A rheumatoid arthritis ismeretlen eredetű, krónikus autoimmun betegség, olyan sokízületi gyulladás, amely megfelelő kezelés nélkül – az ízületek roncsolódása miatt – súlyos mozgáskorlátozottság kialakulásához vezethet.
Gyakran ízületen kívüli kóros elváltozások is kísérik. A kórkép leggyakrabban a középkorú nőket érinti, de bármely életkorban, illetve férfiaknál is előfordulhat.
A rheumatoid arthritis főbb tünetei
A rheumatoid arthritis tünetei az esetek döntő többségében lappangva, fokozatosan jelennek meg, ilyenkor számos ízület egyidejű gyulladása a jellemző. Ritkábban kevés, vagy csak egy ízület érintettségével kezdődik a betegség.
Először többnyire a kéz kisízületei, a középperc-alapperc közötti ízületek (PIP), illetve a kézközép-alapperc közötti ízületek (MCP) gyulladása alakul ki. A lábon a lábtőízület (MTP) érintett. Később a csukló, a boka, a könyök gyulladása alakul ki, majd a váll és a térd is érintetté válhat. Az állkapocsízület érintettsége esetén rágáskor jelentkező fájdalom jellemző. A gyulladás általában szimmetrikusan jelenik meg, vagyis a két testfélen az azonos ízületek gyulladnak be.
A gyulladt ízületek érzékenyek, fájdalmasak, megduzzadnak, a felettük levő bőr meleg tapintatú. Jellegzetes tünet az akár több órán át tartó reggeli ízületi merevség. Mindeközben az érintett ízületek környékén csökken az izmok ereje. A gyulladt ízületek kezelés nélkül, a betegség előrehaladásával deformálódnak, és bizonyos helyzetben rögzülnek (kontraktúra). A gyulladt területekhez közel, leggyakrabban a könyöknél, a bőr alatt kemény duzzanatok (nodulus, reumás csomó) alakulhatnak ki.
A rheumatoid arthritis általános tünetei az alábbiak:
- gyengeség;
- fáradékonyság;
- hőemelkedés;
- izzadás;
- étvágytalanság;
- fogyás;
- hangulatromlás.
A betegség különböző tünetei a szervezet egészére kiterjedhetnek. A szem érintettsége esetén ártalmatlan kivörösödés; a szív vagy a tüdő érintettsége esetén mellkasi fájdalom és légzési nehezítettség tapasztalható.
A betegség lefolyása hullámzó: spontán fellángolások és tünetszegényebb időszakok váltogatják egymást. A fellángolási szakaszban a tünetek rosszabbodnak, majd később, a nyugalmi fázisban csökkennek, vagy akár meg is szűnhetnek, miközben az ízületek fokozatos károsodása, funkciócsökkenése figyelhető meg.
A betegséghez Sjögren-szindróma is társulhat, amely szem- és szájszárazsággal jár.
A Felty-szindróma a betegség ritka formája. A súlyos ízületi gyulladás mellett reumás csomók, alsó végtagi fekélyek, máj- és lépmegnagyobbodás, fertőzésekre való fokozott hajlam jellemzik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha más okkal nem magyarázható, tartós vagy visszatérő ízületi fájdalmat és duzzanatot tapasztal, forduljon háziorvosához, aki szükség esetén reumatológiai szakrendelésre irányítja további kivizsgálás céljából.
Fontos, hogy minél hamarabb orvosi ellátásban részesüljön, mert a betegség korai felismerésével és kezelésével megakadályozható az ízületek későbbi, maradandó károsodása.
A rheumatoid arthritis lehetséges okai
A rheumatoid arthritis pontos kiváltó oka ismeretlen. Kialakulásában genetikai fogékonyság feltételezhető: a genetikailag hajlamos személyeknél fertőzések vagy más külső tényezők váltják ki az immunrendszer kóros működését. Ilyenkor az immunrendszer olyan ellenanyagokat kezd el termelni, amelyek megtámadják az ízületeket bélelő ízületi hártya (synovium) sejtjeit, és helyi gyulladást idéznek elő, amely károsítja a csontokat, a porcot, az ínakat és a szalagokat. Ezért a rheumatoid arthritis az autoimmun kórképek közé tartozik.
A betegség hajlamosító tényezői között szerepel a családi kórelőzményben előforduló rheumatoid arthritis, a női nemi hormonok, a dohányzás, az elhízás és a krónikus fogágybetegség (perodontitis).
Különféle környezeti tényezők is hozzájárulhatnak az immunrendszer kóros működésének kialakulásához. A szilikaporral dolgozóknál az esetleges belégzés következtében jelentősen emelkedik a rheumatoid arthritis kialakulásának kockázata. Emellett textilipari porok, állati eredetű porok, valamint egyéb, munkavégzés során belélegzett anyagok – például azbeszt, egyes oldószerek, növényvédőszerek és műtrágyák – esetében is hasonló összefüggéseket figyeltek meg.
A rheumatoid arthritis diagnosztizálása
A betegség diagnózisának felállítása a klinikai tüneteken alapszik, amelyek közül kiemelendő a két kézen szimmetrikusan megjelenő kisízületi és csuklótáji duzzanat, valamint a reggeli kézmerevség.
A kivizsgálás első lépése a kórtörténet felvétele, amelyet a beteg fizikális vizsgálata és a vér laboratóriumi vizsgálata (bizonyos gyulladásos paraméterek, például a vörösvértest-süllyedés és a C-reaktív protein emelkedésének, a betegségre jellemző autoantitestek kimutatása) követ. Az ízületek és ízületi felszínek pusztulása, valamint az érintett ízületekhez közeli csontvesztés képalkotó eljárásokkal (röntgen-, ultrahang-, CT-, MR-vizsgálatok) mutatható ki.
A rheumatoid arthritis kezelése
A kezelés elsődleges célja a tartós tünetmentesség és az alacsony betegségaktivitás elérése, hosszú távon a rokkantság megelőzése, a munkaképesség megőrzése, és mindezek révén a megfelelő életminőség biztosítása.
A kezelés módja a tünetek súlyosságától és a kórisme felállításától eltelt időtől függ. A rheumatoid arthritisben szenvedő beteg gondozása összetett feladat, amelynek elemeit a gyógyszeres kezelés, a fizioterápiás és rehabilitációs kezelések, valamint szükség esetén a különböző ortopédsebészeti beavatkozások képezik. A rheumatoid arthritis ellátása során a leghatékonyabb ellátást kell alkalmazni, amelynek a reumatológus szakorvos és a beteg közös döntésén kell alapulnia a betegség aktivitásának, az ízületi károsodás súlyosságának, a meglévő társbetegségek és a biztonsági szempontok mérlegelése mellett.
A betegség kezelése az alábbi gyógyszercsoportokkal történhet.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID): csökkentik a gyulladást és a fájdalmat.
Kortikoszteroidok: a tabletta formájában szedhető, illetve közvetlenül az érintett ízületbe vagy izomba injekcióként beadható kortikoszteroidok szintén csökkentik a gyulladást és a fájdalmat. Mivel a szteroidok nem kívánt mellékhatásaként csontritkulás, cukorbetegség és elhízás alakulhat ki, alkalmazásuk csak rövid ideig javasolt. Továbbá csak tünetei kezelésként szolgálnak.
Betegségmódosító készítmények (szintetikus DMARD és biológiai terápiák): ezek a szerek és terápiák az immunrendszer működését befolyásolva képesek a betegség súlyosbodásának lassítására.
A gyógyszeres kezelés mellett rendkívül fontos a fizioterápia és annak részeként a gyógytorna, amely kórházi rehabilitációs osztályon, járóbeteg-szakellátás keretei között, vagy a személyi (okleveles gyógytornász) és tárgyi feltételek megléte esetén otthonápolási szolgálat közreműködésével történhet.
Súlyos ízületi károsodás esetén műtéti beavatkozás válhat szükségessé. Sebészi úton helyreállítható a deformitás, visszaállítható az ízület funkciója és csökkenhető a fájdalom. Az ízületi károsodás mértékétől függően a teljes ízület pótlására is szükség lehet protézis, implantátum beültetésével.
A rheumatoid arthritis lehetséges szövődményei
A rheumatoid arthritis krónikus, egész szervezetet érintő gyulladásos betegség, amely elsősorban az ízületeket károsítja, de kezeletlenül vagy későn kezelve számos más szervben is okozhat elváltozásokat.
A rheumatoid arthritis ízületi (articularis) szövődményei:
- porc és a csont (akár teljes) pusztulása az érintett ízületekben;
- szalagok, ínak sérülése;
- ízületi deformitások;
- Baker-ciszta kialakulása a térdízület érintettsége esetén;
- bütyök (hallux valgus), kalapácsujj kialakulása a lábon;
- carpalis alagút-szindróma, amely a kéz zsibbadásával, fájdalmával, gyengeségével jár;
- ritka esetben a nyaki csigolyák instabilitása, melyek elmozdulva nyomhatják a gerincvelőt, súlyos károsodást okozva (nyaki myelopathia).
Mindezek következtében az ízületek funkciója maradandóan károsodhat.
A rheumatoid arthritis ízületen kívüli (extraarticularis) szövődményei:
- érelmeszesedés;
- kiserek gyulladása (vasculitis);
- mellhártyagyulladás (pleuritis);
- szívburokgyulladás (pericarditis);
- tüdőfibrózis (a tüdő szövetének hegesedése);
- a szem ínhártyájának gyulladása (scleritis);
- kesztyű- és zokniszerű zsibbadás, fájdalom a lábon és kézen.
A krónikus gyulladás növeli az érelmeszesedés kockázatát, ami szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához, akár szívinfarktushoz vagy stroke-hoz is vezethet. A kiserek gyulladása minden szervben megjelenhet, speciális szöveti károsodást okozva. A vasculitis tünetei lehetnek a lábszáron megjelenő lilás foltok (purpura). Helyi gyulladás miatt alakulhat ki a mellhártyagyulladás, a tüdőfibrózis, a szívburokgyulladás és a szem ínhártyájának gyulladása.
Hosszabb ideje fennálló rheumatoid arthritis esetén a vesében fehérje természetű szerves anyag, ún. amiloid képződhet, s ennek következtében a vesefunkció jelentős mértékben beszűkülhet (lásd még: Veseelégtelenség, Amiloidózis).
A betegség és a kezelése során alkalmazott gyógyszerek fokozhatják a csontritkulás kockázatát. Növekszik a különböző fertőzések és a limfóma kialakulásának esélye (lásd még: Hodgkin-limfóma, non-Hodgkin-limfóma).
A tartós fájdalom és a mozgáskorlátozottság depresszió kialakulásához vezethet.
A rheumatoid arthritis megelőzése
Mivel a betegség hajlamosító tényezői között szerepel többek között a dohányzás, az elhízás és a fogágybetegség, ezért a dohányzás mellőzésével, a testsúly normalizálásával és a megfelelő szájhigiéniára való odafigyeléssel valamelyest csökkenthető a betegség kockázata.
Azoknak a személyeknek, akik munkájuk során különböző porok belégzésének vannak kitéve, kiemelten fontos a munkavédelmi előírások betartása és a szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel.
A rheumatoid arthritis kialakulása közvetlenül nem befolyásolható, ugyanakkor a betegség korai diagnosztizálásával és a gyógyszeres kezelés időben történő megkezdésével megállítható a betegség súlyosbodása, és érdemben csökkenthetők a beteg szenvedései.
Amennyiben rheumatoid arthritisszel diagnosztizálták, fontos, hogy gyógyszereit az előírásoknak megfelelően szedje, és mindig megjelenjen a kezelőorvosa által előírt kontrollvizsgálatokon. Amennyiben a betegség diagnosztizálását és a kezelés megkezdését követően új tünetet vagy gyógyszermellékhatást észlel, arról azonnal tájékoztassa a kezelőorvosát. Ezzel segítheti a hatékony terápia beállítását, ami lassítja az állapotromlást, illetve megelőzheti a szövődményeket.
A rheumatoid arthritis különböző életszakaszokban
A 16 évesnél fiatalabb gyermekek ízületi gyulladásáról a Fiatalkori ízületi gyulladás cikkben olvashat részletesen.
Gyermekvállalást tervező, rheumatoid arthritisben szenvedő nők esetében ajánlott a kezelőorvossal történő konzultáció, mivel több, a betegség kezelése során alkalmazott gyógyszer szedése nem ajánlott a várandósság időszakában.
A várandósság ideje alatt csökkenhetnek a betegség tünetei, azonban a szülést követően – főként az első három hónapban – a betegség fellángolhat.
Ajánlott tartalmak:
Munkavédelmi programok: por- és füstártalom
Tippek az egészséges ízületekért
