egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

A fertőzésekkel szemben védelmet nyújtó oltásoknak is lehetnek mellékhatásaik, ún. „oltási reakciót” válthatnak ki. Az esetek túlnyomó többségében ezek átmeneti, maguktól elmúló tünetek, melyek az immunizálásra adott természetes immunválasz velejárói

 

Oltási reakció tünete lehet például:

 

  • injekció helyén fellépő fájdalom, bőrpír, duzzanat;
  • fáradékonyság, gyengeségérzés, bágyadtság;
  • fejfájás, esetleg émelységs;
  • hőemelkedés vagy láz.

 

Mindemellett az oltást követően jelentkező tünetek nem jelentik feltétlenül, hogy az oltás okozza azokat, az időbeli egybeesés önmagában nem jelent ok-okozati kapcsolatot. Az oltóanyagok a gyógyszerek különleges csoportjába, az immunbiológiai készítmények közé tartoznak. Céljuk nem a gyógyítás, vagyis a szervezet hibás működéseinek kijavítása vagy szabályozása, hanem az immunrendszer „kitanítása”, megerősítése egy adott kórokozóval szemben. 

 

A gyógyszerek esetében használt „mellékhatás” meghatározás helyett védőoltások esetén a szakemberek az „oltást követő nemkívánatos esemény” (OKNE) szakkifejezést alkalmazzák. A védőoltásoknak alkalmazásának is vannak kockázatai – ahogy egy kirándulásnak is –, és lehetnek kellemetlen következményeik, mint amilyen a kirándulást követő izomláz. Mégsem beszélünk le senkit az izomláz miatt a testmozgásról, ahogy természetesen a védőoltásokról sem. A védőoltás is egyfajta „edzés”, az immunrendszer edzése, a védőoltást követően fellépő „izomlázat” pedig – jobb elnevezés híján – hosszú ideig mellékhatásnak hívták, ma inkább oltási reakciónak nevezzük.

 

Az oltást követő nemkívánatos esemény tágabb fogalom, mint a mellékhatás. A mellékhatás (vagy oltási reakció) az oltóanyag alkalmazási előírásának megfelelő alkalmazást követően lép fel, és az alkalmazási előírásban szerepel. Oltást követő nemkívánatos esemény viszont minden olyan esemény, amely védőoltás beadása után jelentkezik, és amelynek észlelésekor nem zárható ki az oltással való összefüggés.

 

Az előfordulás gyakorisága szerint az oltási reakciókat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

 

  • nagyon gyakori (10 oltottból több mint 1-nél fordul elő);
  • gyakori (100 oltottból több mint 1, de kevesebb mint 10 esetben fordul elő);
  • nem gyakori (1000 oltottból több mint 1, de kevesebb mint 10 esetben fordul elő);
  • ritka (10 000 oltottból több mint 1, de kevesebb mint 10 esetben fordul elő);
  • nagyon ritka (több mint 10 000 oltott esetén fordul csak elő).

 

Egy adott oltóanyaggal kapcsolatban az ismert nem kívánt hatásokról és azok gyakoriságáról a készítmény hivatalos betegtájékoztatójában olvashat.  

 

Megjegyzendő azonban, hogy az oltással kapcsolatos kockázatok az esetek túlnyomó többségében összehasonlíthatatlanul, nagyságrendekkel kisebbek annál, mint amit a velük megelőzhető súlyos fertőző betegségek, szövődmények jelenthetnek.

 

Oltások biztonságának követése

Kétségtelen tény, hogy az oltást követően ritkán vagy nagyon ritkán súlyos tünetetekkel járó állapot is kialakulhat (pl. anafilaxia). Továbbá előfordulhat, hogy a védőoltást követően, de attól teljesen függetlenül is kialakulnak súlyos betegségek. Az oltóanyag alkalmazási előírása és a betegtájékoztató is tartalmazza az adott készítmény valamennyi ismert mellékhatását, azokat is, amelyeket több százezer oltást követően legalább egyszer észleltek.

 

Minden oltást követő nemkívánatos eseményt be kell jelenteni, és ki kell vizsgálni. A vakcinákkal szemben nem alkalmazható az „ártatlanság vélelme”: folyamatosan bizonyítani kell, hogy hatásosak és biztonságosak, ártalmatlanok. A nem várt események kivizsgálása az egészségügyi hatóság feladata, a minősítést pedig minden esetben egy bizottság végzi. Az ő céljuk, hogy elkülönítsék a védőoltás valódi következményeit és a véletlen egybeeséseket.

 

A nemkívánatos események bejelentése

A védőoltásokat követő nemkívánatos oltási eseményeket be kell jelenteni, akár gyermek, akár felnőtt oltottnál észlelték. A védőoltást követő nemkívánatos eseményeket – beleértve az oltási reakciókat (mellékhatásokat) és az oltási baleseteket – az oltóorvos, illetve észlelő személy (orvos, páciens vagy hozzátartozó) a járási hivatal népegészségügyi osztályának és egyidejűleg a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) és Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) jogutódja) jelenti.

 

Ez utóbbi mindenki számára elérhető online bejelentő felületet is működtet. 

 

Az oltást követő nemkívánatos események eljárásrendjét tartalmazó tájékoztató és a bejelentőlap a http://www.oltasbiztonsag.hu honlapról tölthető le. A kitöltött bejelentőlap a területileg illetékes járási hivatal népegészségügyi osztályának küldendő meg papíralapú vagy elektronikus formában.

 

KULCSSZAVAK
oltási reakciók  |   oltást követő nemkívánatos esemény  |   oltási mellékhatás  |   mellékhatás  |   oltás utáni tünetek
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

  

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít