A vér alakos elemeit a vörösvértestek (eritrocita), a vérlemezkék és a fehérvérsejtek alkotják. A vörösvértestek 7 µm (mikrométer) átmérőjű, lapos, fánk alakú képződmények, amelyek nagy mennyiségű vörös színű fehérjét, ún. hemoglobint tartalmaznak.
A vörösvértestek teszik ki a vér térfogatának majdnem felét. A vér e gyakran vörösvérsejtként emlegetett alkotórészecskéi nem tartalmaznak sejtmagot, így a vörösvérsejt megnevezés valójában nem helytálló.
A vörösvértestek keletkezése
A vörösvértestek folyamatosan és nagy mennyiségben képződnek a vörös csontvelőben, amely a velőűrben, illetve a csontok szivacsos állományában található. A vörös csontvelő a vérképzés őssejtjeit és különféle érettségi fokú alakjait, valamint zsírt tartalmaz. Az őssejtek sajátossága, hogy belőlük a vér számos egyéb sejtes alakjai is kialakulhatnak, így vörösvértestek is.
A 4-5 éves gyermekek szervezetében vörös csontvelő található a csöves csontok középső részének velőüregében és ízületi végének szivacsos állományában, valamint a lapos csontokban is. Később a vörös csontvelő egyre nagyobb mértékben elzsírosodik, és sárga csontvelővé alakul át. A csöves csontok közül a leghosszabb ideig – körülbelül a 20-as életévek közepéig – a combcsontok és karcsontok fejében marad jelen a vörös csontvelő.
A vörösvértestek képződése (eritropoézis) körülbelül egy hétig tart. A csontvelőben az őssejtek először éretlen vörösvértestekké (retikulocita), majd végül érett vörösvértestté alakulnak. Az éretlen vörösvértestek egy része kijuthat a csontvelőből a vérkeringésbe, ahol a keringő vörösvértestek körülbelül 1 százalékát teszik ki.
A vörösvértestek képtelenek az önálló mozgásra, a vérárammal sodródnak. Átlagos élettartamuk 120 nap. Ezt követően a vörösvértestek lebomlanak a lépben, a bennük lévő hemoglobin vastartalma pedig szinte teljes mértékben újrahasznosul. A vörösvértestek képződésének szabályozásában fontos szerepet játszik a vese, valamint a máj által termelt hormon, az ún. eritropoetin.
A vörösvértestek keletkezéséhez számos egyéb anyagra is szükség van. Ezek közé tartozik a vas, a B12-vitamin, a folsav, a C-vitamin, a riboflavin és a réz. Ezek hiányában a vörösvérsejtek lassan és nem megfelelő módon termelődnek, ennek következtében deformálódhatnak, és képtelenné válnak élettani szerepük betöltésére (lásd lejjebb).
A vérképzés magzati korban először a szikhólyag falában zajlik, majd a várandósság második hónapjától a magzat májában, később a lépében is. A terhesség hetedik hónapjától kizárólag a vörös csontvelőben termelődik vér. Felnőttkorban a vérképzés a koponyatetőben, a bordákban, a szegycsontban és a medencében történik. Ugyanakkor az emberi élet során a vörös csontvelő tömege szinte állandó: mintegy 1-1,5 kg-ot tesz ki.
A vörösvértestek feladata
A vörösvértestekben található hemoglobin létfontosságú szerepet tölt be az emberi szervezet működésében. Feladata az oxigén szövetekbe való szállítása, valamint a keletkezett szén-dioxid visszajuttatása a tüdőbe. A hemoglobinszintézis zavarai közé tartozik a vashiány, a thalassaemiák, valamint a vérben jelen lévő kóros hemoglobinok okozta hemoglobinopátia.
Minderről további részletek Anémia (Vérszegénység) és a Vérképzési zavarok cikkekben olvashatók.
A vörösvértestek mennyisége
A szervezet állandó keringő vörösvértestszámot igyekszik fenntartani. Ezt az elöregedett (120 napos) vörösvértestek folyamatos eltávolítása és az új vörösvértestek termelése révén éri el. A vörösvértestek száma férfiaknál 4,5-5,9 millió/mm3, nőknél 4,0-5,6 millió/mm3. Ez az egyensúlyi állapot akkor bomlik meg, ha valamilyen okból fokozott vörösvértestvesztés vagy csökkent vörösvértest-képződés történik.
Fokozott vörösvértestvesztést okozhat a heveny vagy idült vérzés, illetve az érpályán belül végbemenő vörösvértest-pusztulás (hemolízis). Ezt a veszteséget a szervezet a vörösvértestek képződési sebességének gyorsításával ellensúlyozza. Ekkor a keringő éretlen vörösvértestek száma és aránya addig emelkedik, amíg az egyensúly helyre nem áll, vagy a csontvelő a kapacitásának határához nem ér.
Az éretlen vörösvértestek száma is emelkedik olyan kóros állapotokban, amikor a csontvelő fokozott vérképzésre kényszerül (vérveszteség, emésztőrendszeri vérzés stb.).
A vörösvértestek magas száma veleszületett szívbetegségre, kiszáradásra, tüdőbetegségre vagy a csontvelő túltengésére utalhat. Túlzott vörösvértest-termelést idézhet elő az eritropoetin fokozott termelődése, egyes idült betegségek (például a polycythaemia vera nevű ritka betegség) és a dohányzás is.
Az alacsony vörösvértestszám többek között vérszegénységet, vérzést, vesebetegséget vagy a csontvelő működésének elégtelenségét jelezheti. Az alacsony szint utalhat hiányos vas-, folsav-, B12- és B6-vitamin-bevitelre is.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben gyakran tapasztal más okkal nem magyarázható fáradtságot, forduljon háziorvosához, aki a vér laboratóriumi vizsgálatát, szükség esetén egyéb vizsgálatokat is fog kezdeményezni.
Ha a környezetében bárkinél ájulást, légszomjat vagy a tudatállapot megváltozását észleli, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A vörösvértestek gyermekkori és várandóssággal kapcsolatos vonatkozásai
A vér alakos elemeinek értéke az életkortól függően változik. Az újszülöttek vérében magas a vörösvértestek százalékos aránya és a hemoglobin mennyisége, ami 2-3 hónapos korra nagymértékben csökken. Ez az élettani jelenség a magzati hemoglobint tartalmazó vörösvértestek pusztulásával magyarázható (fiziológiás, azaz élettani csecsemőkori vérszegénység). A felnőttkorra jellemző élettani értékeket körülbelül 12 éves korra érik el a gyermekek.
A várandósság ideje alatt a vörösvértestek csökkent száma észlelhető a testfolyadékok térfogatának élettani növekedése miatt.
Kapcsolódó tartalmak:
