Hallásunk folyamatosan változik. A halláscsökkenés az esetek túlnyomó többségében lassan és fokozatosan alakul ki, ezért a szakemberek ajánlása szerint évente egy alkalommal mindenkinek érdemes részt venni hallásszűrésen.
A rendszeres, legalább éves gyakoriságú hallásszűrés különösen gyermekkorban és 60 éves kor felett fontos. Gyermekeknél a beszédfejlődés alapja a csecsemőkortól fennálló ép hangérzékelés: a rosszul halló gyermek beszéde, szókincse elmarad a kortársakétól, de az időben megkezdett hallásrehabilitáció nagyban segíti a nyelvi fejlesztésüket, beilleszkedésüket. A megfelelő hallás jelei megfigyelhetők a gyermek viselkedésében: miként reagál a hangokra, fordítja-e a fejét a hang irányába, az édesanyja hangjára mosolygással, gügyögéssel, illetve a hangos zajokra sírással, összerezzenéssel reagál-e.
A hallásproblémák vizsgálata különböző módszerekkel történhet. Az objektív eljárásoknál nincs szükség a páciens aktív közreműködésére, a szubjektív méréseknél a páciens aktív közreműködésével zajlik a vizsgálat.
Gyermekek hallásszűrése
Csecsemő- és kisgyermekkorban a hallásszűrés objektív – visszajelzést nem igénylő – vizsgálati módszerekkel történik.
Az első, teljes körű BERA (agytörzsi kiváltott válasz audiometria) szűrővizsgálat minden újszülött számára kötelező 1 hónapos kor előtt. A halláscsökkenés és a hallóideg veleszületett károsodásának kizárására alkalmas. A vizsgálat kb. 20 percig tart. A vizsgálat során egy fülhallgatóra emlékeztető mikrofon kerül a gyermek fülére, a fül fölötti bőrre pedig egy elektróda. A vizsgálatot az újszülött hazaengedése előtt végzik el az újszülöttosztályon.
Az OAE (otoakusztikus emissziós) vizsgálat méri a hallás állapotát, megmutatja a halláscsökkenés jellegét. Ez a típusú hallásszűrés bármely életkorban elvégezhető, de fontos, hogy iskoláskorig időszakosan történjen hallásvizsgálat. A vizsgálat mintegy 10 percig tart, a vizsgálat során egy szondát raknak az újszülött fülébe.
Mindkét vizsgálat fájdalommentes. Ideális esetben alvó csecsemőn vagy nyugodt kisgyermeken, szülő jelenlétében történik a mérés.
Ha a kisgyermek az alábbi rizikófaktorok bármelyikével rendelkezik, 3 éves korig félévenkénti kontrollvizsgálat szükséges (akkor is, ha az újszülöttkori szűrés nem mutatott ki rendellenességet):
- halláscsökkent közeli családtag,
- veleszületett halláskárosodást okozó méhen belüli fertőzés (pl. cytomegalovírus, herpesz, rubeola, szifilisz, toxoplazmózis),
- fül- vagy koponyafejlődési rendellenesség,
- hiperbilirubinémia, amely vérátömlesztést igényelt,
- alacsony Apgar-értékek,
- légzési distressz szindróma, ha például az újszülött meconiumot nyelt félre, azaz magzatszurok került a tüdejébe,
- tartós gépi lélegeztetés,
- fülkárósító gyógyszerek tartós szedése (gentamicin, citosztatikumok),
- 1500 g-nál kisebb születési súly,
- hallóideg-károsodással járó fertőzés a szülést követően (pl. bakteriális meningitis, mumpsz, kanyaró),
- hallóideg- vagy vezetéses halláscsökkenéssel társuló szindrómára utaló elváltozás (pl. Treacher–Collins-szindróma, Down-kór, Waardenburg-szindróma),
- visszatérő, elhúzódó középfülgyulladások,
- fejsérülés, amely során a halántékcsont törik,
- Hunter szindróma, Friedreich-ataxia, Charcot–Marie–Tooth-szindróma, neurofibromatózis, oszteopetrózis, Usher-szindróma esetén.
1-2 éves korban BOEL-teszttel vizsgálja a területi védőnő a hallást.
3–6 éves kor között évente, majd a tankötelezettségig vagy 18 éves korig 2 évente kell hallásszűrést végezni. A szűrés a védőnő feladata, és szubjektív módszerrel történik. 3-4 éves korban játék audiometria javasolt, 6 éves kortól pedig szűrő audiométerrel történik a vizsgálat. Ilyenkor fejhallgatóval történik a vizsgálat, csendes szobában. 250–8000 Hz között oktávonként vizsgálják a hallást. Az egyénnek jeleznie kell, hogy melyik fülében hallja a sípoló hangot.
A halláscsökkenés rendezése történhet konzervatív, sebészi módszerrel, hallókészülék alkalmazásával vagy cochleáris implantációval. A hallókészüléket lehetőleg 6 hónapos korig, az implantátumot lehetőleg 2 éves kora előtt kapja meg a gyermek.
Felnőttek hallásszűrése
A felnőtteknek halláspanaszok esetén célszerű először fül-orr-gégészhez fordulniuk az esetleges gyulladások, szervi elváltozások megállapítása érdekében, majd ezután felkeresniük az audiológiai szakrendelést, ahova általában fül-orr-gégész szakorvosi beutaló szükséges. A hallásveszteség megfelelő kezelés nélkül súlyosbodhat, ezért fontos a diagnosztizálása és a terápia mielőbbi elkezdése.
A felnőttek kezdődő hallásveszteségének első jele a magas hangok esetében mutatkozik meg, például nehezebben értik a gyermekek hangját. Később egyre nehezebb a beszéd megértése, egyre fárasztóbb részt venni a társas beszélgetésekben.
Halláscsökkenésre utaló jelek lehetnek, ha a páciens:
- két méter távolságról nem érti meg az elsuttogott szavakat;
- a beszédet elég hangosnak érzi, mégsem hallja tisztán;
- gyakran kell megkérnie beszélgetőpartnereit, hogy ismételjék meg az elmondottakat;
- nehezen érti meg a beszédet a telefonban;
- nagyobb társaságban nehezére esik követni a beszélgetést, különösen háttérzaj esetén;
- nem hallja meg a csengőt vagy a telefont;
- néha vagy akár állandóan zajt hall a fülében (fülzúgás).
Ha a halláscsökkenés hirtelen alakul ki (például hangos koncert, robbanás után), érdemes azonnal fül-orr-gégészhez fordulni, mivel a belső fül funkciózavarainak javítására csak 2 hétig van lehetőség!
A hallásvizsgálat speciálisan kialakított, hangszigetelt helyiségben történik. A hallásteszt – mint minden más szűrővizsgálat – az anamnézis felvételével kezdődik: a szűrést végző hallásspecialista feltérképezi azokat az élet- és munkakörülményeket, amelyek befolyásolhatják a hallásminőséget. Az anamnézis felvétele után a hallójárat állapotát ellenőrzik (a dobhártya sérülése vagy a hallójáratban lévő fülzsír esetén a hallásvizsgálatot nem lehet elkezdeni, ilyenkor fül-orr-gégész szakorvosi beavatkozás szükséges).
Az audiológiai vizsgálat további menete a panaszok függvényében eltérő lehet. Leggyakrabban a szaknyelvben hallásküszöb-vizsgálatnak nevezett légvezetéses és csontvezetéses vizsgálatokkal állapítják meg azt a legkisebb intenzitású hangot, amelyet a páciens már éppen meghall. A páciensnek különböző frekvenciájú hangokat játszanak le, külön-külön mindkét fülön, többszöri ismétléssel. A hangok érzékelésének pillanatában a kar felemelésével vagy egy gomb megnyomásával kell visszajelezni. A hallásküszöb feletti vizsgálatokkal pedig feltérképezik, hogy melyek azok a legerősebb hangok, amiket a páciens még tolerál, mennyire hallja meg a beszédet, és mennyire sikerül megértenie azt.
A vizsgálatok eredményeként a hallásspecialista megállapítja a hallásvesztés mértékét és típusát, és javaslatot tesz a kezelésére, vagy ha orvosilag (gyógyszeresen, műtéti beavatkozással) nem gyógyítható, akkor a megfelelő hallókészülékre.
Országos Hallásszűrés Program
A program keretében a hallásvizsgálat elvégzése – a regisztrációt követően – ingyenesen történik a jelentkező lakhelyéhez legközelebbi hallásközpontban.
Regisztrálni az Országos Hallásszűrés Program weboldalán található előregisztrációs űrlap kitöltésével lehet. Az űrlap elküldése után a program munkatársai 24 órán belül jelentkeznek a megadott telefonszámon, akikkel időpontot és a helyszínt kell egyeztetni (a legközelebbi helyet, ahol ingyenes hallásvizsgálatot végeznek).
A hallásvizsgálat képet ad arról, hogy fennáll-e kezdődő vagy akár előrehaladottabb halláscsökkenés, illetve megállapítják a halláscsökkenés kezelésének módszerét.
