Asztma

Az asztma a tüdő hosszú távú betegsége, melynek során időszakos légzési nehézség jelenik meg. Az asztmás betegek leggyakoribb tünetei a zihálás, köhögés és nehézlégzés. Az asztma tüneteinek súlyossága egyénenként eltérhet; vannak, akiket alig zavar a mindennapi életvitelben, másoknál a gyógyszeres terápia ellenére is előfordulhatnak súlyos tünetek. Az asztmát kiválthatják a környezeti allergének is, a hajlamosító genetikai tényezőkkel együttesen. 

Az asztma főbb tünetei

A tünetek súlyossága és megjelenésük gyakorisága függhet a betegség súlyosságától és az allergének megjelenésének gyakoriságától. Vannak asztmások, akiknél napi gyakorisággal jelentkeznek a tünetek, míg másoknál szezonális jellegű is lehet.

Az asztma tünetei egyénenként eltérőek lehetnek, azonban leggyakrabban az alábbi tünetek jellemzik:

• nehézlégzés (beszéd vagy akár pihenés közben is fellépő levegőhiány),
• zihálás (sípoló hang kilégzésnél),
• köhögés (gyakoribb reggel vagy este, hidegebb időben, illetve testmozgást követően),
• szorító érzés a mellkas környékén,
• alvászavar a nehézlégzés miatt,
• fáradékonyság, energiahiány.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha az asztmára jellemző tünetek bármelyikét tapasztalja, mielőbb keresse fel háziorvosát! Az asztmásoknál előfordulhat akut asztmás roham, amikor a beteg súlyos mértékű nehézlégzést, fulladást tapasztal (mintha egy szívószálon keresztül tudna csak lélegezni), – ebben az esetben azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt!

Az asztma kiváltó okai

Az asztma kialakulása egyelőre nem teljesen ismert. A betegség alapja a tüdőben található légutak fokozott érzékenysége bizonyos anyagokra. A túlérzékenységi reakció során a tüdő légútjai begyulladnak, a gyulladástól összeszűkülnek, több nyákanyagot termelnek, ezáltal szűkül a levegő útja, ami nehézlégzést okoz. Jelenlegi tudásunk szerint az asztma kialakulásának nagyobb az esélye azoknál, akiknek családjában előfordult ez a betegség.

Az asztma tüneteit kiváltó leggyakoribb irritáló anyagok:

• házi poratka, kutya- és macskaszőr, gomba, pollen, por, különféle ételallergének (allergiás asztma),

• füst, pl. cigaretta, légszennyezés,

• kémiai irritáló anyagok, pl. tisztítószerek, parfümök, aeroszolok, munkahelyi és egyéb kemikáliák,

• élelmiszerben található tartósítószerek, szulfitok,

• túlzott fizikai aktivitás (a tünetek enyhítésében viszont segíthet a rendszeres és nem megterhelő testmozgás),

• légúti fertőzés (influenza, megfázás, stb.),

• erős érzelmi megterhelés, stressz,

• bizonyos gyógyszerek fokozhatják a tüneteket (béta-blokkolók, nem-szteroid gyulladásgátlók),

• refluxbetegség.

Az asztma diagnosztizálása

A diagnózis felállítása során a kezelőorvos felméri a beteg családi kórtörténetét, az esetleges környezeti allergének jelenlétét, és légzéssel kapcsolatos vizsgálatokat végez.

Alkalmazott vizsgálatok:

• Légzésfunkció-vizsgálat (spirometria): a beteg egy csőbe lélegzik, amely összeköttetésben van egy érzékelővel és a számítógéppel. A mérés során azt vizsgálják, hogy milyen gyorsan és mennyi levegő mozog a ki- és belégzés alatt, amiből a tüdő működésének hatékonyságára lehet következtetni.

• Otthoni légzésfunkció-vizsgálat: ma már elérhetőek olyan légzésfunkciós készülékek, melyet a beteg saját maga használhat, így közel teljes értékű vizsgálatot végezhet otthonában, melyet a kezelőorvos online módon távolról is értékelni tud.

• Hörgtágításos légzésfunkció-vizsgálat: a hörgtágításos légzésfunkció-vizsgálat során az első vizsgálatot követően olyan készítményt adnak a betegnek, amelytől a tüdő légútjában található izmok ellazulnak (ún. hörgtágítók), majd ismét elvégzik a spirometriát. A két eredmény különbségéből lehet következtetni a tünetek okára.

• Fizikai terheléses provokációs légzésfunkció-vizsgálat: az előzővel ellentétesen, a provokációs vizsgálat során az első vizsgálatot követően fizikai terhelésnek (pl. futás) teszik ki a beteget, majd ismét elvégzik a spirometriát. A két eredmény különbségéből lehet következtetni a tünetek okára.

• Allergénprovokációs-vizsgálat: ebben az esetben azt vizsgálják, hogy a tüdő hogyan reagál különböző allergének adására. Spirometriás vizsgálatot végeznek az allergén adása előtt majd utána, így kórházi körülmények között lehet megfigyelni a különféle kiváltó okok hatását. A tesztnek nem feltétlenül célja, hogy asztmás rohamot váltsanak ki, de kimutatható a különféle allergénekre adott érzékenyebb reakció.

• Csúcsáramlásmérő: ezzel az eszközzel azt vizsgálják, hogy a beteg milyen erősen tudja kifújni a levegőt. Nagy előnye, hogy viszonylag kicsi és könnyen használható, ezért otthoni önvizsgálatra is alkalmas, és segíthet az asztmás rohamok előrejelzésében. Ha a csúcsáramlás a nap folyamán 20 vagy annál több százalékot változik, az asztmára utalhat.

• Frakcionált nitrogénoxid-kilégzési (FeNO) teszt: a kilélegzett levegőben mérik a nitrogén-monoxid mértékét, mert a magas koncentráció fertőzés jele lehet.

• Allergiateszt: az asztmás tüneteket kiváltó allergén anyagok azonosítására szolgál – a vizsgálat lehet bőrpróba és vérvizsgálat.

A légzésvizsgálat során fontos a beteg együttműködése, ezért előfordulhat, hogy kisgyermeket (általában 6 éves kor alatt) nem lehet megvizsgálni. Ilyenkor az orvos a tünetek és a kórtörténet alapján írja fel az asztma elleni gyógyszert, és ha a kezelés hatására enyhülnek a tünetek, akkor felállítja a diagnózist.

Az asztma kezelése

Az asztmát jelenleg nem lehet meggyógyítani, azonban a gyógyszerek rendszeres szedésével a tünetek jól kontrollálhatók, és sok esetben teljesen normális, aktív életet lehet élni. Gyermekeknél gyakran előfordul, hogy a betegséget kinövik, a felnőtteknél megjelenő asztma azonban az esetek többségében nem tűnik el teljesen.

Az asztma kezelése során kiemelten fontos az akut asztmás roham megelőzése.

A kezelés során három típusú gyógyszert alkalmaznak:

• a fenntartó kezelés során használt gyógyszereket folyamatosan kell szedni az állandó panaszok kezelésére és a rohamok megelőzésére;

• a rohamoldó gyógyszerek gyorsan, de rövid ideig hatnak;

• az allergiás tüneteket csökkentő gyógyszerek célja a túlérzékenységi reakciók mértékének csökkentése.

A kezelés történhet gyógyszeresen vagy inhalátorral (asztmapipa), amely aeroszol formájában juttatja a tüdőbe a gyógyszert. A három alaptípuson belül is többféle gyógyszer létezik, ezért a gyógyszerek típusa és mennyisége eltérő lehet az asztma súlyosságától függően.

Az asztma lehetséges szövődményei

A nem megfelelően kontrollált asztma esetén a nehézlégzés okozta oxigénhiány nagyban megnehezítheti a beteg mindennapi életét is, melynek következményei lehetnek:

• fáradtság, kimerültség,
• alulteljesítés a munkában vagy az iskolában,
• depresszió, nyugtalanság, stressz,
• a nehézlégzés miatt a mozgás vagy a beszéd nehézkessége,
• csökkent tüdőfunkció,
• akut asztmás roham esetén fulladásveszély,
• gyermekek esetében növekedési elmaradás,
• fertőzések.

Az asztma megelőzése

Az asztma megelőzése gyakran nehézkes, hiszen sokan nem is tudják, hogy milyen tényezők váltják ki a tüneteket.

Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyekkel csökkenthető az asztmás rohamok kialakulásának esélye:

• influenza elleni védőoltás – a légúti megbetegedések az asztmás roham kiváltó okai lehetnek,

• potenciális allergének kerülése,

• dohányzás – és a dohányosok – kerülése,

• tudatos táplálkozás – túlsúlyosok esetében gyakoribb az asztma kialakulása, és tüneteik is súlyosabbak,

• rendszeres és kiegyensúlyozott fizikai aktivitás,

• rendszeres konzultáció és egyeztetés a kezelőorvossal.

Sokat segíthet, ha az asztmások ismerik a betegségüket, mert egy idő után felismerhetők a bevezető figyelmeztető, ún. alarmírozó tünetek, amelyek az asztma időszakos rosszabbodására utalhatnak, s melyek mielőbbi kezelésével megelőzhető a roham kialakulása. Az asztma esetén különösen fontos a felírt gyógyszerek rendszeres és megfelelő dózisban történő szedése, mert az ettől való eltérés ronthat a tüneteken.

Asztma akcióterv

A betegség kontrollja érdekében szükség lehet egy úgynevezett asztma akciótervre: a személyre szóló dokumentum tartalmazza a szedett gyógyszerek dózisait és szedésük időpontját, az ismert allergéneket, rövid összefoglalót arról, hogy mi a teendő akut asztmás roham esetén, továbbá az orvos elérhetőségeit. Gyermekek esetében az asztma akciótervet érdemes az iskolával is megosztani.

Asztma gyermekkorban

Gyermekkorban nagyobb a kialakulás esélye, ha a gyermek koraszülött vagy kis súllyal születik, illetve ha az anya – vagy valaki más a környezetében – dohányzott a terhesség alatt. A gyermekkori asztma – a tüneteket és a kezelést tekintve – sok hasonlóságot mutat a felnőttekével. Számos különbség is van azonban, a legfőbb, hogy a gyermekek gyakran a betegséget egyszerűen „kinövik”, melyre a megfelelő kezelés mellett jóval nagyobb az esély. Kisgyermek esetén (4 év alatt) általában maszkos eszközt használnak az aeroszol gyógyszerek tüdőbe juttatására, idősebb korban már lehet használni a hagyományos eszközöket is.