A védőoltással – betegség megelőzés céljából – a betegség kórokozójára jellemző anyagokat (úgynevezett antigéneket) juttatnak a szervezetbe, amivel ellenanyag termelésére és a védekezés más formáira (pl. az immunsejtek által nyújtott közvetlen védelem kialakítására) sarkalljuk az immunrendszert. Ez a folyamat az aktív immunizálás. Bizonyos esetekben lehetséges kész ellenanyagok bejuttatásával időleges védelmet kialakítani. Ezt nevezzük passzív immunizálásnak.
A védőoltásokat a közvélemény kizárólag a gyermekek védelmét szolgáló beavatkozásként tartja számon, és csak kevésbé közismert, hogy a felnőtteket veszélyeztető fertőzések jó részével szemben is van hatásos védőoltás.
Influenza elleni védőoltások
(3Fluart, Fluarix, Vaxigrip, Vaxigrip Tetra, Agrippal, IDFlu 15µg, Fluenz Tetra)
Influenzajárványok idején a halálozás az átlag fölé emelkedik, ami jórészt a 65 éven felüliek „előrehozott halálozásából” ered. A halálozás szinte kizárólag a vírusfertőzést követő bakteriális felülfertőzésből, főleg a pneumococcus által okozott tüdőgyulladásból adódik. E két betegség okozta halálozást az influenza- és a pneumococcus elleni védőoltásokkal a felére lehetne csökkenteni.
Influenza ellen oltandók:
- 60-65 éven felüliek;
- életkortól függetlenül a kockázati csoportba tartozók.
Az influenza kockázati csoportjai:
- krónikus keringési- és légzőszervi betegek (kivéve kezelt magas vérnyomás);
- túlsúlyos vagy neuromuszkuláris betegség miatt korlátozott légzési funkciójú betegek;
- veleszületett vagy szerzett immunhiányos betegek;
- krónikus vese- és májbetegek;
- anyagcsere-betegségben szenvedők (pl. cukorbetegek);
- veseelégtelenségben szenvedők;
- haemoglobinopathiában szenvedő felnőttek és gyermekek;
- hosszan tartó acetilszalicilsav-terápiában részesülők,
- foglalkozásuknál fogva veszélyeztettek, illetve akik foglalkozásukból adódóan fertőzők lehetnek (szociális- és egészségügyi dolgozók);
- várandós vagy a gyermekvállalást az influenza szezonális időszakára tervező nők;
- állattelepeken, vágóhídon dolgozók, állatszállítással foglalkozók (az állati és emberi influenzavírusok keveredésének megelőzésére).
A vakcina két járványt okozó influenza vírustörzs (influenza A és B) altípusai ellen alakít ki védelmet. Az adott évi influenzaszezonra vonatkozóan a vakcina javasolt összetételét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adja meg a járványügyi helyzet figyelembevételével. Az újraoltás évente indokolt!
Az előállítási technikának megfelelően az influenza elleni vakcináknak négy változata van:
- elölt, teljes vírust tartalmazó készítmény (3Fluart);
- hasított vírust tartalmazó vakcinák („split”, Fluarix, Vaxigrip, IDFlu);
- felületi vakcinák („surface”, Agrippal);
- élő, gyengített vírust tartalmazó vakcina (Fluenz Tetra).
Az oltások mellékhatásai általában jelentéktelenek. Hatékonyságuk, vagyis az immunitás várható aránya 65 éves kor alatt kb. 70-90%, az idősebbek, illetve a károsodott immunrendszerűek esetén ennél alacsonyabb lehet a vakcinában lévő vírustörzsek ellen.
Pneumococcus fertőzés elleni védőoltás
(Pneumovax 23, Prevenar13)
A pneumococcus elleni védőoltás mindazon esetekben indokolt, amikor az influenza vakcinációja is javasolt. A pneumococcusoknak több mint 90 típusa ismert, a rendelkezésre álló oltások ezek közül 23, illetve 13, a legsúlyosabb betegségeket okozó típusok ellen nyújtanak védelmet.
A 23 komponensű védőoltás (Pneumovax 23) a súlyos, egész testet érintő pneumococcus fertőzések (vérmérgezés, agyhártyagyulladás) kivédését célozza.
Az oltás az alábbi esetekben indokolt:
- 50 év felettiek;
- életkortól függetlenül a kockázati csoportba tartozók.
A pneumococcus fertőzés kockázati csoportjai:
- léphiányosok;
- cukorbetegek;
- immunkárosodottak;
- krónikus keringési- vagy légzőszervi betegek;
- asztmások;
- dohányosok;
- vesebetegek.
A kockázati csoportba tartozóknál a pneumococcus fertőzés súlyosabb lefolyású lehet. Nagyon idős korban, illetve súlyos immunkárosodás esetén az oltás hatékonysága gyengébb.
A védettség időtartama hosszú. Rendszeres emlékeztető oltás nem javasolt, csak különleges körülmények esetén (pl. léphiányos állapot).
Az elmúlt időszakban új típusú, a kialakított védelem szempontjából előnyösebb oltóanyag (Prevenar 13) került forgalomba, mely 13 pneumococcus típus ellen véd, és életkortól függetlenül adható. Ezzel az oltóanyaggal javasolt a kockázati csoportba tartozók első oltása, amit legalább 2 hónap elteltével ki lehet egészíteni a szélesebb hatású, 23 komponensű oltóanyaggal.
Hepatitis elleni oltóanyagok
Hepatitis A
A Hepatitis A vírus (HAV) ellen aktív védőoltások állnak rendelkezésre (Havrix, Avaxim, Vaqta), melyek elölt vírust tartalmaznak.
Az oltás az alábbi kockázati csoportok számára javasolt:
- foglalkozásuknál fogva fokozottan veszélyeztetettek (pl. szennyvízzel, humán fekáliával rendszeresen kapcsolatba kerülők);
- májbetegek;
- homoszexuálisok;
- intravénás kábítószerhasználók;
- külföldi utazást tervezők.
Az első oltást követően 10–14 nap múlva alakul ki a védettség. A tartós védelemhez második oltás is szükséges, mely – az oltóanyagtól függően – 6–60 hónap múlva esedékes.
Hepatitis B
A hepatitis B elleni oltóanyagok (Engerix B, HB VaxPro) a vírus felszíni fehérjéjét tartalmazzák. A három oltásból álló oltási sorozat – 0., 1. és 6. hónapban – hosszú távú védettséget nyújt. (Speciális esetekben ez eltérhet: pl. gyorsított séma a dializálandó betegnél.)
Az oltás azoknak javasolt, akik nem részesültek korábban hepatitis B elleni védőoltásban, és az alábbi kockázati csoportokba tartoznak:
- munkájuk miatt veszélyeztetettek (pl. egészségügyi dolgozók, egészségügyi hallgatók);
- intravénás kábítószerhasználók;
- homoszexuálisok;
- májbetegek;
- vérrel-, vérkészítményekkel gyakran kezeltek;
- dializált betegek;
- hemofíliások;
- onkohematológiai betegek;
- a fertőzöttekkel szoros kontaktusban lévők (pl. egy háztartásban élők);
- magas fertőzöttségű területre utazók, és ott hosszabb ideig tartózkodók számára.
Dializált és immunhiányos betegeknél primovakcináció utáni ellenanyagválasz ellenőrzése javasolt, 10 IU/l-nél alacsonyabb ellenanyagszint esetén pedig újabb sorozatoltás szükséges.
Eredményesen oltott dializáltaknál évente érdemes mérni az ellenanyagszintet, és ha az anti-HBs ellenanyagtiter 10 IU/l alá csökken, akkor emlékeztető oltás adása javasolt.
Kombinált oltás
A hepatitis A és hepatitis B ellen kombinált oltás is rendelkezésre áll (Twinrix).
Külföldi utazás előtt legalább 2–6 héttel érdemes utazás-egészségügyi és oltóközpontot felkeresni, ahol pontos tájékoztatást adnak az úti cél járványügyi helyzetéről, a szükséges megelőzési módokról, illetve a védőoltásokat is be tudják adni.
Agyvelőgyulladás elleni védőoltás
Az oltóanyagok (FSME-Immun, Encepur) elölt vírust tartalmaznak. Megfelelő védettséget 3 oltásból álló sorozat segítségével, majd későbbi emlékeztető oltásokkal lehet kialakítani.
A kullancsencephalitis elleni védőoltás ajánlott:
- gyakori természetjáróknak;
- erdőkben, mezőgazdaságban dolgozóknak.
Diftéria – Tetanus – Pertussis és Poliomyelitis elleni védőoltás
(Adacel, Boostrix, Boostrix Polio, Dultavax)
Ezen gyermekkori oltások ismétlése felnőttkorban 10 évente javasolt mindenki számára.
Az utóbbi időben egyre több hír szólt arról, hogy a nyugati országokban a még nem oltott csecsemők között növekszik a szamárköhögéses esetek száma. A megbetegedés rendszerint valamelyik szülő elhúzódó, nem jellegzetes, hörgőgyulladásnak vélt köhögésével hozható kapcsolatba, amely az alaposabb vizsgálatok szerint nem-típusos szamárköhögésnek bizonyul. Ennek megfelelően nincs kizárva, hogy a felnőttkorra kialvófélben lévő, vakcinációs eredetű pertusszisz immunitás is megerősítésre szorul. E célra az újonnan kifejlesztetett vakcinák alkalmazása látszik célszerűnek (Adacel, Boostrix, Boostrix Polio).
Az oltás különösen ajánlott a kismamák számára, mivel nemcsak a kismamát, hanem az újszülöttet is védi. Ez azért is fontos, mert a szamárköhögés súlyos betegségeket, akár halált is okozhat a 6 hónaposnál fiatalabb csecsemőknél. A nemzetközi ajánlások szerint az oltást a terhesség 27-36. hete között érdemes beadatni. Az újszülött védelme érdekében ajánlott a többi családtagot is beoltatni.
A tetanusz betegség (merevgörcs) kórokozójának a spórái szinte minden mikroszkopikus résben, talajban, „piszokban”, rozsdától porózus felületen, szennyeződésekben előfordulhatnak. A baktérium elsősorban a lovak, de más állatok belében is szaporodik, így a lótartással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkozók körében ezért foglalkozási betegségként is előfordulhat. A spóra általában sérülések következtében jut a sebbe, szövetekbe, véráramba.
Mivel a tetanusz elleni immunitás nem tart örökké, ezért azt időszakos – tízévenkénti – oltásokkal felnőttkorban is célszerű fenntartani. A tetanuszimmunitásra különösen 50 éves kor felett tanácsos – a háziorvos segítségét kérve – odafigyelni.
Munkakörhöz kötött kötelező védőoltásban részesítendők a tetanusz tekintetében fokozott kockázattal bíró munkakörben dolgozók.
Az oltás beadatása a külföldre utazóknak is ajánlott. A külföldi utazás előtt legalább 2–6 héttel érdemes utazás-egészségügyi és oltóközpontot felkeresni, ahol pontos tájékoztatást adnak az úti cél járványügyi helyzetéről, a szükséges megelőzési módokról, illetve a védőoltásokat is be tudják adni.
Veszettség elleni védőoltás
A védőoltás felvétele azok számára ajánlott, akik állandó vagy gyakori veszélynek vannak kitéve a veszettség vírusával való kitettség miatt.
Kockázati csoportba tartoznak:
- laboratóriumban dolgozók;
- állatorvosok és asszisztenseik;
- ebrendészeti dolgozók;
- állatmenhelyen dolgozók;
- vadászok;
- erdészek;
- vadőrök;
- vágóhídi dolgozók;
- állatkitömők;
- barlangászok.
A korábban nem oltott személyek a megfelelő immunizáció kialakításához 3 oltást kapnak, majd 1 év múlva szükséges egy emlékeztető oltás. A védettség fenntartásához 5 évente szükséges a megerősítő oltás beadása.
Meningococcous meningitis, invazív meningococcus elleni védőoltások
(Menveo, Nimenrix, Menjugate, NeisVac, Bexsero, Trumenba)
A betegség gyakran fordul elő a fiatal felnőtteknél. Európában többnyire a C- és a B-típusú meningococcus felelős ezért a gyors lefolyású, súlyos kórképért, ezért a legtöbb európai országban ajánlott az oltás. A különböző oltások különféle típusú meningococcusok ellen nyújtanak védelmet.
Az alábbi rizikócsoportokba tartozóknak ajánlott a meningococcus elleni védőoltás felvétele:
- mikrobiológiai laboratóriumba dolgozók, akik rendszeresen vizsgálják a purulens meningitisben vagy septicaemiában szenvedő betegek liquorát és/vagy haemokulturáját;
- mikrobiológiai laboratóriumba dolgozók, akik rendszeresen vizsgálják a Neisseria meningitidis törzset;
- fertőző agyhártyagyulladásban szenvedő betegek ellátását végző kórházi fertőző- vagy intenzív osztályos dolgozók.
Az immunizáció végezhető 4 komponensű konjugált vakcinával (Nimenrix), illetve B-csoportú N. meningitidis elleni konjugált vakcinával (Bexsero, Trumenba).
Földrajzi elhelyezkedéstől függően más-más típus okozhat járványokat, ezt figyelembe véve kell a megfelelő oltóanyagot alkalmazni külföldi utazás előtt.
Javasolt az oltás ismétlése azoknak, akik 3-5 évnél régebben kaptak oltást, és utazásuk vagy alapbetegségük (léphiány) miatt veszélynek vannak kitéve.
A külföldi utazás előtt legalább 2–6 héttel érdemes utazás-egészségügyi és oltóközpontot felkeresni, ahol pontos tájékoztatást adnak az úti cél járványügyi helyzetéről, a szükséges megelőzési módokról, illetve a védőoltásokat is be tudják adni.
Humán papillomavírusok (HPV) elleni védőoltások
(Cervarix, Gardasil9)
Ezekkel az oltóanyagokkal elérhetővé vált a második „daganatellenes" vakcina.
A humán papillomavírusok igen népes csoportját több mint 100 genetikailag különböző törzs alkotja. A vírus bőr és a nyálkahártyák mikrosérülésein át bejutva okoz elváltozást.
A csoport egyharmada felelős a méhnyak-, a méhtest-, a hüvely- és a végbélrák, valamint a genitális szemölcsök kialakulásáért.
A leggyakoribb, rosszindulatú genetikai típusok a 16, 18, 31, 33, 35, 45, 52, 58; míg a kevésbé rosszindulatúak a 6 és 11 típusok.
Háromféle oltóanyagot dolgoztak ki 2, 4, illetve 9 különböző HPV típus ellen:
- Cervarix:a 16 és 18-as típus okozta elváltozások ellen véd;
- Gardasil9: a 6, 11, 16, 18, 31, 33, 45, 52, 58-as típus okozta elváltozások ellen véd.
Magyarországon jelenleg a 2 és 9 komponensű vakcina elérhető. Mindkét oltóanyag tartalmazza a 16 és 18-as típust, melyek 70%-ban felelősek a méhnyakrákért, a hüvelybemenet-, a pénisz-, a hangszalag- és a végbélnyílás rákos elváltozásaiért.
A 6 és 11-es típusok okozzák leggyakrabban (90%) a nemi szemölcsöket (kondilómákat) és a légúti papillomatosisokat.
A 31, 33, 45, 52, 58-as típusokkal kibővített oltóanyag 88%-át „lefedi” a rosszindulatú elváltozást előidéző HPV-törzseknek.
Az oltóanyagok a HPV adott típusának tisztított fehérjéit tartalmazzák, így betegséget nem okoznak.
Életmódtól, szexuális partnerváltástól függően, idősebb korban is ajánlott az oltás, illetve a férfiak oltása is javasolt (elsősorban a 9 komponensű vakcinával).
A HPV-pozitív nők is olthatók, mivel ezek a vakcinák többféle HPV ellen védenek, és fennáll az ezekkel való fertőzés esélye is. Az oltóanyagok a már kialakult betegséget nem gyógyítják (lásd még HPV elleni védőoltás).
Az oltás nem helyettesíti a rendszeres nőgyógyászati szűrővizsgálatot!
„Gyermekbetegségek” elleni oltások felnőttkorban
Hazánkban a védőoltással megelőzhető ,,gyermekbetegségek” elleni védettséget a kellő időben adott védőoltások biztosítják. Egyes betegségek – például a diftéria (torokgyík), pertussis (szamárköhögés), poliomyelitis (járványos gyermekbénulás), tetanusz (merevgörcs) – elleni vakcinák már több évtizede szolgálják a megelőzést. A gyermekkori oltások esetenként felnőttek között is alkalmazhatók.
Fiatal felnőttek esetében szükséges lehet a mumpsz-morbilli-rubeola elleni MMR-oltás az alábbi esetekben:
- kérdéses a gyermekkori immunizálás megtörténte,
- külföldi tartózkodáshoz igazolni kell a biztos védettséget (pl. USA-ba való letelepedéskor, járványos területre utazáskor).
Gyermekvállalást tervező fiatal nők esetében a teherbeesés előtt, illetve a szülés utáni időszakban egyes oltások beadása indokolt lehet, például az alábbi esetekben:
- gyermekkorban nem immunizált,
- bizonytalan a védettség megléte,
- gyermekkorukban nem estek át bárányhimlőn.
Varicella (bárányhimlő) elleni védőoltás
Az alábbi esetekben javasolt az oltás felvétele (azoknak, akik gyermekkorukban nem kaptak varicella elleni védőoltást):
- várandós nők,
- immunhiányos betegek,
- újszülöttek és csecsemők ápolását/gondozását végzők,
- bárányhimlőn át nem esett egészségügyi dolgozók.
A tapasztalatok szerint felnőttkorban gyakoribbak és súlyosabbak a szövődmények a gyermekkorhoz képest, különösen a varicella-zoster-vírus (VZV) okozta tüdőgyulladás lehet veszélyes.
Az idősebbek oltása részben az immunrendszer gyengülése miatt válhat szükségessé, amikor a korábbi oltásokból vagy fertőzésből származó védelem fokozatosan hanyatlik, másrészt mind több kórokozóról derül ki, hogy az időseket is megbetegíthetik. Időskorban a problémák döntő többségét a légúti fertőzések okozzák, ezért alapvető fontosságú a légúti kórokozók elleni védelem (pl. pneumococcus, influenza).
Hastífusz elleni védőoltás
A hastífusz elleni védőoltás azoknak ajánlott, akik foglalkozásukból adódóan potenciálisan ki vannak téve Salmonella Typhi-vel való fertőzésnek (szennyvízzel vagy emberi ürülékkel való rendszeres kontaktus miatt).
Az oltás felvétele az alábbi munkakörök esetén indokolt:
- csatornamunkások,
- mélyépítők,
- laboratóriumokban dolgozók,
- kórházi fertőző osztályon dolgozók.
Ezekben az esetekben a munkáltatónak kell biztosítania a dolgozó védőoltását.
A hastífusz elleni védőoltás a járványos területre utazóknak is ajánlott. Külföldi utazás előtt legalább 2–6 héttel érdemes utazás-egészségügyi és oltóközpontot felkeresni, ahol pontos tájékoztatást adnak az úti cél járványügyi helyzetéről, a szükséges megelőzési módokról, illetve a védőoltásokat is be tudják adni.
COVID-19 elleni védőoltás
A COVID-19 elleni oltás jelenleg az ajánlott, nem kötelező védőoltások közé sorolandó. Ez alól kivételt képezhetnek a szociális- és egészségügyi területen dolgozók , akik számára a COVID-19 oltás kötelezővé tehető.
A COVID-19 elleni védőoltásokról külön cikkben olvashat részletesebben.
