A védőoltással - betegségmegelőzés céljából – a betegség kórokozójára jellemző anyagokat (úgynevezett antigéneket) juttatunk a szervezetbe, mellyel ellenanyag-termelésre és a védekezés más formáira (pl. immunsejtek által nyújtott közvetlen védelem kialakítására) sarkalljuk az immunrendszert. Ezt a folyamatot aktív immunizálásnak nevezzük.
Bizonyos esetekben lehetséges kész ellenanyagok bejuttatásával időleges védelmet kialakítani. Ezt nevezzük passzív immunizálásnak. Az aktív védelemre élő vagy nem élő vakcinát használunk.
Az élő kórokozót tartalmazó védőoltások
Az élő vakcinák gyengített kórokozót tartalmaznak (BCG /tuberkulózis/, morbilli /kanyaró/, rubeola /rózsahimlő/, mumpsz, varicella /bárányhimlő/, sárgaláz).
- Ezek a szervezetbe bejutva szaporodnak, így a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki hatásukat.
- Ritkán enyhe oltási betegséget is okozhatnak.
- Védőhatásuk hosszútávú.
- Az immunrendszer hiányának, sérült vagy elégtelen működésének fennállása esetében azonban az élő kórokozót tartalmazó vakcinák súlyos betegséget okozhatnak.
- Sérült immunrendszerrel rendelkezők oltásával kapcsolatban érdemes szakember tanácsát kérni.
Jelenleg Magyarországon forgalomban lévő élő vakcinák:
- BCG (tuberkulózis), kanyaró-mumpsz-rózsahimlő (MMR), bárányhimlő (varicella), Rotavírus (Rotarix/ Rotateq)
- Sárgaláz (Stamaril) (csak kijelölt oltóhelyek adhatják)
A nem élő védőoltások típusai
Nem élő vakcinák aktív összetevőjük szerint:
- teljes elölt / inaktivált baktériumot tartalmazó vakcinák (pertussis, kolera)
- baktériumok részleteit tartalmazó vakcinák (acelluláris pertussis)
- géntechnológiával előállított baktériumrészletet tartalmazó vakcinák (Hepatitis B vírus, Humán Papilloma Vírus (HPV))
- a baktériumok tokjának részletét tartalmazó vakcina (pneumococcus, hastífusz)
- a baktériumok tokjának részletét tartalmazó, kapcsolt fehérjével javított hatású vakcina (pneumococcus, meningococcus)
- gyengített, hatástalanított méreganyagot (toxoidot/anatoxint) tartalmazó vakcinák (diftéria, tetanusz, kolera)
- elölt / inaktivált vírust tartalmazó vakcinák (Hepatitis A vírus, gyermekbénulás /IPV/, veszettség, kullancsencephalitis, influenza)
- géncserével készített, elölt vírusokat tartalmazó vakcinák (influenza)
- a kórokozók fehérjéit kódoló genetikai részletet (ún. mRNS) tartalmazó vakcinák (egyes koronavírus-vakcinák)
- ún. vírusvektort tartalmazó vakcinák, melyekben a kórokozó genetikai részleteit egy másik vírus külső burka segítségével juttatjuk a sejtbe (egyes koronavírus-vakcinák)
Nem élő vakcinák esetén az oltással bevitt aktív összetevő a szervezetben nem szaporodik. Ismételt oltásokkal (alapimmunizálás és emlékeztető oltás) váltható ki a megfelelő védelem. Hatásukat nem befolyásolják sem az anyai, sem a passzív ellenanyagok. Ezért pl. HBV, HAV, tetanusz, veszettségfertőzés gyanúja esetén, egyszerre aktív és passzív védelem is alkalmazható. Immunhiányos betegekben az immunválasz elmaradhat, védelmüket passzív immunizálással biztosíthatjuk.
Oltások beadásának lehetőségei
Az oltások bejuttathatók:
- az izomzatba injekció segítségével (ún. intramuscularis módon),
- a bőrbe injekció segítségével (ún. intracután módon),
- az emésztőrendszerbe szájon át,
- a légzőrendszer nyálkahártyájára, orrba való inhalálás útján.
Az egyes oltóanyagokat a gyártó által meghatározott módon szükséges a szervezetbe juttatni.
Hogyan védenek a védőoltások?
Fertőződés során az immunrendszerünk részét képező falósejtek bekebelezik a kórokozókat. Megölik és feldarabolják azokat. A kórokozók megfelelő darabjait (amelyeket antigéneknek nevezünk) bemutatják az immunrendszer további sejtjeinek. Ez az immunrendszer „tanulásának” szakasza, ami általában 7 napot vesz igénybe. Ekkor már kialakulhatnak a megbetegedés kezdeti tünetei.
Ezt követően az immunrendszer megfelelő sejtjei szaporodni kezdenek, miközben a kórokozó elleni fehérjéket, más néven ellenanyagokat termelnek. Ezek az ellenanyagok az immunrendszer sejtjeinek segítségével elpusztítják a kórokozókat. Ilyenkor alakulnak ki a megbetegedések jellegzetes tünetei: láz, fájdalmak, gyulladások, kiütések, stb., amiket a rengeteg elpusztított kórokozó mérgei, az elpusztult beteg sejtek anyagai, a tovább szaporodó kórokozók és a védekezés közben termelt fehérjék károsító hatása okoz. Egy második azonos fertőzés már csak az immunrendszer válaszát idézi elő 7 napon belül, de tünetek és betegség nélkül.
A védőoltás azt jelenti, hogy a szervezetünk immunrendszerének megmutatjuk azokat a kórokozókat, amik később megbetegedést okozhatnak. A védőoltás az immunrendszer iskolája! Megtanítja a szervezetünk 1/10 részét kitevő immunrendszernek, hogy ellenanyagokat és memóriasejteket készítsen az adott kórokozók ellen, mert így később, ha az adott élő, vad mikroorganizmus megjelenik a szervezetben, akkor késlekedés nélkül mozgósítani tudja az immunsejteket. A védőoltások után az immunrendszer már az első fertőzéskor is ártalmatlanná teszi a kórokozókat anélkül, hogy a betegség tünetei kialakulnának, és hét napra rövidíti a hatékony védekezés kezdetét.
Milyen hosszú védelmet nyújt egy védőoltás?
Számos vakcina élethosszig tartó védelmet biztosít a betegség kialakulása ellen, ez azonban attól függ, hogy milyen oltást kapott az illető. A védelem tartóssága függ:
- a kivédendő betegségtől,
- az alkalmazott oltóanyagtól és
- az oltandó személy egészségi állapotától is.
Néhány vakcina nagyon tartós védelmet nyújthat, egyes oltásokat azonban meghatározott időnként ismételni szükséges a kívánt hatékonyság elérése érdekében.
Különbség a gyógyszerek és a védőoltások között
Lényeges különbség, hogy míg gyógyszereket leggyakrabban a már kialakult betegség kezelésére alkalmazunk, a védőoltások segítségével az immunrendszert „megtanítjuk” a védekezésre egy olyan kórokozóval szemben, amivel a szervezet korábban még nem találkozott. Így a tényleges védelmet (szemben a gyógyszerekkel) nem közvetlenül maga a védőoltás jelenti, hanem az oltás következtében felébredt, megerősödött immunrendszer. Ezért nem jelent a védőoltás azonnali védelmet a kórokozóval szemben. Az immunrendszer teljes felébredéséhez, megerősödéséhez időre és rendszerességre van szükség.
A nyájimmunitás
A nyájimmunitás azt jelenti, hogy a népesség elég nagy hányadának beoltása védettséget biztosít a be nem oltottak számára is, hiszen nincs kitől elkapniuk a betegséget. E jelenség komoly szerepet játszik a járványok kialakulásának megakadályozásában. Ha azonban a beoltottak aránya egy közösségben kritikus szint alá csökken, akkor e hatás megszűnik. A kanyaró esetében például minimum 95 százalék, a mumpsznál pedig 86 százalék oltottsági szint szükséges az oltatlan „potyautasok” védelméhez. Az oltásellenesség egyik veszélye tehát az, hogy a helytelen döntéssel kisebb-nagyobb közösségek egészségét kockáztatjuk.
Ajánlott tartalom:
Vonatkozó jogszabályok:
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
