egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A stresszreakció nem más, mint az emberi test természetes (fiziológiás) válasza az őt körülvevő világból érkező kihívásokra vagy veszélyes helyzetekre (stresszorokra). Az élettani stresszreakció célja, hogy felkészítse a szervezetet a fenyegetettség elleni fellépésre.

 

A mindennapok során, amikor az ember – vélt vagy valós – fenyegetéssel szembesül, bekapcsol a test riasztórendszere és szervi szinten lefut az „üss vagy fuss” (fight or flight), azaz harcolásra vagy menekülésre késztető élettani program. Ennek során hormonok (pl.: adrenalin és kortizol) szabadulnak fel, amelyek hatására felgyorsul a szívverés, az anyagcsere és a légzés, ami segítségével az érzékek és az izomerő fokozódnak.

 

Ennél az élettani vészreakciónál elhúzódóbb folyamat az akut stresszreakció, amit különösen súlyos fizikai vagy lelki stressz (trauma) vált ki. Ebben az esetben már betegségről van szó, tünetei általában néhány naptól, néhány hétig tarthatnak.

 

Előfordul, hogy az állandósult stressz miatt az „üss vagy fuss” funkció folyamatos stresszválasszá alakul, szinte az összes szervi folyamatot megzavarva. Ez több szervre is káros hatással van, súlyos betegségeket is okozhat.

 

Stressz és a stresszhatás

A stressz, egyfajta negatív inger, amely évezredek óta az élet mindennapos velejárója. Idővel azonban sokat változott, hogy milyen környezeti hatások működnek stresszorként. Az eredetileg túlélésre kialakított program ma modern környezeti tényezők hatására is jelentkezik. Általános 21. századi stresszfaktor például a munkateher, a teljesítménykényszer, a számlák fizetése és a családról való gondoskodás feltételeinek megteremtése, a gyermeknél az iskolai elvárások teljesítése. De vannak ezeknél jóval súlyosabb vagy éppen sokkal kisebb stresszorok – azaz stresszreakciót kiváltó külső ingerek – is. A szervezet mindezeket fenyegetésként kezeli és gyengébb vagy erősebb vészreakcióval reagál rájuk.

 

A stressz kis mennyiségben hasznos lehet – az arra adott válaszreakció fokozottabb éberséghez, „termelékenységhez” vezethet és több energiát mozgósít –, a stressz teljes hiánya viszont a motiváció és a teljesítmény csökkenését okozhatja. Ez utóbbi persze nagyon ritka.

 

„Üss vagy fuss” (fight or flight) reakció

Az ember „hozzáedződött” ahhoz, hogy megbirkózzon (harcoljon vagy meneküljön) a különböző stresszhatásokkal, amelyeket okozhatnak valós külső körülmények, vagy az egyén (nem feltétlenül reális) elvárása saját magával szemben.

 

Amikor a hétköznapok során valós vagy vélt fenyegetés közelít (előbbire példa lehet egy kutyatámadás; utóbbira pedig amikor valakit békés séta közben megijeszt egy kutya ugatása), a stresszreakció részeként aktiválódik a hipothalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, amely fokozott adrenalin, noradrenalin és kortizol termeléssel jár:   

 

Az adrenalin:

 

  • felgyorsítja a szívverést,
  • gyorsítja a légzést,
  • megemeli a vérnyomást;
  • mozgósítja a test energiakészleteit.

 

A noradrenalin:

 

  • stimulálja a figyelmet és a válaszreakciót.

 

A kortizol:

 

  • növeli a véráramban a cukrok (glükóz) szintjét;
  • fokozza az agy glükózfelhasználását;
  • „megkönnyíti” a szöveteket regeneráló anyagok rendelkezésre állását;
  • fékezi azokat a testi funkciókat, amelyek harc vagy menekülés közben nem létfontosságúak, esetleg egyenesen károsak: korlátozza az emésztőrendszer és a reproduktív rendszer működését, valamint a növekedésért felelős folyamatokat, és gyengíti az immunrendszert.

 

Ez a stresszre elsődlegesen reagáló élettani riasztórendszer kommunikál a hangulatot, a motivációt és a félelmet szabályozó agyi régiókkal is.

 

Az „üss vagy fuss” reakció által kiváltott cselekvéstípusok:

 

  • harc („üss” – szembeszállás),
  • menekülés („fuss”),
  • megdermedés (passzivitás).

 

A szervezet stresszre adott válaszrendszere általában önszabályozó: amint a fenyegetés elmúlik, a hormonszintek visszatérnek a normál szintre, ezáltal a szívritmus és a vérnyomás visszaáll az alapértékekre, és minden testi folyamat újra vészhelyzeten kívüli működésbe kapcsol. Amikor a stresszt kiváltó tényezők huzamosabb ideig vagy állandóan jelen vannak, és a szervezet úgy érzékeli, hogy folyamatos támadás alatt áll, krónikus stressz alakulhat ki.

 

Az akut stresszreakció tünetei

Az akut stresszreakció súlyos pszichés vagy fizikai stresszt (pl. gyász, baleset, életveszély, súlyos sérülés, katasztrófa, háború) követően alakul ki, azonnal és heveny formában.

 

A sokk után jelentkező tünetek változatosak lehetnek, a trauma jellegétől függően:

 

  • intenzív félelem,
  • szorongás,
  • depresszió,
  • harag,
  • kétségbeesés,
  • bénultságérzés,
  • fokozott aktivitás (mozgásviharok),
  • közönyösség,
  • tudatbeszűkülés (a gondolatok csak a traumatikus esemény körül forognak),
  • figyelembeszűkülés,
  • emlékezetkiesés (részleges vagy teljes),
  • alvászavar,
  • ingerlékenység,
  • indulatkitörések,
  • a történtek újra és újra megélése gondolatban vagy álmok formájában.

 

A panaszok a traumát követően néhány napig vagy legfeljebb néhány hétig állnak fenn, kivéve, ha a traumatikus helyzet állandósul – ilyenkor a beteg fokozatosan alkalmazkodik az új helyzethez (pl. háború).

 

A súlyos pszichés vagy fizikai stressz a betegben mély nyomokat hagyhat, és van hogy a veszély elmúlását követően, hetekkel, hónapokkal vagy akár évekkel később jelentkezik stresszreakció – ez a poszttraumás stressz zavar, ami eltér az akut stresszreakciótól.

KULCSSZAVAK
üss vagy fuss  |   fight or flight  |   stressz  |   trauma  |   feszültség  |   vészreakció
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít