Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum zavar – a BNO-10 klasszifikációs rendszer alapján meghatározott – alkategóriája. Az Asperger-szindrómával élőknél minőségi eltérés mutatkozik a kölcsönös kommunikáció és a társas interakciók területén, valamint a viselkedés rugalmas szervezésében (beszűkült, sztereotip, repetitív érdeklődés és viselkedés jellemző rájuk).
Az Asperger-szindrómát Hans Asperger bécsi orvosról nevezték el, aki a náci párt uralkodása alatt praktizált. Az 1940-es években Asperger volt az első, aki felfigyelt az általa gondozott gyermekek szociális nehézségeinek speciális mintázatára, és lejegyezte azokat.
Az Asperger-szindróma kategória az autizmus spektrumon belül azokra a gyermekekre és felnőttekre vonatkozik, akiknek esetében jó nyelvi és átlagos vagy átlag feletti intellektuális képességek mellett az autisztikus diádra jellemző viselkedéses kép van jelen.
A legújabb diagnosztikai rendszerekben (DSM-5, BNO-11) már nem használatos az Asperger-szindróma mint külön kategória, mivel a kutatások nem igazoltak diszkrét alcsoportokat az autizmus spektrumon belül. Az autizmus spektrum zavar diagnózisának egységességét az ún. autisztikus diád adja:
- tartós deficit a szociális kommunikációban és szociális interakciókban;X
- szűk körű repetitív viselkedésmintázatok, érdeklődés vagy aktivitás.
Ugyanakkor az Asperger-szindróma fogalom széles körben ismert, használata elterjedt és sokan ezt a diagnózist kapták korábban. Az Asperger-szindróma elnevezés segíthet megérteni az autizmus változatos spektrumán belüli sokszínűséget.
Az autizmus spektrum zavarról általánosságban itt olvashat.
Az Asperger-szindróma jellegzetes tünetei
Az Asperger-szindróma jelei már a korai életkorban megjelennek. A legtöbb diagnózis 5 és 9 éves kor között történik, azonban az is előfordul, hogy csak felnőttkorban diagnosztizálják. A tünetek rendkívül változatosak és nagy egyéni eltéréseket mutatnak, emellett a fejlődés során változnak; mintázatukban azonban minden esetben a szociális és kommunikációs készségeket és a rugalmas viselkedésszervezést érintik. A DSM-5 az autisztikus diád második területe alá sorolja továbbá a szenzoros ingerekre adott túlzott vagy csökkent reakciókat, illetve a különböző ingerek iránti szokatlan, intenzív érdeklődést.
Az Asperger-szindróma diagnózisának felállításában a Gillberg-féle diagnosztikai kritériumok állnak a legközelebb a Hans Asperger által leírtakhoz; jelenleg a szakemberek ezt részesítik előnyben. A kritériumrendszer szerint a diagnózishoz szükséges jelen lennie a szociális készségek hiánya tünetcsoportnak, emellett a többi kritériumból minimum négynek.
Az Asperger-szindróma Gillberg-féle diagnosztikai kritériumai az alábbiak:
- szociális készségek hiánya: kapcsolatteremtési nehezítettség a kortásakkal; kapcsolatteremtési szándék hiánya; szociális jelzések értelmezésének nehezítettsége; nem helyénvaló szociális/érzelmi viselkedés és reakciók;
- szűk körű érdeklődés: más tevékenységek kizárása; ugyanazon tevékenység állandó ismétlése; a tevékenység inkább mechanikus, mint értelemmel bíró;
- ragaszkodás a rituálékhoz, illetve az érdeklődési körhöz: az érintett életének valamennyi területére kiterjed, a környezetre is hatással van;
- a beszéd sajátosságai: megkésett beszédfejlődés; látszólag makulátlan nyelvi önkifejezés; pedáns, kínosan precíz nyelvhasználat; szokatlan prozódia; sajátos beszédhang; beszédértési zavar (konkretizálás, mögöttes tartalom félreértése);
- nonverbális kommunikáció zavarai: korlátozott gesztushasználat és mimika; a helyzetnek nem megfelelő mimika; szemkontaktus eltérései (nincs, különös, merev); esetlen/furcsa testbeszéd;
- motoros ügyetlenség.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az Asperger-szindróma jelei már korai életkorban felismerhetők. Amennyiben gyermekénél olyan tüneteket tapasztal, amelyek Asperger-szindróma gyanújára adnak okot, keresse fel házi gyermekorvosát, aki indokolt esetben gyermekpszichiátriai vizsgálatot kezdeményez. A korai felismerés elengedhetetlen a célzott fejlesztés megkezdéséhez, a család támogatásához és a megfelelő ellátás eléréséhez.
Az Asperger-szindróma kiváltó okai
Az Asperger-szindróma kiváltó okai nem teljesen ismertek. Kialakulásának hátterében – az autizmus valamennyi típusához hasonlóan – öröklődő genetikai tényezők, a várandósság során (a születés előtti prenatális időszakban) a magzatot ért környezeti hatások, az agy és az idegrendszer fejlődésének rendellenességei állhatnak.
Fontos kiemelni, hogy a kutatások nem támasztják alá, hogy ok-okozati kapcsolat lenne a szülők hozzáállása, tettei és az autizmus kialakulása között! A vakcinák nem okoznak autizmus spektrum zavart – így az Asperger-szindróma kialakulásában sem játszanak szerepet.
Az Asperger-szindróma szövődményei
A környezet nem megfelelő válasza és a korai fejlesztés elmaradása hosszú távon az Asperger-szindrómával élő személy fejlődésének elmaradásához, életminőségének romlásához vezethet. Az autizmus spektrumon lévő embereket számos egyéb, az autizmussal együtt megjelenő nehézség is érinti. Gyakori a szorongás, a depresszió, az önsértés, sőt az öngyilkosság is gyakoribb a körükben.
Az Asperger-szindróma diagnosztizálása
Az Asperger-szindróma diagnózisa csak alapos klinikai kivizsgálással állapítható meg. Ezt olyan szakemberek végzik, akik képzettek az autizmus területén, és emellett egyéb területeken is rendelkeznek készségekkel (orvostudományi, pszichológiai, pedagógiai és szociális). A diagnózis felállítása során nagyon fontos az egyéb, autisztikus tüneteket okozó kórképek kizárása, ami bonyolult orvosi feladat.
Az Asperger-szindróma teljes körű kivizsgálásának lépései az alábbiak:
- a gyanús tünetek részletes anamnézisének felvétele,
- fejlődéstörténeti anamnézis,
- az érintett gyermek szakember általi közvetlen megfigyelése,
- orvosi, pszichológiai és pszichiátriai vizsgálat,
- családi/személyes körülmények és szükségletek felmérése.
Az Asperger-szindróma diagnózisának felállítása nehezebb lehet a lányok és a felnőtt nők, illetve a kiemelkedő intellektussal rendelkező gyermekek és felnőttek esetén, mivel ők a nehézségeiket könnyebben tudják leplezni.
A folyamat során nemcsak a hiányosságokat, hanem az Asperger-szindrómának tulajdonítható erősségeket is fontos feltérképezni a megfelelő támogatás meghatározásához.
A diagnózis felállításának pontos menetéről az Autizmus spektrumzavar cikkünkben olvashat bővebben.
Az Asperger-szindróma kezelése
Az autizmus spektrum zavar (így az Asperger-szindróma) a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, azonban megfelelő terápiával és támogatással az Asperger-szindrómás emberek teljes és független életet élhetnek felnőttkorban. A támogatás célja az életminőség javítása.
A személyre szabott támogatás során alkalmazandó technikák kiválasztásakor a szakemberek nem csupán a tünetek súlyosságát veszik figyelembe, hanem az érintett személy körülményeit, a megküzdési és támogatási mechanizmusait, valamint a környezeti adaptáció lehetőségeit is.
Az Asperger-szindrómával diagnosztizált gyermekek és felnőttek támogatásának területei és egyes módszerei az alábbiak.
- Szocio-kommunikációs készségek fejlesztése. Az Asperger-szindrómával élő embereknek a szociális interakciók kialakításában és fenntartásában fokozott nehézségeik vannak. Csoportos vagy személyes ülések formájában is megvalósulhat a másokkal való interakciók és az önkifejezés gyakorlása, a mentalizációs készségek fejlesztése.
- Az önállóság és rugalmasság támogatása strukturált környezet biztosításával és személyre szabott vizuális támogatással.
- Pszichoterápia (kognitív viselkedésterápia, CBT). A CBT segít megismerni és megváltoztatni a negatív gondolkodási és viselkedési mintákat. Ez segíthet a szorongás, a depresszió és az egyéb társbetegségek tüneteinek enyhítésében, a kitörések, összeomlások kialakulásának megelőzésében, illetve a mindennapi nehézségek kezelésében.
- Gyógyszeres kezelés. Kifejezetten az autizmus spektrum zavar és az Asperger-szindróma kezelésére nincsen jóváhagyott gyógyszer forgalomban. Egyes kapcsolódó speciális tünetek (pl. hiperaktivitás, szorongás, depresszió, agresszió, tikk) kezelésében azonban segíthetnek a gyógyszerek.
- Szülők oktatása és támogatása. Az Asperger-szindrómával élő gyermek szüleinek hiteles és tudományosan megalapozott információkra, érzelmi és szakmai támogatásra van szükségük gyermekük felnevelése során. Igen hasznos, ha elsajátítják azokat a hatékony technikákat, melyekkel otthon is tudnak dolgozni a szociális készségeken és az önállóbb, rugalmasabb viselkedés és gondolkodás támogatásán, valamint a stresszes helyzetek megelőzésén és kezelésén.
Az Asperger-szindrómás gyermekek és felnőttek képességei, erősségei és tünetei rendkívüli változatosságot mutatnak és nagyon eltérők lehetnek, így támogatásukra nem létezik olyan módszer, amely mindenki számára megfelelően hatékony. A támogatás alapja az egyéni felmérésen alapuló egyéni támogatási terv, amely nem csupán az egyén fejlődésének előmozdítását célozza, hanem az autizmus-szempontú akadálymentesítést és a társas környezet tudásformálását is. Az autizmus-specifikus támogatás evidencia-alapú módszerei közül személyre szabott program kialakítása szükséges.
Az Asperger-szindróma megelőzése
Az Asperger-szindróma kialakulásának megelőzése jelen tudásunk szerint nem lehetséges. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az Asperger-szindrómával diagnosztizált gyermekek és felnőttek képesek lehetnek megfelelő életminőséget elérni, önálló életvitelt folytatni, melyben a megfelelően kiválasztott és egyénre szabott támogatásnak nagy szerepe van. A fennálló társas nehézségek kezelésével, valamint a környezet adaptációjával az életminőség javítható, a szindrómát kísérő szorongás és egyéb társbetegségek tünetei csökkenthetők.
