egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

Szülésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor a terhesség 24. hete után rendszeres fájások (méhtevékenység) hatására a méhnyak kitágul, a magzatburok megreped, és a magzat a szülőcsatornán keresztül távozik a méhűrből. 

 

A 24–37. terhességi hét között koraszülésről, a 37. hét után pedig érett szülésről beszélünk.

 

 A szülést négy szakaszra osztjuk:

  • tágulási szakasz: a méhtevékenység megindulásától a méhszáj teljes megnyílásáig,
  • kitolási szakasz: a méhszáj teljes kinyílásától a magzat megszületéséig,
  • lepényi szakasz: a méhlepény és a magzatburok távozásáig,
  • posztplacentáris szakasz: a méhlepény és a magzatburok távozása utáni kétórás időszakasz.

 

Tágulási szakasz

A tágulási szakaszban a méhösszehúzódások (fájások) hatására a méhnyak fokozatosan tágul. Ez általában a vajúdás leghosszabb szakasza. Átlagos időtartama először szülőknél 10-12 óra, többször szülőknél 6-9 óra. A vajúdás kezdetén a méhnyak állaga megváltozik, felpuhul. Ezt látens fázisnak nevezik, amelyet szabálytalan méhösszehúzódások kísérnek. Órákba vagy akár napokba is beletelhet, mire a szülő nő a vajúdás aktív (kitolási) fázisába kerül, amikor már rendszeres méhösszehúzódások történnek, tágul a méhszáj, és a magzati koponya megindul a szülőcsatorna irányába.

 

A vajúdás kezdetén az összehúzódások rendszertelenek, időtartamuk rövidebb, és intenzitásuk enyhébb. Ebben a látens szakaszban a vajúdó anyának célszerű ételt és italt fogyasztania, mert a szüléshez energiára lesz szüksége. A szülés előrehaladtával a méhösszehúzódások tónusa, intenzitása és gyakorisága egyre inkább fokozódik, és a kitolási szakaszban éri el a maximumát.

 

Amikor a fájások rendszeressé válnak, ajánlott a fájások között eltelt idő mérése. Ha a méhösszehúzódások gyakorisága már eléri az 5-7 percet, eljött az ideje a kórházba indulásnak. A már többször szült nők esetében akár már a 10 percenként megjelenő fájásoknál érdemes elindulni, mivel ők rövidebb tágulási szakaszra számíthatnak.

 

A fent leírtakon kívül a következő esetekben szükséges azonnal kórházba menni:

  • a magzatvíz szivárgása (burokrepedés) esetén,
  • vérzés esetén,
  • a magzatmozgás csökkenése vagy megszűnése esetén.

 

Ha nem tudjuk eldönteni, hogy magzatvíz szivárog-e, szintén ajánlott bemenni vizsgálatra!

 

Gyakran előfordul, hogy a várandós anya a méhszájban a terhesség alatt fellelhető kocsonyás anyag, az ún. nyákdugó távozását észleli. Ez a jelenség a méhszáj érésével és az esetleges jóslófájások megjelenésével hozható összefüggésbe, ami a szülés megindulásának első jele lehet. A magzatburok spontán megrepedésével elfolyik a magzatvíz. Amennyiben a nyákdugó távozása a méhösszehúzódások megjelenése előtt történik meg, idő előtti burokrepedésről beszélünk. Ebben az esetben is javasolt mielőbb jelentkezni a szülőszobán, különösen akkor, ha a magzatvíz színe zöldes-barnás. Ritkán előfordul, hogy a nem rögzülő elöl fekvő koponya vagy far (magzati nagyrész) miatt a kizúduló magzatvíz előresodorja a köldökzsinórt. Ez veszélyt jelent a magzatra nézve, mivel a köldökzsinór összenyomódása miatt magzati oxigénhiány léphet fel. Ezért ilyen esetben azonnal mentőt kell hívni és mihamarabb a legközelebbi szülőszobára szállítani a várandóst.

 

A méh izomszövetének összehúzódása, vagyis a vajúdás fájdalommal jár. A fájdalom csillapítása gyógyszer adásával vagy alternatív módon történhet (lásd még: Fájdalomcsillapítás vajúdás és szülés közben). A légzőgyakorlatok, a masszázs, a testhelyzetek változtatása és a meleg fürdő vagy zuhanyozás segíthet enyhíteni a fájdalmat a vajúdás korai szakaszában. A fájdalom gyógyszeres enyhítésére többféle lehetőség áll rendelkezésre. Mindegyiknek megvannak ez előnyei és a hátrányai, ezért nem mindegy, hogy melyiket mikor – a vajúdás mely szakaszában – alkalmazzák. Ezek adása kizárólag orvosi utasításra történhet, azonban a szülő nő jelezheti igényét a szülészorvos felé.

 

A méhnyaknak körülbelül 10 cm szélesre kell kinyílnia ahhoz, hogy a magzat átjuthasson rajta. Ezt az állapotot nevezik eltűnt méhszájnak. Ezzel a vajúdás befejeződik, és kezdetét veszi a kitolási szakasz, amely során erős nyomásinger jelentkezik (lásd még: Szülés első szakasza).

 

Kitolási szakasz

A kitolási szakasz a méhnyak teljes kitágulásától a magzat születéséig tart. Ilyenkor érdemes kitapasztalni, hogy az anya számára mely testhelyzet (szülési pozíció) a legmegfelelőbb. Amikor a méhnyak teljesen kitágult, a magzat továbbhalad a szülőcsatornán a szeméremrés felé. A magzati koponya végbélre gyakorolt nyomása miatt az anya székelési ingert észlel. A méhösszehúzódások alkalmával az anya hasprés alkalmazásával segíti a magzat előrehaladását a szülőcsatornában.

 

Először szülőknél a kitolási szakasz akár 3 órán át is tarthat, a többször szülő nőknél ez az időtartam rövidebb. Amikor a magzati koponya készen áll arra, hogy megszülessen, az anya részéről az akaratlagos nyomási segítség abbahagyására és ezzel együtt pihegő légzés alkalmazására van szükség annak érdekében, hogy a magzati fej gyengéden és lassan születhessen meg. Ezzel a technikával kivédhetők a hüvelyi és gátsérülések, illetve a mértékük jelentősen csökkenthető.

 

A hüvely és a végbélnyílás közötti területen lévő bőr és izmok ugyan jól tágulnak és rugalmasak, mégis előfordulhat, hogy az orvos gátmetszést javasol a gátsérülés elkerülése vagy a szülés felgyorsítása érdekében. A vágás elvégzése előtt helyi érzéstelenítő injekció adásával zsibbasztják el az érintett területet (lásd még: Fájdalomcsillapítás vajúdás és szülés közben). A magzat megszületését követően a szülészorvos ellátja a gátmetszés sebét és az esetleges egyéb sérüléseket.

 

A magzat fejének megszületésével a szülő nőre háruló kemény munka java része véget ér. A magzat testének többi része általában a következő egy vagy két méhösszehúzódás során megszületik (lásd még: Szülés második szakasza).

 

Lepényi szakasz

A harmadik szakasz a magzat megszületése után kezdődik, és addig tart, amíg a méhlepény és a magzatburok a hüvelyen keresztül távozik.

 

A méhlepény megszületése élettani esetben a magzat megszületését követően 10-20 percen belül természetes módon, külső segítség nélkül (spontán) megtörténik. Bizonyos esetekben azonban szükség lehet a lepényi szakasz aktív vezetésére. Ebben az esetben a szülészorvos műfogásokkal és/vagy gyógyszeres kezeléssel segíti elő a méhlepény megszületését.

 

A lepény megszületését követően a szülészorvos ellenőrzi, hogy a lepény egészben távozott-e, esetleg visszamaradt-e lepényszövet a méhűrben. Ez utóbbi esetben a visszamaradt lepényszövet maradéktalan eltávolítására kerül sor a szövődmények elkerülése céljából.

 

Posztplacentáris szakasz

A posztplacentáris szakasz a lepény és a magzatburok megszületése után kezdődik, és az azt követő két órán keresztül tart. Ebben az időszakban alakulhatnak ki leggyakrabban komplikációk, ezért indokolt a szülő nő fokozott szülőszobai megfigyelése. Élettani esetben ilyenkor a méh összehúzódott állapotban van, és a vérzés mennyisége minimális (lásd még: Szülés utáni vérzés).

 

Nagyobb mennyiségű vérzés történhet a méh ellazulása (atónia uteri), a lepényrészek visszamaradása (kotiledo retencio) vagy a szülőcsatorna sérüléséből származó vérzés miatt. Bármelyik észlelése esetén a szülészorvos tisztázza a vérzés okát, és ellátja a szövődményt (lásd még: Szülés harmadik és negyedik szakasza).

 

Apás szülés

Manapság a szülések többsége az apa jelenlétében zajlik, ezt nevezzük apás szülésnek. Az apa aktív részese lehet a vajúdás bizonyos szakaszainak azáltal, hogy biztatja, segíti az anyát. A szülés után gyakran az apa vágja át a köldökzsinórt, ami meghatározó élményt jelent a szülők számára.

 

Aranyóra

Amennyiben a körülmények engedik, érdemes minél előbb ún. bőr-bőr kontaktust alkalmazni az újszülött és az anya között, vagyis a meztelen újszülöttet az anya csupasz mellkasára helyezni. Ezt nevezzük „aranyórának”, amelynek biztosítása az anya és újszülöttje számára fontos szerepet játszik az egymás iránti kötődés kialakulásában. Ennek az a jelentősége, hogy a bőrkontaktus hatására mind az anyában, mind az újszülöttben megindul egy bizonyos természetes hormon, az oxitocin elválasztása, amely a szülés utáni első órában sokkal intenzívebb. Az oxitocin elősegíti a tejelválasztás megindulását, serkenti a méhizom összehúzódását, és elősegíti az anya és gyermeke közötti lelki kötődés kialakulását.

 

Ideális esetben az újszülött a születésétől számított egy órán belül szopni kezd a szopóreflexnek köszönhetően, ami elősegíti az oxitocin termelődését. Az aranyóra leteltét követően vizsgálatra és rutinellátásra viszik az újszülöttet. Ennek során a neonatológus szakorvos elvégzi a rutinvizsgálatokat, amelyek közé a súlymérés, a testméretek meghatározása, valamint az orrjáratok, a nyelőcső és a végbélnyílás átjárhatóságának ellenőrzése (szondázása) tartozik. Leszívják az újszülött szájába vagy orrába került nyákot, megtörténik a köldök ellátása, valamint ezüst-acetát vagy nitrátoldat cseppentése az újszülött szemébe annak érdekében, hogy az anya esetleges gonorrhoeás fertőzése ne okozzon súlyos kötőhártya-gyulladást (lásd még: Újszülött szülőszobai ellátása).

KULCSSZAVAK
várandósság  |   terhesség  |   vajúdás  |   tágulás  |   kitolás  |   méhlepény  |   placenta  |   méhösszehúzódás  |   aranyóra  |   apás szülés
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

  

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít