egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A tetanusz betegség (merevgörcs) – legalábbis a tünetei – évszázadok, évezredek óta ismertek, hiszen a csatákban, illetve a letűnt korok higiéniája közepette szerzett sérülések következtében gyakran szedett áldozatokat a tetanuszfertőzés. Kórokozójának, a Clostridium tetani nevű baktériumnak a spórái szinte minden mikroszkopikus résben, talajban, „piszokban”, rozsdától porózus felületen, szennyeződésekben előfordulhatnak.

 

Bár a tetanusz megbetegedés fertőzés következtében alakul ki, maga a betegség nem fertőző, emberről emberre nem terjed. A súlyos és fájdalmas, gyakran végzetes izomgörcsök közepette megnyilvánuló kór manapság is előfordul, ezért a védőoltás jelentőségét még a 21. században sem lehet eléggé hangsúlyozni.

 

A tetanusz megbetegedés főbb tünetei

A fertőzés leggyakoribb, kezdeti tünete az állkapocs merevsége (szájzár), illetve az arcizmok görcse, mely görcsök a továbbiakban már – nyelési nehézségekkel – a nyakizmokban, mellizomzatban, majd a test egyik legnagyobb izomzatában, a hátizmokban is megjelennek. Ez utóbbi következtében a görcs tipikusan homorító testhelyzetbe „húzza” a beteget.

 

Jellemzően a fentiek mellett tapasztalható szapora szívverés és láz is. A görcsös állapot akár három hétig is tarthat, ami nem jelenti azt, hogy elmúltával a beteg meggyógyult. A teljes felépülés ennél lényegesen hosszabb időt vehet igénybe – amennyiben a beteg egyáltalán túléli a fertőzést.

 

A tetanusz megbetegedés okai

Az említett Clostridium tetani nevű baktérium spórája a különféle, általa fertőzött szennyeződésekkel (piszok, trágya, rozsda stb.), általában sérülések következtében jut a sebbe, szövetekbe, véráramba. A sebgyógyulás folyamatainak következtében számára ideális környezet jöhet létre: a seb mélye elzáródik a levegőtől. A levegőtől elzárt szövetekben, véráramban a spórák felélednek, megjelennek a baktériumok. A baktériumokból kiáramló méreganyag (toxin) azokat az idegeket támadja meg, amelyek a test akaratlagos mozgásait biztosító izmokat működtetik, kiváltva ezzel a jellegzetes izomfeszülést, izomrángást.

 

Amennyiben az anya nincs védőoltással immunizálva, tetanusz újszülötteknél is megjelenhet, a köldökzsinór csonkjának fertőződésekor (ez azonban a fejlett országokban szinte egyáltalán nem fordul elő). A tetanuszbaktérium elsősorban a lovak, de más állatok belében is szaporodik, így főleg a trágyázott földeken található. A lótartással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkozók körében ezért foglalkozási betegségként is előfordulhat.

 

A tetanusz diagnosztizálása

A tetanuszt kizárólag tünetei alapján diagnosztizálják. A kórokozó vérvizsgálattal sem mutatható ki minden betegnél. Az orvosi vizsgálat a seb szennyezettségére és a fertőzés által okozott görcsök (állkapocs, nyak) esetleges megjelenésére szorítkozik.

 

Klinikai környezetben elvégezhető még az ún. spatulateszt, amely során a páciens hátsó garatfalát enyhe nyomással megérintik. Tetanuszfertőzés esetén a beteg ráharap a spatulára (a „ráharapás” ez esetben szó szerint értendő, nem tévesztendő össze a természetes öklendezőreflexszel).

 

A tetanusz kezelése

Az idejében megkezdett kezelés első lépésben a sérülésre irányul. Ez a seb megtisztítását, az elhalt, fertőzött szöveteket eltávolítását jelenti. Ezt követően – a fertőzés súlyosságától függően – antibiotikum lehet a terápia része. A sérülés esetén alkalmazandó tetanuszprofilaxis alapvetően a sérülés körülményeitől, valamint a sérült oltási anamnézisétől függ. A fertőződés kockázatát a sérülést ellátó orvos mérlegeli.

 

Az ún. tetanuszfertőzésre nem gyanús, tiszta, kis sérülések a sebellátáson túl semmilyen specifikus tetanuszprevenciót nem igényelnek. A tetanuszfertőzésre gyanús sérülések alkalmával a sebészi ellátáson kívül a sérülteket az oltási anamnézisükhöz igazítva kell aktív, illetve passzív immunizálásban részesíteni. A súlyos tüneteket mutató tetanusz kezelése – tekintettel arra, hogy ekkor már esetenként egyes izmok működését, illetve a légzésfunkciót mesterségesen kell biztosítani – az intenzív osztályok feladata.

 

A megelőzés lehetősége

A tetanusz megelőzésének egyetlen lehetséges módja: a védőoltás. Gyermekkorban immár rutinszerűen, előírt időközönként alkalmazzák a tetanusz elleni oltásokat, néhány esetben más betegségek elleni oltóanyagokkal együtt. A gyerekek 2, 3, 4 és 18 hónapos korukban, ezt követően 6, illetve 11 évesen kapnak tetanusz elleni oltást. Mindazonáltal az immunitás nem tart örökké, ezért azt időszakos – tízévenkénti – oltásokkal felnőttkorban is célszerű fenntartani. A tetanuszimmunitásra különösen 50 éves kor felett tanácsos – a háziorvos segítségét kérve – odafigyelni.

 

Munkakörhöz kötött kötelező védőoltásban részesítendők a tetanusz tekintetében fokozott kockázattal bíró munkakörben dolgozók.

KULCSSZAVAK
merevgörcs  |   kutyaharapás  |   harapás
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít