A vetélés fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő. Ráadásul az érzelmi és lelki sérülések akár hosszú évekig is hatással lehetnek az érintettekre. A megfelelő támogatás sokat segíthet a vetéléssel járó krízishelyzet és a trauma feldolgozásában; és az is, ha a pár közösen tudja feldolgozni a veszteséget.
A vetélés leggyakrabban a várandósság első trimeszterében történik, de később is előfordulhat. Sok esetben nem derül ki, hogy mi volt a vetélés oka, ami szintén megnehezítheti a veszteség feldolgozását, illetve olyan bizonytalanságot hozhat a családtervezésbe, amellyel korábban az érintett pár nem találkozott.
Bár az egyszeri vetélés nem feltétlenül jelenti, hogy a következő várandósság is hasonló kockázatú lenne, ennek ellenére – akár tervezett volt a fogantatás, akár nem – mindenképpen nyomot hagy a magzat elvesztése. Ehhez még hozzájárulhat az is, ha a vetélés fájdalmakkal, kórházban töltött napokkal, orvosi beavatkozással is járt. Ezek mind traumatikus események.
A veszteséggel foglalkozni kell
Fontos tudni azt is, hogy a veszteség érzésével mindenki másképpen birkózik meg, ezért az egyéni reakciók nagyon eltérőek lehetnek ilyen helyzetben. A vetélésre válaszul adott érzések lekicsinylése, bagatellizálása kifejezetten káros a veszteséget elszenvedett nő számára. Ezzel szemben ajánlott időt és teret adni a gyászfolyamatnak.
Annak hangoztatása, hogy a korai vetélés viszonylag gyakori esemény, nem segít az azon átesetteknek, sőt, sok esetben ront is a helyzeten, mivel azt az érzést kelti az érintett nőben, hogy valami „átlagos” történt vele, ami nem érdemel külön figyelmet vagy támogatást – így közvetetten hozzájárul a téma tabusításához, elhallgatásához is.
Közvetlenül a vetélés után jelentkező következmények
A kezdetben jelentkező érzések kifejezetten intenzívek lehetnek, és széles skálán mozoghatnak. Sokan nagyon nehezen beszélnek ezekről, még olyanokkal is, akik átéltek hasonlót, vagy a saját, közvetlen környezetükbe tartoznak.
A gyászfolyamat során jelentkező érzések lehetnek:
- reménytelenség;
- szomorúság;
- bűntudat;
- düh;
- félelem;
- féltékenység más gyermekvállalók iránt;
- magányosságérzés.
Nagyon fontos tudnia mindenkinek, aki elveszít egy magzatot, vagy akinek a környezetében ez történik, hogy mély és valós gyászeseményről van szó. Az érintett nő igazi veszteséget él át fizikai és lelki értelemben is, és az ezt érvénytelenítő kijelentések kifejezetten ártalmasak. A magzat elvesztése hasonló egy szeretett személy elvesztéséhez. A gyász és szomorúság mellett gyakran megjelenik a düh is, amit a veszteséget elszenvedő személy akár önmaga ellen is fordíthat, vagy olyanok felé, akik nem veszítették el a magzatukat. Ezekről az érzésekről is érdemes beszélni, és elfogadni, hogy ezek természetes emberi reakciók.
A vetélésen átesett nők az esemény utáni időszakban nagyobb eséllyel szenvednek depressziótól és szorongásos zavaroktól, és egy következő várandósság után nagyobb a valószínűsége a szülés utáni depressziónak is. A következmények és az átélt gyász mélysége ráadásul nincs összefüggésben azzal, hogy a várandósság mennyire volt előrehaladott; a veszteségérzés sokkal inkább függ attól, hogyan gondolt a nő a várandósságára, és miként dolgozta fel a veszteséget.
A korai vetélés feldolgozását nehezítheti, hogy a társadalom elvárása továbbra is az, hogy ezeket a viszonylag gyakori eseteket könnyen és gyorsan dolgozza fel az érintett. A helyzetet pedig tovább bonyolítja, ha a nő bűntudatot is érez, magát hibáztatja, és próbál magyarázatot találni egy helyzetre, amelynek talán soha nem tárható fel az oka.
A legújabb, vetéléssel kapcsolatos kutatások szerint az érintett nők akár évekig is gyászolhatják elvesztett magzatukat, még egy azt követő, sikeres várandósság esetén is. Ugyanez igaz a férfiakra is, az ő veszteségükkel is foglalkozni kell.
Ki segíthet?
A megfelelő segítség nem érvényteleníti az érintett személyek érzéseit, hanem elfogadja és meghallgatja azokat. A vetélés nemcsak a nőkre, hanem a férfiakra és a párkapcsolatra is komoly megterhelést jelenthet.
A magzat elvesztésének fizikai és érzelmi következményei a mindennapokat is befolyásolják, legalábbis egy ideig. Ezzel kapcsolatban is érdemes a környezet segítségét kérni, akár a meglévő gyermekek ellátásában, akár más feladatok megoldásában.
Ha a negatív érzések sokáig tartanak és a mindennapi működést is nehezítik, esetleg meg is akadályozzák, akkor ajánlott támogatói csoporthoz fordulni, illetve szakember (pszichológus vagy témában jártas szakember) segítségét kérni.
Gyógyulás hosszú távon
A vetélés utáni gyógyulásra a testnek és a pszichének is szüksége van. A gyász mindenkinél másképpen zajlik. A cél semmiképpen nem az, hogy a nő „elfelejtse”, hogy milyen veszteség vagy trauma érte, hanem az, hogy fel tudja dolgozni és el tudja fogadni a történteket oly módon, ami a továbblépést lehetővé teszi.
Az esetleges újabb várandósság tervezésénél ezt a folyamatot is figyelembe kell venni, nem csak a nőgyógyász ajánlását.
Ajánlott tartalom:
Lelkisegély-szolgálatok és kríziskezelés
