A várandósság nagy változásokat okoz nem csak az anya életében, de a testében is, ami teljesen normális. Ebben az időszakban többnyire élettani változások és veszélytelen egészségügyi problémák aggasztják a leendő anyákat, ám vannak olyan esetek is, amikor vagy elővigyázatosságból, vagy a közvetlen veszélyhelyzet elhárítása érdekében orvosi segítséget kell kérni.
Az aggodalomra okot adó tünetek a terhesség különböző szakaszaiban jelentkezhetnek. Általános érvényű szabály, hogy ha az anya nem is biztos a tüneteiben – néha csak „úgy érzi”, hogy valami nincs rendben a gyermekkel vagy vele magával –, értesíteni kell a kezelőorvost, aki dönt a továbbiakkal, akár az esetleges kivizsgálással kapcsolatban.
Terhességi szövődményre utaló jelek
A terhességi szövődmények sora rendkívül hosszú – közülük a legveszélyesebbekről és a leggyakoribbakról lesz szó az alábbiakban.
Az alábbi tünetek viszont egyértelmű jelei a várandósság alatti szövődménynek, ezért bármelyik fennállása esetén orvosi segítségre van szükség!
A terhesség során bármikor:
- elhúzódó vagy súlyos hányás;
- hüvelyi vérzés;
- szokatlan vagy a szokásosnál bőségesebb hüvelyi folyás;
- súlyos vagy hosszan tartó fejfájás, vagy szédülés;
- folyamatos fogyás;
- láz vagy hidegrázás;
- fájdalmas vagy égő érzés vizeléskor;
- állandó légszomj, gyengeség vagy szívdobogásérzés;
- ha a hasat ütés (trauma) érte (esés, baleset, erőszakos incidens);
- ha hosszabb ideig tartó, jelentősebb érzelmi probléma áll fenn.
A terhesség korai szakaszában (a 20. hét előtt) jelentkező fájdalom, illetve vérzés bizonyos típusai vetélés vagy méhen kívüli terhesség jelei lehetnek. Amennyiben ezek valamelyike fennáll, sürgős orvosi segítségre van szükség – ha más (gyorsabb) lehetőség nincs, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Mielőbb kérjen orvosi segítséget, ha a terhesség korai szakaszában:
- tartós vagy erős fájdalom jelentkezik a has egyik oldalán, vagy az egyik vállban;
- erős alhasi fájdalom vagy görcs jelentkezik;
- hüvelyi vérzést tapasztal.
A várandósság későbbi (20. hét utáni) szakaszában általában gyakoribbak a kellemetlenségek, amelyek egy része a várandós állapot normális velejárói.
Lásd még:
- Anyai egészség és várandósság;
- Élettani változások várandósság során.
Néhány tünet azonban orvosi kontrollt igényel:
- látászavarok (villogó fények, szikralátás, homályos látás) – ezek a preeklampszia jelei lehetnek;
- hirtelen fellépő, súlyos, akár fájdalmas ödéma a kézen, a lábon vagy az arcon;
- erős bőrviszketés;
- ha a gyermek mozgásában változás áll fenn (az anya úgy érzi, hogy a szokásostól eltérően mozog, kevesebbet mozog, vagy nem mozog);
- májtáji fájdalom;
- bevérzések jelentkezése a bőrön;
- vérnyomásmérés során magasabb vérnyomásérték mérése;
- hüvelyi vérzés.
Terhességi szövődmények megelőzése
A terhességi szövődmények egy része nem előzhető meg, mivel sok esetben kockázatot jelent, ha a kismamának a fogantatás előtt súlyosabb egészségügyi problémája volt, vagy ha része volt már komplikált terhességben, netán vetélésben. Családi halmozódás sem kizárható.
Az anya és a gyermek biztonságát azonban nagyban szolgálja, ha az anya rendszeresen részt vesz a várandósgondozáson és betartja a védőnő utasításait.
A várandós nőnek ezen felül tartózkodnia kell:
- az alkohol és a drogfogyasztástól;
- a dohányzástól (a passzív dohányzástól is);
- a nehéz fizikai megterheléstől;
- a stressztől és a lelki megpróbáltatásoktól (lehetőség szerint).
Vérzés terhesség alatt
A várandósság idején a vérzés viszonylag gyakori tünet, és nem minden esetben ad okot aggodalomra, ettől függetlenül minden esetben jelezni kell a kezelőorvosnak, fontos ugyanis a háttérben álló ok felderítése. A kivizsgálás általában hüvelyi vagy kismedencei vizsgálattal, ultrahang-, illetve vérvizsgálattal történik – utóbbit a hormonszintek, máj- és vesefunkciók és a teljes vérkép ellenőrzése érdekében végzik.
A vérzés a terhesség alatt sokféle lehet. Előfordulhat pecsételő vérzés – ez a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe, barnás vérzés, ami általában csak a megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását jelzi. Gyakran a következő menstruáció esedékességének időpontja körül következik be.
A terhesség első 12 hetében a hüvelyi vérzés lehet vetélés vagy akár méhen kívüli terhesség jele is, azonban sok esetben nincs szó ilyen súlyos következményekről, és az anya sikeresen kihordja gyermekét. Előfordulhat viszont, hogy a vérzés miatt – a gyermek és a saját maga biztonsága érdekében – az anyának a várandóssága jelentős részét kórházban, megfigyelés alatt kell töltenie.
Méhlepény-leválás
Ez a szövődmény igen súlyos, az anyai és a magzati életet is veszélyeztető állapot, amely – ahogy a neve is utal rá – azt jelenti, hogy a méhlepény elkezd leválni a méhfal belsejéről.
A méhlepény-leválás általában a méh tónusfokozódásával, az érintett területen hasi fájdalommal jár, de nem minden esetben kíséri vérzés (általában barnás vérzés jellemzőbb, ritkább esetben bő és friss piros vér távozik).
Burokrepedés esetén a magzatvíz vérrel festenyzett lehet. A magzati szívműködés monitozorása során oxigénhiányra utaló jelek lehetnek. Ha a leválás időpontja közel esik a szülési időponthoz, lehetséges, hogy a baba idő előtt megszületik (lásd még: Koraszülés).
Krónikus lepényi elégtelenség
Előfordul, hogy a méhlepény nem látja el megfelelően a funkcióját, ami azt jelenti, hogy a fejlődő magzat nem kapja meg a szükséges oxigént és tápanyagokat. Ez kiválthatja a magzat fejlődésben való visszamaradását, vagy koraszülést, a szülés során fellépő oxigénhiányt, alacsony vércukor- vagy kalciumszintet az újszülött vérében, de halva születést is okozhat.
A lepényi rendellenesség megnyilvánulhat a placenta kis méretében vagy rendellenes formájában is. Ennek a terhességi szövődménynek nincsenek szubjektív tünetei, általában úgy derül ki, hogy a baba keveset mozog, vagy várandósgondozás során végzett rutinvizsgálatok derítenek rá fényt. Ilyenkor a 37. hét előtt az anyát szoros megfigyelés alatt tartják, de ha már közeli a szülés időpontja, előfordulhat, hogy az orvos a szülés idő előtti megindítása mellett dönt (lásd még: Szülésindítás).
A dohányzás vagy a drogfogyasztás fokozza a rendellenesség kialakulásának kockázatát.
Placenta praevia
Előlfekvő méhlepényről beszélünk, ha a lepény nem a méh megfelelő szakaszán tapad. A méhszájtól való távolság alapján soroljuk őket kategóriákba, legrosszabb esetben a méhlepény a méhszáj fölött helyezkedik el. Általában a tünetek a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A harmadik trimeszter előtt pecsételő vérzések előzhetik meg. A vérzés életet veszélyeztető mértékű is lehet, így felismerése és időben történő kezelése elengedhetetlen fontosságú. Egyértelmű diagnózist ultrahang kép alapján lehet felállítani. Általában azonnali császármetszés indikációi közé tartozik.
Placenta accreta
A placenta accreta a méhlepény-beágyazódási egy ritka, de súlyos rendellenessége, ami életet veszélyeztető terhességi szövődményt okoz. Általában kizárja a hagyományos szülés lehetőségét. Olyankor alakul ki, amikor a méhlepény túl mélyen ágyazódik be a méh falába (esetleg a méhszájba), de előfordulhat, hogy a méh külső oldalán is megjelenik.
Ilyenkor a szülés után nem távozik a méhlepény – ahogy normálisan –, hanem a méhhez tapadva marad. Ez súlyos vérzést okozhat, de koraszülés oka is lehet.
A betegséget a gyanút követően – pl. vérzés a harmadik trimeszterben – általában ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal igazolják, de előfordul, hogy csak a gyermek születése után derül rá fény. A szövődmény miatt súlyos esetben méheltávolításra is sor kerülhet. A rendellenesség valószínűségét fokozza minden műtét, amely után heg marad a méhnyálkahártyán – ilyen például a korábbi császármetszés is.
Hegszétválás
Előzetes császármetszés után a méhen ejtett vágás hege a következő várandósság alatt fokozott figyelmet érdemel, mivel a várandósság során a hegszétválás veszélye fennáll. Ennek gyakorisága igen alacsony, azonban nyilalló, fájdalmas hegvonal, terhesség alatti vérzés, a méh (és a has) alakjának a hirtelen változása esetén gondolni kell rá.
Preeklampszia
A preeklampszia (terhességi toxémia) a terhesség második felében (a 20. hét után), vagy nem sokkal a szülés után jelentkezhet, általában a terhességi rutinvizsgálatok során derül rá fény. Csökkent véráramlás következtében alakul ki az anya szervezetéből a méhlepény felé, melynek eredménye a magzat nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátása. Sok esetben enyhe lefolyású, de kezelés nélkül előfordul, hogy súlyos szövődményekhez vezet az anya és a gyermek szempontjából is. A betegség a gyermek születésével megszűnik, addig általában gyógyszeres vérnyomáscsökkentést alkalmaznak. Szélsőségesen súlyos esetben – megfelelő korú terhesség esetén – sor kerülhet idő előtti szülésindításra vagy császármetszésre is.
Jellemzőbb tünetek:
- magas vérnyomás;
- végtag- és arcödéma;
- erős fejfájás;
- látászavarok, szikralátás;
- fájdalom közvetlenül a bordák alatt.
A fenti tünetek minden esetben orvosi vizsgálatot igényelnek!
Minél korábban megállapításra kerül a betegség, annál jobbak az anya és a gyermek kilátásai.
Vérszegénység a várandósság alatt
A terhességi vérszegénység azt jelenti, hogy túl kevés a vörösvértest (és a hemoglobin) a várandós nő szervezetében ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént szállítson a fejlődő magzat számára. Ilyenkor általában nem áll szervi ok a háttérben, egyszerűen arról van szó, hogy a terhes nők szervezetében az átlagosnál jóval több vér kering, és a többlet előállításához nagyobb mennyiségű vasra, B12-vitaminra és folsavra van szükség.
A várandósság alatti vérszegénység enyhébb fokozatát a legtöbb anya a fáradékonyság formájában megtapasztalja, de a probléma jól kezelhető megfelelő táplálkozással vagy – az orvos által előírt mennyiségben – étrendkiegészítők szedésével.
Terhességi cukorbetegség
A várandósság idején jelentkező cukorbetegség (a normálisnál magasabb vércukorszint) általában átmeneti állapot: a terhesség második felében jelentkezik, és a gyermek születése után legtöbb esetben megszűnik. Az ebben szenvedő nők egy részének elegendő diétát tartani, súlyosabb esetekben viszont inzulinadagolást igényelhet. A terhességi cukorbetegség nem ritka állapot, a várandósok 12-14 százalékánál alakul ki.
A terhességi diabétesz leggyakoribb következménye lehet az átlagosnál nagyobb magzat, ami bizonyos esetekben császármetszést tehet indokolttá. Azonban a legtöbb terhességi cukorbetegséggel diagnosztizált nőnek egészséges lefolyású a terhessége, és normális lefolyású szülés során egészséges gyermeket hoz világra.
Vészes terhességi hányás
A hányinger és a hányás sok nő esetében a terhesség velejárója, különösen az első trimeszterben. Amikor ez az állapot túlzott mértéket ölt – a táplálék és a folyadék nem, vagy alig marad meg a várandós nőben – vészes terhességi hányásról van szó, ami akár kórházi kezelést is igényelhet. A drámai tünetek ellenére ez a betegség általában nem okoz kárt a magzatban, azonban ha az anya sokat veszít a normális súlyából, az befolyásolja a születendő gyermek testsúlyát is. Kezelése általában infúziós folyadékpótlással és hányingert csillapító készítményekkel történik.
Koraszülés
Ha a gyermek a terhesség 24. hete után, de a 37. hete előtt megszületik, koraszülésről beszélünk. Ennek – a gyermek fejlettségétől függően – vannak fokozatai: minél korábban születik meg a baba, annál több kockázattal kell szembenézni. A legtöbb koraszülött csecsemő azonban megfelelően fejlődik a kórházi, majd az otthoni körülmények között.
A koraszülésre figyelmeztető jelek:
- tompa, „mély” hátfájás;
- nyomásérzés a medencében;
- végtag- vagy arcödéma;
- óránként négynél többször jelentkező összehúzódások;
- hányinger, hányás vagy hasmenés;
- homályos- vagy kettős látás, egyéb szemészeti zavarok;
- mestruációs fájdalomhoz hasonló hasi görcsök;
- a baba mozgása lelassul vagy megszűnik;
- folyadék vagy vér távozik a hüvelyből.
Mindezek nem feltétlenül utalnak vetélésre, de jelentkezésükkor indokolt sürgős orvosi ellátás kérése. Az is előfordulhat, hogy semmilyen előjele nincs a koraszülésnek.
Vetélés
A vetélés – vagyis a magzat elvesztése a 24. terhességi hét előtt, vagy míg nem érte el az 500 grammos súlyt – az esetek többségében az anyán kívül álló ok(ok) miatt következik be. Sor kerülhet rá a terhesség egészen korai szakaszában, ilyenkor a nők többségének még nincs is tudomása arról, hogy gyermeket várt.
A vetélések hátterében álló ok sokszor nem egyértelmű, azonban a legtöbbször a gyermek fejlődési vagy kromoszóma-rendellenessége okozza. A már megkezdődött vetélés nem megállítható, ugyanakkor az azon átesett nő az esetek többségében újabb, egészséges terhességet hordhat ki.
Az embrió vagy a magzat halálát (az életjel hiányát) több, egymástól független vizsgálattal igazolják. Ezt követően a szülészorvos javaslata alapján a megszakadt terhességet – ha nem indul be a vetélés spontán – műtéttel, vagy a 13. hét után általában mesterségesen megindított vetéléssel fejezik be.
A vetélés gyakori jelei a görcsös, menstruációhoz hasonló hasfájás és a hüvelyi vérzés.
Mindezek azonban nem minden esetben jelentenek vetélést!
A vetélés megelőzése vagy megállítása érdekében nem lehet tenni semmit. A vetélés valószínűsége csökkenthető a fent elsorolt kockázatok – dohányzás, alkohol, koffein – kerülésével. Fontos az is, hogy a várandós nők kerüljék fertőző betegek közelségét.
Várandósgondozás és segítségkérés
A várandósság alatt jelentkező szövődmények korai felismerése és időben megkezdett kezelése érdekében fontos, a várandósgondozáson való rendszeres részvétel, valamint hogy mielőbb felvegye szülész-nőgyógyász orvosával a kapcsolatot, ha kétségeket keltő tünetek vagy panaszok jelentkezésnek.
A zavartalan terhesség támogatható az anyai egészség támogatásával, melyek különböző területeiről külön cikkekben olvashat (lásd még: Gyermekvállalás egészségesen):
- káros szenvedélyek elhagyása;
- stresszcsökkentés;
- mozgás kismamaként;
- táplálkozás kismamaként;
- várandósság alatti gyógyszeralkalmazás.
