A higany ezüstösszínű, cseppfolyós nehézfém, mely rendkívül könnyen párolog. Mérgező, ezért elzárva tárolandó. A higanyos lázmérők forgalmazását 2009-ben betiltották, azonban a háztartásokban még megtalálhatók a 2009 előtt vásárolt, higanyt tartalmazó lázmérők, fénycsövek.
Mivel a higany mérgező, érdemes a még ép higanyos lázmérőt a legközelebbi (ilyen terméket átvevő) veszélyeshulladék-gyűjtő telepen leadni és helyette újat vásárolni! Ha mégis megtörténik a baj, kiemelten fontos ismerni a higanymérgezés tüneteit, illetve tudni, hogy mi a teendő, ha a használati tárgy törése következtében a környezetbe higany kerül.
A higanymérgezés tünetei
A higany lenyelése sértetlen gyomor- és bélrendszer esetén nem okoz mérgezést, sérült nyálkahártya vagy elhúzódó kontaktus – pl. a lázmérőkben lévő mennyiségnél nagyobb mennyiség lenyelése – azonban elősegíti a felszívódást, ami akár súlyos gyomor-bélrendszeri tüneteket, szájnyálkahártya-gyulladást, valamint mellkasi égő érzést is okozhat. A higany bőrön át nem szívódik fel, de elhúzódó vagy ismételt expozíció esetén bőrvörösség, viszketés, kiütés jelentkezhet.
A legfőbb veszélyt a higanygőz belélegzése jelenti, a tartós expozíció jelentős egészségkárosodást eredményezhet.
A higanymérgezés rövid távú tünetei a következők:
- köhögés;
- láz, hidegrázás;
- hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom;
- álmatlanság;
- fejfájás;
- fémes íz érzése;
- gyengeség;
- mellkasi fájdalom, mellkasi nyomás;
- remegés;
- látászavarok.
Extrém magas koncentrációjú higanygőznek való kitettség esetén néhány órán belül jelentkeznek a tünetek. Ez jellemzően laborkörülmények között, nagyobb mennyiségű higany kiömlése esetén fordul elő.
Gyermekek esetében – főként a felporszívózott higany miatt – az expozíciót követő két hét elteltével is megjelenhetnek a mérgezési tünetek.
A higanymérgezés hosszú távon klasszikus hármas tünetegyüttes kialakulásához vezet, melyet idegrendszeri zavarok (memóriazavar, idegrendszeri labilitás, magatartászavar, görcsök), remegés, fogínygyulladás jellemez. Vesekárosodás is kialakulhat. A hosszú távú tünetek az expozíció mértékétől függően heteken belül, de sok év alatt is kialakulhatnak.
Amennyiben az eltört lázmérőből kifolyt higany (jellemzően 500 mg) nagyobb részét sikerül megfelelő módon összetakarítani, a területen maradt higany nem valószínű, hogy a későbbiekben tüneteket fog okozni.
Mikor forduljon szakemberhez?
Amennyiben felmerül a mérgezés gyanúja vagy részletesebb tünetismertetésre van szüksége, forduljon az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ) szakembereihez vagy háziorvosához.
Amennyiben az expozíciót követő napokban tünetek alakulnának ki, szintén vegye fel a kapcsolatot az ETTSZ szakembereivel vagy háziorvosával.
Felporszívózás esetén, vagy ha a higany hozzáférhetetlen helyre került, esetleg csak később derült erre fény, és belélegzése hosszabb ideje tarthat, akkor érdemes környezeti vizsgálatot végeztetni. Ha a vizsgálat magas higanyszintet mutat ki, akkor javasolt az érintettek orvosi kivizsgálása.
Higanyvizsgálatot vérből, vizeletből, levegőből az NNK Kémiai, Zaj-, Rezgés- és Világítástechnikai Laboratóriumi Osztálya végez. A vizsgálatról további információt ezen az oldalon talál.
A higany feltakarítása
A környezetbe jutott higany azonnal párologni kezd, ezért fontos a mielőbbi feltakarítása.
Az alábbi javaslatokat érdemes szem előtt tartani:
- ellenőrizzük, hogy nem fröccsent-e higany valakire, vagy valaki ruházatára, ha igen, óvatosan távolítsuk el az összes szennyezett ruházatot, beleértve a cipőt is;
- a bőrre került higanyt nedves papírtörlővel óvatosan töröljük le;
- a gyermekeket, háziállatokat tartsuk távol;
- a higanyt ne hordjuk szét a lábunkkal;
- zárjuk be az egyéb beltéri helyiségekbe vezető ajtókat;
- azonnal kezdjük meg a szellőztetést külső irányba;
- kapcsoljunk ki minden olyan szellőztetést, amely a kiömlés helyéről a lakás más területeire áramoltathatja a levegőt, pl. légkondicionálók, ventilátorok;
- kapcsoljuk le a fűtést a párolgás csökkentése érdekében;
- próbáljuk megakadályozni, hogy a higany további apró cseppekre essen szét, hiszen így megnő a felülete és ezáltal a párolgása is fokozódik;
- tilos porszívózni és seprűt használni;
- a megfelelő takarításhoz szükséges eszközök: gumikesztyű, papírtörlő, vastagabb papír, szemcseppentő, csipesz, ragasztószalag, borotvahab és ecset, zárható műanyag edény (pl. műanyag vitaminos doboz), zárható műanyag zacskók, vastagabb szemeteszsákok, eldobható öltözet, zseblámpa, porított kén (opcionális);
- ékszereinket vegyük le, mert ezekkel a higany reagálhat;
- gumikesztyűben végezzük a takarítást;
- ne hajoljunk közel a higanyhoz;
- papírlap segítségével tereljük össze a higanycseppeket;
- cseppentővel szedjük össze a higanycseppeket és öntsük egy széles szájú, fedeles tárolóedénybe, amit ezután szorosan zárjunk le;
- a nagyon apró cseppeket ragasztószalaggal szedjük fel, amit utána csomagoljunk papírtörlőbe, ezt rakjuk egy zárható műanyag zacskóba; alternatív megoldás lehet az összeszedésre: ecset végére felvitt borotvahab;
- a higanycseppek felfedezésében segíthet a zseblámpa használata, ugyanis a fény visszaverődik a cseppek felületéről; jól nézzünk szét, mert a higanycseppek meglepően nagy távolságra elgurulhatnak;
- az üvegszilánkokat szedjük össze csipesszel, helyezzük egy papírtörlőre és zárjuk műanyag zacskóba;
- opcionális: a megmaradt, valamint a nem látható higanycseppek miatt a kiömlés (pl. az összetört lázmérő) helyét beszórhatjuk kénporral: a kén a higannyal reagálva sárgáról barna színűre változik. (Kén mezőgazdasági boltokban szerezhető be, 1 kg-os kiszerelésben, gyógyszertárakban hivatalosan nem adható ki. Ügyeljünk arra, hogy a kénport ne lélegezzük be, irritáló, asztmás reakciót válthat ki. Egyes források szerint a kén a higanygőz keletkezését nem akadályozza meg, emiatt ez a megoldás inkább opcionális.)
- a kénnel történő beszórás után keletkezett salakanyagot össze kell szedni, rakjuk szintén zárható műanyag zacskóba;
- mosószeres vízzel mossunk fel;
- a sikeres takarítást követően, amennyiben lehetséges, legalább 24 órán át szellőztessük a területet, ezt követően néhány hétig naponta rendszeresen, minél többször szellőztessünk;
- az összetakarított higanyt és a keletkezett salakanyagot, a tisztítás során használt eszközöket, valamint a szennyezett ruhaneműt, cipőt, stb. rakjuk szemeteszsákba, és zárjuk le ragasztószalaggal, címkézzük fel és ártalmatlanításig tároljuk a szabadban;
- a higanyt egyes veszélyeshulladék-gyűjtő telepeken veszik át, melyről előzetesen érdeklődni lehet a közeli hulladékudvarokban, valamint a helyi hulladékkezelő szolgáltatónál írásban; a gyógyszertárak az összetört, illetve ép higanyos lázmérőket nem veszik át;
- a higanyt szigorúan tilos a kommunális hulladékgyűjtőbe helyezni vagy a lefolyóba önteni.
Speciális esetek kezelése:
- ha a higanyt mégis összeporszívózták, porszívózás után akkor is javasolt a kemény felületek mosószeres vízzel történő lemosása;
- mivel porszívózás által a higany nagy része a levegőbe porlasztódik, ezért ebben az esetben különösen fontos a gyakori szellőztetés, a tünetek figyelése az elkövetkező két-három hétben; a tünetek jellemzően gyermekeknél jelentkezhetnek;
- a higany felporszívózása esetén a porszívót veszélyes hulladékként kell kezelni és a fent leírtak szerint ártalmatlanítani kell;
- a parketta réseibe került higanyt próbáljuk kiszedni cseppentővel, ragasztószalaggal vagy ecsetre felvitt borotvahabbal; a parkettarés tömítőanyaggal lezárható, így a későbbiekben porszívózással sem bolygatjuk a bennrekedt higanyt;
- amennyiben porózus felületű vagy szövetborítású tárgyakra (kárpitok, szőnyegek, plüssállatok, párnák, parafa) került a higany, úgy azokat veszélyes hulladékként megfelelő módon ártalmatlanítani kell; a szennyezett rész felületről történő kivágásával csökkenthető a hulladék mennyisége és megmenthető az adott szőnyeg, kárpit; mivel a higany bekerülhet a szövetekbe, és az ilyen szövet tisztítása nehéz, javasolt azokat szemeteszsákba helyezni és ragasztószalaggal lezárni.
