlesztésre – és azon belül egészségnevelésre – is szükség van.
Egészségfejlesztés és egészségnevelés
Az egészségnevelés olyan kommunikációs formák összessége, amely az egészséggel kapcsolatos tudást és készségeket bővíti az egyén és a környezetében élők egészségének előmozdítása érdekében.
Az egészségnevelés nem egyenlő az egészségfejlesztéssel, amelynek kérdésével számos nemzetközi konferencia foglalkozott az elmúlt néhány évtizedben. Az első nemzetközi egészségfejlesztési konferenciát 1986-ban Ottawában rendezték meg. Ekkor írták alá az ún. Ottawai Chartát, amelynek meghatározása szerint az egészségfejlesztés folyamata módot ad az embereknek és a közösségeknek, hogy fokozottan kézben tartsák az egészségüket. Az egészségnevelés magában foglalja az egészséget szolgáló közpolitikát, a kedvező környezet kialakítását, a közösségi tevékenységek erősítését, az egyéni képesség fejlesztését és az egészségügyi rendszer szükség szerinti átszervezését.
Az egészségfejlesztés – és annak részeként az egészségnevelés – nemcsak az egészségügyi ágazat feladata, hanem össztársadalmi összefogást igényel. Ebből a szempontból fontos a szociális, családügyi, egészségügyi és oktatási ágazat egy irányban haladása, egymást erősítő és összehangolt tevékenykedése.
Népegészségügyi programok
A rendszerváltás utáni első hazai népegészségügyi program 1994-ben jött létre, és dr. Kertai Pál (1927–2016) egykori országos tiszti főorvos nevéhez fűződik. A programban lefektetett alapelvek irányadók voltak a későbbi népegészségügyi programok kidolgozói számára is. Magyarország jelenlegi népegészségügyi programja azokra a nemzeti programokra épül, amelyeket az országos intézetek dolgoztak ki.
Magyarország népegészségügyi programjához igazodóan az utóbbi évtizedben számos országos egészségfejlesztő program került meghirdetésre. Ezek közül a teljesség igénye nélkül néhányat ismertetünk az alábbiakban.
Magyarország Átfogó Egészségügyi Szűrőprogramja
Az egyik legnagyobb horderejű kezdeményezés a Magyarország Átfogó Egészségügyi Szűrőprogramja 2010–2020–2030, amely 76 szervezet – három minisztérium, hét államtitkárság, több kormányzati szerv és 50 tudományos társaság – összefogásával 2010-ben indult, és a mai napig tart. A program legfőbb célkitűzése, hogy életkortól, lakhelytől, foglalkozástól függetlenül minden magyar állampolgárnak ingyenes formában lehetőséget biztosítson a saját egészségi állapotának felmérésére.
A program működését az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapja támogatja, amelynek jóvoltából a legkorszerűbb eszközök állnak az állapotfelmérést végző szakemberek rendelkezésére. Magyarország legnagyobb mobil diagnosztikai központja – a húsz méter hosszú szűrőkamion – évente körülbelül 200 helyszínen 60 ezer állampolgárt szolgál ki. A program tematikája illeszkedik az uniós irányelvekhez, valamint szorosan kapcsolódik a kormányzat Nemzeti Együttműködés Programjához és Családvédelmi Akciótervéhez, továbbá a nemzetközi világnapi eseményekhez.
Három generációval az egészségért
2019-ben került meghirdetésre, és jelenleg is tart a Három generációval az egészségért program, amelynek szakmai irányítója az Országos Kórházi Főigazgatóság és a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet. A pályázati program címe arra utal, hogy minden korosztályban szükséges a betegségmegelőzés és az egészségfejlesztés. A pályázati program háziorvosi, valamint házi gyermekorvosi praxisok együttműködésében vagy a helyi önkormányzatok társulásai részéről valósulhat meg.
Amellett, hogy a program lehetővé teszi az egészségügyi alapellátás fejlesztését, középpontba állítja az alapellátásban részt vevő szereplők – védőnők, gyógytornászok, dietetikusok, pszichológusok stb. – együttműködését, bevonva a szakellátást, az egészségfejlesztési irodákat (EFI), valamint a területi és települési önkormányzatokat. A pályázat keretében szív- és érrendszeri megelőzési és gondozási program, a rosszindulatú daganatos betegségek szűrését és korai felismerését elősegítő program, valamint a gyermekek körében végzett egészségfejlesztési programok megvalósítására kerül sor. A program hosszú távú célja a koszorúér-betegség, a stroke és a daganatos betegségek okozta halálozás csökkentése, valamint a gyermekkori elhízás megelőzése és a dohányzás visszaszorítása.
Dohányzásleszokás támogatása
2012-ben kezdte meg működését az Országos Dohányzás Leszokás Támogatási Módszertani Központ, amely azért dolgozik, hogy motiválttá tegye a dohányosokat a leszokásban, és azok, akik tényleg le akarják tenni a cigarettát, sikeresen meg is tehessék. A központ közreműködik a leszokás támogatásban részt vevő orvosok továbbképzésében is, és telefonos call centert működtet, ahol jól képzett szakemberek segítenek a dohányzásról való leszokásban.
A szolgáltatás térítésmentesen vehető igénybe, a dohányzásleszokást támogató zöldvonal (06-80-44-20-44) az ország bármely részéről ingyenesen hívható.
Az egészségmegőrzés szintjei
Az egyének egészségi állapotának megőrzését leginkább a megelőzés (más néven prevenció) szolgálja, amelynek 3 szintjét különböztetjük meg:
- Elsődleges megelőzés (primer prevenció). Célja a betegség kialakulásának megelőzése az egészséges életmód kialakításán keresztül. Ez a helyes táplálkozáson és rendszeres fizikai aktivitáson túl a betegséget kiváltó tényezők minimalizálását és a szervezet természetes védekezőképességének támogatását is jelenti. Például: mindennapos iskolai testnevelésórák, egészséges közétkeztetés, lelki egészséget segítő pedagógiai módszerek alkalmazása, iskolai tájékoztató programok, többek között a dohányzás, a kábítószer-használat és az alkoholfogyasztás káros hatásairól, munkavédelemi programok, védőoltások.
- Másodlagos megelőzés (szekunder prevenció). A megbetegedés minél korábbi, akár még tünetmentes állapotban történő felismerése a minél hatékonyabb kezelés érdekében. Például: szervezett szűrővizsgálatok.
- Harmadlagos megelőzés (tercier prevenció). Egy már kialakult betegség további szövődményeinek és tartós károsodásainak megelőzése. Ez voltaképp a gyógyító és rehabilitációs tevékenységeket takarja.
Az egészségnevelés színterei
Az egészségnevelés legfőbb színterei az egészségügyi intézmények, vagyis a fekvőbeteg-intézmények (kórházak), a járóbeteg-intézmények (szakrendelők), az alapellátás intézményei (háziorvosi rendelők, praxisközösségek), az iskolaorvosi szolgálatok és a közforgalmú gyógyszertárak. Részt vesznek továbbá az egészségnevelésben társadalmi és tömegszervezetek (Magyar Vöröskereszt, Magyar Rákellenes Liga stb.), oktató-nevelő intézmények (bölcsődék, óvodák és iskolák), valamint a munkahelyek is.
Az egészségfejlesztési tevékenységet országos szinten a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) koordinálja. Az NNK tevékenysége kiterjed az egészségvédelemre, egészségnevelésre és egészségmegőrzésre, a népegészségügyi szűrések szervezésére és koordinálására, valamint a lakosság egészségi állapotának figyelemmel követésére (egészségmonitorozás).
Közösségi egészségfejlesztés
A közösségi egészség az egy-egy településen élő emberek olyan közösségi aktivitását jelenti, amely hozzásegíti őket az egészséges életmódhoz (helyi jógaklubok, gerinctorna, kismamatorna, idősklubok által szervezett séták, gyalogtúrák stb.). Az ilyen kezdeményezéseket hivatottak előmozdítani az országszerte működő egészségfejlesztési irodák (EFI), amelyek elsődleges feladata az egészség megerősítését, fejlesztését szolgáló tevékenységek végzése. Idetartozik minden olyan tevékenység, amely révén az emberek hosszabban és egészségesebben élhetnek, és időben kitolható az idült betegségek – például a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség – megjelenése. Az egészségfejlesztési irodák elősegíthetik a népegészségügyi szűréseken való részvétel javítását is annak révén, hogy munkatársaik felhívják a helyi lakosok figyelmét a szűrések jelentőségére.
Iskolai egészségfejlesztés
A gyermekkori elsődleges megelőzés társadalmi közcélt valósít meg, ezért hazánkban az iskolai életben a teljes körű iskolai egészségfejlesztés (TIE) 2012 óta jogszabályi előírás minden köznevelési intézmény számára, melyet a Nemzeti alaptanterv (NAT) is kiemelt feladatként kezel. A program célja a fiatalkorúak testi-lelki-szellemi jóllétének, egészségének megőrzése és fejlesztése olyan szemlélet és gyakorlat megvalósításával, mely a későbbiekben is az egészséges életmódot helyezik előtérbe.
A TIE keretében az egészségmegőrzést szolgáló számos életmódbeli tényező megjelenik. Többek között a pedagógusok feladata olyan ismeretek átadása a tanulóknak, amelyek ösztönzik őket az egészséges táplálkozásra, és az iskolának jogszabályban meghatározott egészségfejlesztési kritériumok szerint biztosítania kell a mindennapos testnevelést is (lásd még: Testmozgás hatása az egészségre).
A lelki egészségét fejlesztő pedagógiai módszerek és a művészetek alkalmazásával a TIE az alábbi fő célokat szolgálja:
- gyermekek társas kapcsolati készségeinek és a tanulási eredményességének fejlesztése;
- lemorzsolódás, viselkedési függőségek, szenvedélybetegségek kialakulásának csökkentése;
- gyermekbántalmazás és iskolai erőszak (pl. bullying) megelőzése;
- egészségtudatosság javítása és egészséget támogató készségek fejlesztése.
A fenti célok megvalósítása érdekében a pedagógiai munka során figyelembe kell venni a tanulók biológiai, társadalmi és életkori sajátosságait, és lehetőség szerint be kell vonni a tanulók családját is az önállóságra és egészségtudatosságra nevelő programokba, tevékenységekbe.
A nevelési-oktatási intézmény egyes egészségtémák feldolgozásához külső egészségfejlesztési programot is igénybe vehet, ezek kialakításához az NNK Népegészségügyi Stratégiai, Egészségfejlesztési és Egészségmonitorozási Főosztálya nyújt szakmai útmutatást.
Munkahelyi egészségfejlesztés
Az egészségfejlesztés fontos színterei lehetnek a munkahelyek, ahol a munkáltatók a munkavállalóikkal közösen fejtenek ki erőfeszítést a dolgozói állomány egészségének és jólétének javításáért. Ennek érdekében a jogszabályokban foglaltak szerint törekedniük kell a munkaszervezés és a munkakörnyezet javítására, a munkavállalók egészséges tevékenységekben való részvételének támogatására.
A munkáltatók többek között a munkavállalói sporttevékenység támogatásával, az egészséges táplálkozás ösztönzésével, a dohányzásról való leszokást segítő programok biztosításával, valamint a lelki jóllét támogatásával (tanácsadással és stresszoldó gyakorlatokkal) segíthetik dolgozóik egészségének megőrzését. A munkahelyi egészségfejlesztésnek köszönhetően javulhat a munkavállalók közérzete, csökkenhet a betegség miatti munkavégzésből való kimaradás, nőhet a termelékenység.
Vonatkozó jogszabályok
- A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 128–131.
- 385/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatal, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatal népegészségügyi feladatai ellátásáról, továbbá az egészségügyi államigazgatási szerv kijelöléséről
- Magyarország Alaptörvénye XX. cikk (1) bekezdés
- Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 37. § (1)–(2) bekezdése, valamint 42. §. 1. bekezdése
- 2012. évi XXVI. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról
- A közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokról szóló 37/2014. (IV. 30) EMMI-rendelet
