A szamárköhögés heveny, súlyos légúti megbetegedés, melyet a Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis nevű baktériumok okoznak.
A betegséget rohamokban jelentkező, húzó jellegű, száraz köhögés és hetekig elhúzódó kórlefolyás jellemzi, életet veszélyeztető szövődményei főleg csecsemő- és kisdedkorban fordulnak elő. A szamárköhögés védőoltással hatékonyan megelőzhető: a kötelező védőoltásnak köszönhetően Magyarországon napjainkban igen ritka e betegség.
A szamárköhögés tünetei
A betegség lefolyása 3 fő fázisra osztható. Az első a hurutos szakasz, amely általában 1-2 hétig tart. Kifejezetten hasonlít a vírusok által okozott légúti megbetegedésekre. Rossz közérzettel, enyhe köhögéssel, orrfolyással, orrdugulással kezdődnek a panaszok. Általában láz nélkül zajlik, de hőemelkedés kísérheti. A szövődmények (középfülgyulladás vagy hörgő- és tüdőgyulladás) fellépte esetén már jelentkezhet láz is. A második fázisa súlyosabb: rohamokban megjelenő, kínzó, húzó köhögés jellemzi. Ez a szakasz egy hónapnál is tovább tarthat. A köhögési rohamokat követően a beteg kifejezetten kifárad, a megerőltetéstől az arcán vörös vagy kékes bőrszín jelentkezik, hányás is előfordulhat (főleg csecsemőknél és kisgyermekeknél). A tünetek éjszaka fokozódnak, romlanak. A harmadik, utolsó (oldódási) szakasz 3-6 hétig is elhúzódhat. Erre a szakaszra szintén jellemző az epizódokban megjelenő köhögési roham, azonban a rohamok gyakorisága és intenzitása fokozatosan csökken.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben felmerül a szamárköhögés gyanúja, keresse fel a gyermek háziorvosát, aki a további ellátás céljából kórházba – infektológiai (fertőzőbeteg) osztályra – utalhatja.
A szamárköhögés okai
A szamárköhögés bakteriális fertőzés, többek között a Bordetella pertussis és a Bordetella parapertussis nevű baktériumok okozzák. Cseppfertőzéssel (köhögéssel, tüsszentéssel), közvetlen érintéssel, szennyezett tárgyakkal terjed. A tünetek kialakulását a légutak hámrétegének gyulladása okozza.
Bordetella pertussis
A Bordetellák Gram-negatív (Gram-festés szerint pirosan/rózsaszínen festődő) aerob anyagcserét folytató baktériumok. A Bordetella pertussis nem mozgó baktérium, minimális invazivitással rendelkezik. Az általa termelt számos molekula révén bonyolult kölcsönhatásba lép a légúti nyálkahártyával, ami által gátolja annak természetes védekezőfunkcióit. Emellett fokozott nyáktermelést, légúti nyálkahártya-gyulladást, nyálkahártya-sérülést okoz. A klinikai kép pedig a jellegzetes fuldokló, ugató, görcsös köhögési rohamokban nyilvánul meg.
Bordetella parapertussis és Bordetella bronchiseptica
Mindkét Bordetella Gram-negatív baktérium, a B. parapertussis nem mozgó, a B. bronchiseptica csillós baktérium. Jellemzően enyhébb lefolyású légúti betegségeket okoznak, mint a B. pertussis, azonban immunhiányos betegben súlyos légzőrendszeri fertőzések kialakulásáért felelhetnek. Mindezek mellett fontos megemlíteni, hogy a B. bronchiseptica főként állatokban okoz fertőzéseket; az emberre való terjedése fertőzött állattal való kontaktus útján jön létre.
A szamárköhögés diagnosztizálása
A betegséget okozó kórokozó kimutatása orr- és torokváladék-mintából történik. Az orvos mellkasröntgent, mellkasi CT-t, vérvételt rendelhet el.
A szamárköhögés kezelése
Amennyiben a szamárköhögést korán diagnosztizálják, célzott antibiotikum-terápiával lehet kezelni a betegséget. Késői fázisban már nincs hatása az antibiotikumnak, ilyenkor ugyanis már nincsenek jelen a baktériumok, annak ellenére, hogy a köhögési rohamok még fennállnak. A köhögéscsillapítók hatástalanok.
A szamárköhögés lehetséges szövődményei
A leggyakrabban előforduló szövődmények a tüdőgyulladás, a légzéskimaradás (apnoe) és a táplálási nehezítettség, illetve a gyakori hányások miatt kialakuló súlyvesztés.
Ritkábban előforduló szövődmények lehetnek többek között a légmell, alvási nehezítettség, agyvelőbántalom, epilepsziás rohamok, orrvérzés, szubdurális hematóma, vizelettartási problémák (inkontinencia) és bordatörés. A szamárköhögés a fokozott légzőizom-használat miatt kimerüléshez, akár halálhoz is vezethet.
A szamárköhögés megelőzése
A szamárköhögés elleni védőoltás hazánkban a kötelező gyermekkori védőoltások közé tartozik. A csecsemők 2, 3 és 4 hónapos korukban részesülnek a védőoltásban, majd 18 hónaposan, 6 évesen és 11 évesen emlékeztető oltást kapnak. A védőoltás nem nyújt élethosszig tartó védelmet, így felnőttkorban – kifejezetten időskorban – megfontolandó az emlékeztető oltás beadása.
Lásd még: DTPa + IPV + Hib kombinált védőoltás, Immunizáció csecsemőkorban
A szamárköhögés gyermekkorban
Különösen fontos kiemelni, hogy a szamárköhögés csecsemőkorban nagyon súlyos, életet veszélyeztető állapot kialakulásához is vezethet. A betegség kezdetén enyhe nátha, mérsékelt köhögés a jellemző. A következő fázisban a csecsemő öklendezik, zihálva veszi a levegőt, szemei kidüllednek, hányás jelentkezik. Etetési nehezítettség, légzéskimaradás, tüdőgyulladás, epilepsziás rohamok, többszervi elégtelenség, veseelégtelenség alakulhat ki.
A légzéskimaradás főleg kisgyermekeknél, féléves kor alatt jellemző. Ha légzéskimaradást észlel gyermekénél, hívja a 112-t, és kérjen mentőt! Amennyiben gyermeke nem részesült védőoltásban, és felmerül a szamárköhögés gyanúja, keresse fel a gyermeksürgősségi ambulanciát.
