Vese működése

A vese egy páros, nagyjából 150 gramm tömegű, 10-12 centiméter nagyságú szerv, a vizeletkiválasztó rendszer része.

 

A hasüregben helyezkedik el, hátul, az úgynevezett retroperitoneumban (a hashártya mögött), a gerinc két oldalán, a bordakosár védelmében (a 12. borda magasságában). A jobb vese általában valamivel lejjebb helyezkedik el a balhoz képest.

 

A vese számos funkciója közül a legalapvetőbb a szervezet vízben oldódó káros, fölösleges anyagainak kiválasztása (méregtelenítés) a vizelettel, azonban emellett más, a szervezet homeosztázisának fenntartását szolgáló feladata is van.

 

A vese felépítése

A vese babszem alakú, nagyjából 150 grammos szerv. Állománya két részre osztható: kéreg- és velőállományra.

 

Mindkét vese egyenként kb. 1 millió nefronból (a vese apró működési egysége) épül fel, amelyek elsősorban a káros anyagok, a víz, az ionok és egyéb vegyületek kiválasztásáért, illetve visszaszívásáért felelősek.

 

A vesén percenként 1 liter vér áramlik át. A veseartériákon keresztül érkezik a vesébe a vér, és onnan a vesevénákon keresztül távozik. Az artériák és a vénák között helyezkednek el az apró érgomolyagok, ahol a vér „átszűrése” történik.

 

A vizelet a vesemedencéből a húgyvezetéken keresztül a húgyhólyagba jut (lásd: Húgyhólyag működése), ahol tárolódik, végül a húgycsövön keresztül vizeletürítés útján távozik.

 

A vese funkciója, szerepe

A vesék helyes működése nélkülözhetetlen az élethez.

 

A vesén átfolyó vérből percenként 120 ml szűrlet (fehérjementes vérplazma) képződik (ez napi 170 liter szűrletet jelent), amelyből a vízvisszaszívás következtében napi 0,5-2,4 liter vizelet képződik. A képződött vizelet steril.

 

A vese számos funkcióval segíti a szervezet homeosztázisának fenntartását.

 

  • Kiválasztás. A szervezetbe bevitt, illetve a szervezetben képződött káros anyagok eltávolítása a szervezet számára felesleges vízzel vizelet formájában.
  • Vérnyomás-szabályozás a renin–angiotenzin–aldoszteron-rendszer által.
  • A vörösvértest-képződés elősegítése. A vörösvértestek képződését serkentő eritropoetin nevű hormont a vese termeli.
  • Az egészséges csontanyagcsere elősegítése. A vesében válik előanyagából aktívvá a D-vitamin, amely elengedhetetlen az egészséges csontanyagcsere fenntartásához.
  • A szervezet ionkoncentrációjának (nátrium-, kalcium-, kálium-, foszfát-, magnézium-, kloridion) és egyes vegyületek (glükóz, aminosavak) koncentrációjának szabályozása. A vese képes az apró vesecsatornákon keresztül kiválasztani és visszaszívni ionokat és bizonyos vegyületeket a szervezet szükségletei szerint. A kiegyensúlyozott ionháztartás rendkívül fontos az ideg- és az izomműködés szempontjából.
  • A sav-bázis egyensúlya fenntartása. A vesén keresztül ürül a savas kémhatású hidrogénion (H⁺), valamint a szervezet sav-bázis állapotától függően ürít vagy szív vissza hidrogén-karbonátot (HCO3⁻).

 

A vese működését nagymértékben meghatározza az ozmotikus nyomás (a szűrletképződés hajtóereje). Az ozmotikus nyomást számos tényező (vegyület-, ionkoncentráció) befolyásolja, és kihatással van a vízvisszaszívás mértékére.

 

Cukorbetegség esetén a megnövekedett vércukorszint fokozott ozmotikus hatást eredményez, ennek következtében a víz ürítése megnő. Ez az oka az egyik legjellegzetesebb tünetnek, a gyakori vizeletürítésnek és a megnövekedett vízigénynek (erős szomjúságérzet).

 

A vízhajtó gyógyszerek is ezt az ozmotikus hatást hivatottak befolyásolni.

 

A veseműködés vizsgálata

A veseműködés vizsgálatának legalapvetőbb eszköze a vizelet- és vérvizsgálat (lásd: Vesefunkciós laborvizsgálatok), ezen belül legfőképp a vérből a kreatinin meghatározása és az abból számított GFR (glomeruláris filtrációs ráta) érték, a karbamid-, fehérje-, elektrolitszint, illetve a vizeletből a kreatinin, karbamid, húgysav, albumin értékének, a vizelet fajsúlyának, pH-jának, cukor, vér, genny, baktériumok jelenlétének vizsgálata.

 

Élettani esetben a vizelet nem tartalmaz cukrot és fehérjét.

 

Ha a vérben a kreatininszint magas, az a veseműködés lassulására, beszűkülésére utal.

 

A vizeletalbumin vizsgálata képes kimutatni a korai stádiumú krónikus vesebetegséget.

 

A tájékozódást segíti a vércukormérés is, hiszen cukorbetegség esetén fokozottabban kell ügyelni a vese normális működésére (lásd még: Vércukorszint-vizsgálatok).

 

Kiegészítő vizsgálatként a rendszeres vérnyomásmérés is rendkívül fontos.

 

Krónikus vesebetegség kezdeti stádiumában a beteg általában tünetmentes, ezért fontos a veseműködés rendszeres ellenőrzése, akár tünetek hiányában is, különösen a rizikócsoportba tartozó személyeknél (lásd alább).

 

A veseműködés zavarai

Nagyjából minden tizedik európai ember csökkent vesefunkcióval él. A vese működésében bekövetkező zavar gyakran lassan, csendesen (tünetek nélkül), évek alatt alakul ki. Kiemelten fontos a korai diagnosztizálás, hiszen így megfelelő életmódváltással, diétával és gyógyszerekkel megelőzhető a vesék további károsodása.

 

A krónikus vesebetegség esetén kialakult károsodás sajnos már visszafordíthatatlan, ezért fontos, hogy figyeljünk veséink egészségére.

 

Vesebetegség kialakulásának szempontjából rizikócsoportba tartozók lehetnek:

 

Vesebetegségre utaló tünetek

Vesebetegségre utalhatnak az alábbiak:

 

 

Krónikus vesebetegség

Krónikus vesebetegséghez számos kórállapot vezethet:

 

 

Kezeletlen krónikus vesebetegség esetén a vesefunkció csökkenése következtében vérszegénység (anémia), magas vérnyomás jelentkezhet, valamint megnő a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázata és az abból adódó korai halálozás.

 

A vesebetegségek veseelégtelenséghez vezethetnek, amely súlyos esetben (15 ml/perc alatti GFR esetén) dialízist vagy vesetranszplantációt igényelhet.

 

Egyéb vesebetegségek

A vesemedence-gyulladás (pyelonephritis) bakteriális eredetű betegség, amely leggyakrabban húgyúti eredetű felszálló fertőzés eredménye. A heveny (akut) probléma kellemetlen tünetekkel, komoly fájdalommal jár, és azonnali kezelést igényel.

 

A veserák a vesében jelentkező rosszindulatú daganatos elváltozás, amely más szervekre is áttétet adhat.

 

A Wilms-tumor (más néven nephroblastoma) a magzati sejtekből kiinduló, gyermekkorban kialakuló rosszindulatú vesedaganat.

 

A vesekövek kemény, kristályos, ásványi sókból álló lerakódások a vesékben. Tünetek akkor jelentkeznek, ha a kő elmozdul a helyéről, és a húgyvezetékbe (a vesét a húgyhólyaggal összekötő csőbe) kerül. Itt elzáródást okozhat, akadályozva a vizelet útját.

 

Mit tehetünk veséink egészségéért?

A vesék egészsége érdekében az alábbi javaslatokat érdemes betartani:

 

  • Rendszeresen ellenőriztesse a veséjét és a veseműködését.
  • Ne dohányozzon (a dohányzás a vesedaganatok kockázatát 50%-kal növeli).
  • Kerülje a fájdalomcsillapítók túlzott használatát (pl. az ibuprofentartalmú gyógyszereket).
  • Rendszeresen mérje a vérnyomását.
  • Ha magas a vérnyomása, kezeltesse (angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók – ACE-gátlók, angiotenzinreceptor-blokkolók – ARV).
  • Mérsékelje a sóbevitelt (az ajánlott napi nátriumbevitel 5-6 gramm, azaz kb. egy teáskanálnyi).
  • Rendszeresen sportoljon (legalább 20 perc séta naponta).
  • Igyon elegendő mennyiségű vizet (10 testtömegkilogrammonként kb. 0,4 dl víz szükséges, azaz pl. egy 60 kilós embernél napi 2,4 liter).
  • Húgyúti fertőzését mihamarabb kezeltesse.
  • Legalább félévente/évente ellenőrizze a vércukorszintjét.
  • Cukorbetegség esetén tartsa a megengedett tartományban a vércukrát.

 

Érdekesség

Cukorbetegség esetén a vér glükózkoncentrációja olyan nagy mértékben megnőhet, hogy a vese glükózvisszaszívó képességét meghaladja (> 11 mmol/liter). Ebből adódik, hogy régen az orvosok a vizelet cukros íze alapján diagnosztizálták a cukorbetegséget.

 

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk