A szív az emberi test létfontosságú szerve. Legfőbb feladata a keringés fenntartása, a vér pumpálása, így a szövetek, szervek megfelelő oxigénhez és tápanyaghoz jutnak.
A szív a tüdővel a kis vérkörön keresztül, a test többi részével, a célszervekkel és egyéb szövetekkel pedig a nagy vérkörön keresztül van összeköttetésben. A szív- és érrendszer felépítéséről külön cikkben olvashat részletesen.
A szív saját vérellátással rendelkezik, amelyet a koszorúerek biztosítanak. A szívizomzat vérellátási zavara angina pectorishoz, a koszorúerek valamely ágának elzáródása szívinfarktushoz vezet.
A szív ingerületvezető rendszere
A szív folyamatos pumpálással biztosítja a szervezet vérellátását. A szabályos ritmus szerint történő szívösszehúzódásokért a szív ingerületvezető rendszere felelős. Az összehúzódást elindító ingerület a jobb pitvarban elhelyezkedő speciális sejtek csoportjától, az ún. szinuszcsomótól ered, ahonnan az ingerület meghatározott útvonalon halad végig a kamrákhoz, így biztosítva a szabályos szívösszehúzódásokat. Az összehúzódások frekvenciája a szívritmus, más néven pulzus.
A szívizomsejtek aktiválódását és működését különböző ionáramok alakítják. A szívizom összehúzódásában a nátrium- és kalciumionok játszanak főszerepet (depolarizáció), míg az elernyedésében a káliumionok (repolarizáció), amelyek saját csatornán keresztül áramlanak a sejtek membránján keresztül.
Ahhoz, hogy minden szívizomsejt megfelelően tudjon aktiválódni, és ezáltal a szív megfelelően működjön, kiemelten fontos az ionegyensúly biztosítása. A leggyakoribb életveszélyes ioneltérés a túl magas káliumszint (hiperkalémia). Ha a vérben megnő a kálium szintje, hatására akár életveszélyes szívritmuszavarok is kialakulhatnak.
A szív működése az autonóm idegrendszer szabályozása alatt áll, amely két fő részből – a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszerből – áll. A szimpatikus idegrendszer hatására a pulzus növekszik, míg a paraszimpatikus idegrendszer hatására a pulzus csökken. Érdekes megfigyelés lehet, ha a szívverés belégzésre felgyorsul, viszont kilégzésre lelassul. Ezt légzési aritmiának nevezzük, amely főleg egészséges serdülőkben fordul elő, és felnőttkorra legtöbbször eltűnik. A légzési aritmia nem kórjel, hanem a légzés autonóm idegrendszerre gyakorolt hatása miatt mutatkozik meg.
A szív működésére befolyással van a hormonrendszer is. Az endokrin mirigyek által kiválasztott hormonokat a vér szállítja el minden szívizomsejthez. A leggyakrabban tapasztalható változás a pulzus megemelkedése stresszhelyzetekben, amiért a mellékvese által termelt adrenalin a felelős. A pajzsmirigy által termelt tiroxin túlzott mennyiségben szintén emeli a pulzust, míg nem elegendő mennyiségben csökkenti azt.
Szisztolé és diasztolé
A szív összehúzódását szisztolénak, elernyedését diasztolénak nevezzük. A szisztolé során a kamra összehúzódik, a tüdőartéria és az aorta billentyűje kinyílik, és a vér a kamrákból a szervezet és a tüdő felé továbbítódik. Szisztolé során a kéthegyű és a háromhegyű billentyűk zárt állapotban vannak.
Diasztolé során a kamrák elernyednek, és pitvarok felől vérrel telítődnek. Ilyenkor a háromhegyű és a kéthegyű billentyűk nyitott, az aorta- és a tüdőartéria-billentyűk zárt állapotban vannak.
A szív működését befolyásoló tényezők
A szív működése összetett módon szabályozott, számtalan tényező befolyásolhatja, például:
- a koszorúerek állapota: a helytelen, zsírdús táplálkozás, az elhízás, mozgásszegény életmód, a cukorbetegség, a kezeletlen magas vérnyomás mind kedvezőtlenül hat a koszorúerek állapotára. Kialakulhat a koszorúerek szűkülete, amely következtében romlik a szív saját vérellátása;
- billentyűeltérések: a billentyűeltérések lehetnek szűkületek vagy nem megfelelően záródó billentyűk. Az eltérések következtében a szív pumpafunkciója romlik, a billentyű helyétől függően a szív ürege kitágulhat, valamint szívelégtelenséghez is vezethet;
- szívritmuszavarok: a normál szívritmustól eltérő, szabálytalan szívösszehúzódások szintén kedvezőtlenül hathatnak a szív pumpafunkciójára;
- gyógyszerek: számos gyógyszer befolyásolhatja a szív működését, amelyek sok esetben a terápia részét is képezik, pl. béta-blokkolók, dopamin;
- ioneltérések: kiemelten fontos a nátrium és a kálium koncentrációja;
- stressz: pozitív és negatív stressz is befolyásolhatja a szív működését, ritmusát;
- a szívizom állapota: szívinfarktuson átesetteknél a szívizom bizonyos hányada elhal, amely nem képes regenerálódásra, így ugyanazt a funkciót kevesebb izomszövet látja el, ami szívelégtelenséghez vezethet;
- fertőzések: egyes baktériumok, vírusok által okozott fertőzések szövődményeként a szív működésének hatékonysága romlik;
- veleszületett, öröklött tényezők, pl. Fallot-tetralógia, cardiomyopathiák.
A szív működését érintő leggyakoribb betegségek
Viszonylag gyakori megbetegedések még a különböző szívritmuszavarok, amelyek a szív ingerületvezető rendszerében kialakult problémákra vezethetők vissza.
A szív globális funkciójának romlásakor szívelégtelenségről beszélünk. A hátterében többféle alapbetegség állhat.
Ha megszűnik a pitvarok ritmusos kontrakciója, és csupán a fal remegése figyelhető meg, akkor pitvarfibrillációról van szó, amelynek a hátterében súlyos betegség is állhat. Ha a betegség direkten a szívizmot érinti, kardiomiopátiáról (szívizom-elfajulás) beszélünk. Genetikai eltérés, belgyógyászati betegség és toxin mediálta károsodás, például alkoholbetegség is állhat a hátterében.
Komoly problémát tud okozni a szív működésében, ha a szívet körülvevő hártyán gyulladás keletkezik, mert képes megvastagodni és lehetetlenné tenni a szív ellazulását (pericarditis). Ha a gyulladás a szív legbelső hártyáján keletkezik, akkor endocarditisről (szívbelhártya-gyulladás) beszélünk – a legfőbb veszélye, hogy a szövődménye akár stroke is lehet.
