egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb


A csontritkulás (osteoporosis) a csontrendszer betegsége, amelyben a csonttömeg megfogyatkozása, a csont szerkezetének megváltozása és a csontminőség romlása a csont fokozott törékenységéhez vezet.

 

A csontritkulást fontos elkülöníteni a csontot érintő egyéb anyagcsere-betegségektől, többek között a csontlágyulástól (osteomalacia) és a mellékpajzsmirigy túlműködésétől (hyperparathyreosis).

 

A csontritkulás két leggyakoribb előfordulási formája az életkorral járó – változókori (postmenopauzális) és időskori (szenilis) – csontritkulás. Az eseteknek csak kis hányada tartozik az ún. másodlagos csontritkulás közé, amely fő jellemzője, hogy egyéb betegségek tüneteként jelentkezik, vagy bizonyos gyógyszerek (pl. egyes kemoterápiás szerek) mellékhatásaként jelenik meg. A csontritkulás előfordulásának gyakorisága az életkorral nő, ezért Magyarországon a társadalom idősödése következtében a csontritkulás ma már népbetegségnek számít.

 

Csontritkulás főbb tünetei

A csontritkulás hosszú ideig észrevétlen marad, mivel kezdetben nem okoz panaszokat. Gyakran csak az első, kisebb ütődés vagy elesés következtében létrejövő csonttörés figyelmeztet a csontozat rossz állapotára. Gyakran egy csuklótörés vagy csigolya-összeroppanás jelzi a csontritkulást, ilyenkor egy-két éven belüli combnyaktörés is bekövetkezhet. A tartós hátfájdalom pedig a csigolyák összeroppanásának (kompressziós csigolyatörés) következménye lehet.

 

Csontritkulásra utalhatnak az alábbi panaszok:

 

  • tartós mozgásszervi fájdalmak,
  • a gerinc fokozatos meggörbülése,
  • a testmagasság jelentős csökkenése,
  • bármely csont törése kis erőbehatásra,
  • más okkal nem magyarázható csigolyatörés,
  • más okkal nem magyarázható hasi panaszok,
  • a háton karácsonyfa rajzolatú bőrredők megjelenése.

 

Fontos tudni, hogy a fenti tüneteket más betegségek is okozhatják.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Mivel a csontritkulás hosszú évekig tünetmentes, a betegséget sokszor csak a panaszok megjelenésekor ismerik fel, ezért a csontritkulásra hajlamosabb személyeknek érdemes mielőbb csontritkulás-szűrővizsgálatra jelentkezniük, a háziorvostól kapott beutalóval.

 

Csontritkulás diagnosztizálása

A kivizsgálás oszteoporózis centrumban vagy reumatológiai szakrendelésen történik. A diagnózis az általános betegvizsgálaton, valamint egyéb műszeres és képalkotó vizsgálatokon alapul. A kivizsgálás első lépése a kórelőzmény felvétele, az életmód feltérképezése és ennek kapcsán a legfontosabb kockázati tényezők meghatározása. Ezt követi a fizikális betegvizsgálat, amely során a kezelőorvos rögzíti a beteg aktuális testméreteit, korábbi legnagyobb testméretét, a kinyújtott karok közötti fesztávolság és a testmagasság hányadosát, valamint a csontritkulásra utaló fizikális jeleket.

 

A csontritkulás diagnózisának felállításához alacsony energiájú röntgensugárzással végzett képalkotó eljárás, az ún. csontdenzitometria- (DEXA-) vizsgálat elvégzése is szükséges. A mérés helye elsősorban az ágyéki gerinc, a csípőtájék, illetve az alkar, a sarok és a kézujjak. A vizsgálat nem jár fájdalommal, biztonságos, és mindössze öt-tíz percig tart.

 

A mért csontsűrűséget az egészséges fiatalok átlagértékéhez hasonlítják, a különbséget a fiatal populáció normálértékének szórásában (SD) fejezik ki. Ez az ún. T-score, amelynek értéke az optimális csonttömeg átlagértékétől mért eltérést mutatja.

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az alábbi diagnosztikus kategóriák állíthatók fel a kapott T-score-érték alapján:

 

  • a T-score nagyobb, mint –1,0 SD: egészséges csontozat;
  • a T-score –1,0 és –2,5 SD közötti: mérsékelten csökkent csonttömeg (oszteopénia);
  • a T-score kisebb, mint –2,5 SD: csontritkulás;
  • a T-score kisebb, mint –2,5 SD és csontritkulás miatt legalább egy alkalommal már megtörtént csonttörés esetén: súlyos csontritkulás.

 

A csontritkulás súlyosságának és előrehaladottságának meghatározásában, valamint az egyéb betegségektől történő elkülönítésében további támpontot ad a gerinc és a kéz, valamint a medence, a koponya és a csöves csontok röntgenvizsgálata.

 

Mindemellett laboratóriumi vizsgálatra, ezen belül a vérszérum kalcium-, foszfor- és kreatininkoncentrációjának és alkalikus-foszfatáz-aktivitásának mérésére, a vizelettel ürített kalcium mennyiségének, valamint a csontanyagcserét befolyásoló egyes hormonok vérszintjének meghatározására is sor kerül.

 

Csontritkulás kezelése

A csontritkulás kezelése alapvetően a törések megelőzésére irányul, alapja az elegendő kalcium- és D-vitamin-bevitel. A gyógyszeres terápia megválasztásánál fontos szempont, hogy az érintett csak a valóban szükséges gyógyszereket szedje.

 

A gyógyszerelés meghatározásához a kezelőorvos – az ismert kockázati tényezőkön és a fent említett T-score-értékeken kívül – a beteg ún. FRAX- (Fracture Risk Assessment Tools) kockázatát is vizsgálja. A FRAX egy olyan, nemzetközi szinten – Magyarországon is – alkalmazott pontrendszer, amely a beteg különböző kockázati tényezőivel kapcsolatos veszélyeztetettségét együttesen értékeli. Segítségével kiszámolható a csípőt érintő törés és a 10 éven belüli, általános csonttörés kockázatának valószínűsége.

 

Teendők csontritkulás esetén

A felismert csontritkulás romlásának megakadályozásához elengedhetetlen, hogy a beteg pontosan a kezelőorvosa utasításai szerint szedje a gyógyszereit, és tartsa be az életmódra vonatkozó tanácsokat.

 

Különösen fontos odafigyelni az eleséshez, kisebb balesetekhez vezető egyéb tényezőkre is, mint amilyen a megromlott látás, a nyugtatók szedése vagy a szédülés. A beteg otthonában célszerű akadálymentesítést végezni, kiiktatni a csúszós felületeket. Az életkörülmények ily módon történő átalakítása már önmagában 50%-kal csökkenti a törési kockázatot.

 

Törekedni kell a naponta legalább 30 percnyi szabad levegőn való tartózkodásra. Ősztől tavaszig pótolni kell a D-vitamint, mivel Magyarország égövi elhelyezkedése miatt ebben az időszakban nem jut a szervezet – a D-vitamin szintéziséhez szükséges – elegendő napfényhez.

 

Az alkoholfogyasztás csak kis mennyiségben megengedett, a dohányzást pedig feltétlenül tanácsos abbahagyni – ehhez a háziorvostól lehet segítséget kérni.

 

Rendkívül fontos az előírt gyógytorna folyamatos végzése, aminek köszönhetően már néhány hét elteltével is javulhat a csontritkulásban szenvedő beteg fizikai teljesítőképessége és életminősége. A torna hatására enyhül a beteg mozgásszervi fájdalma, és ezzel párhuzamosan csökkenthető a szedett fájdalomcsillapító gyógyszerek adagja. A rendszeres mozgás önmagában is serkenti a csont szerkezetének kedvező átépülését (lásd még: Csontritkulás megelőzése).

 

Csontritkulás lehetséges szövődményei

A csontritkulás következtében kialakult csípőtáji törés vagy combnyaktörés akár közvetlen életveszélyt is jelenthet, de az egyéb csonttörések is jelentős mértékben ronthatják az életminőséget, és növelik a betegség – közvetve – halálos kimenetelének kockázatát. Bár a csípőtáji törést szenvedett betegek kétharmada felépül, 70-80%-uk nem képes újra egyedül járni, a mozgáshoz külső segítség, illetve segédeszközök használata szükséges.

 

KULCSSZAVAK
csontritkulás  |   csontsűrűségmérés  |   oszteoporózis  |   csonttörés  |   menopauza  |   klimax  |   FRAX  |   T-score  |   D-vitamin  |   kalcium

1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít