Az általános járóbeteg-szakellátás célja és feladata szakorvos által végzett egyszeri vagy alkalomszerű egészségügyi ellátás, illetve folyamatos szakorvosi gondozás, ha a krónikus beteg nem igényel fekvőbeteg-ellátást.
A járóbeteg-szakellátás a beteg háziorvosa (vagy folyamatos gondozását végző egyéb orvosa) beutalása vagy a beteg jelentkezése alapján történik.
A járóbeteg-szakellátás működése
A járóbeteg-szakellátást a lakóhely közelében, tömegközlekedéssel is elérhető helyen kell biztosítani. Az általános járóbeteg-szakellátás mellett működik speciális járóbeteg-szakellátás is, ami olyan betegségek ellátására szervezett egészségügyi ellátás, amely különleges szaktudást, több szakterület együttműködését, illetve speciális anyagi, tárgyi és szakmai felkészültséget igényel.
A járóbeteg-szakellátás rendelési időben – tehát nem ügyeleti jelleggel – működik.
A járóbeteg-szakellátás fő feladatai
A járóbeteg-szakellátás intézményei önállóan vagy más intézményekkel együttműködve, egyes betegségek gyakorisága és a lakosság száma alapján, területi bontásban látják el a járóbeteg-szakellátás különféle feladatait, melyek lehetnek:
- megelőző tevékenység (pl. szervezett szűrőprogram, védőoltási program) és kivizsgálást biztosító diagnosztika (pl. képalkotó eljárások);
- a betegek gyógykezelése és szakorvosi gondozása;
- otthoni szakápolás kezdeményezése;
- rehabilitáció szervezése és megvalósítása;
- háziorvosi gondozáshoz szükséges szakorvosi vélemény biztosítása;
- különböző szaktudást igénylő esetek ellátása során szakorvosi konzíliumok (egyeztetések) elvégzése;
- speciális szakmai, diagnosztikus, terápiás háttér szükségessége esetén a beteg más járóbeteg-szakrendelésre vagy szakambulanciára történő beutalása;
- olyan egyszeri vagy kúraszerű beavatkozások végzése, amelyeket követően meghatározott idejű megfigyelés, utánkövetés szükséges (pl. kemoterápia);
- szükség esetén a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő beutalása.
A járóbeteg-szakellátás biztosításának jogszabály által előírt feltételei vannak, amelyeket a 60/2003 ESzCsM rendelet tartalmaz.
Ezek alapján a járóbeteg-szakellátásban működő egészségügyi szolgáltatók a következők:
- rendelő és szakrendelő: egy vagy több orvosi szakterületet lefedő egészségügyi szolgáltató, melynek diagnosztikus hátterét részben más szolgáltató közreműködése biztosítja (pl. labordiagnosztika);
- rendelőintézet: legalább négy szakterület valamennyi egészségügyi szolgáltatását biztosító, önálló képalkotó és labordiagnosztikával is rendelkező intézmény;
- gondozó: krónikus betegek (pl. tüdőgondozó), illetve fertőző betegek (pl. bőr- és nemibeteg gondozó) ellátása;
- szakambulancia: fekvőbeteg-szakellátási háttérrel is rendelkező (és jogszabályban meghatározott egyéb személyi, tárgyi feltételeknek megfelelő) intézmény, mely járóbeteg-szakellátást is biztosít egyes betegek gondozása céljából (pl. diabetológiai szakambulancia cukorbetegséggel élők részére, kardiológiai szakambulancia magas vérnyomással élők részére);
- mobil egészségügyi szolgálat: változó helyszínen, arra kialakított járművel biztosított szakellátás, ami megfelel az egyes rendelőkben nyújtott ellátásnak (pl. Mozgó Szakorvosi Szolgálat);
- központ és állomás: speciális diagnosztikai vagy ellátási feladatokat biztosító egység (pl. szűrővizsgálati állomás vagy mintavételi pont);
- laboratórium: laborvizsgálatok széles körének biztosítása az ellátók részére;
- diagnosztikai központ: egyes kórállapotok felismerésére, kivizsgálására szakosodott egészségügyi szolgáltató (pl. alváslabor, epilepszia központ);
- otthoni szakápolási szolgálat: kórházi ellátást kiváltó szakápolási feladatok ellátása otthoni környezetben;
- hospice-szolgálat: haldokló beteg otthonában történő gondozását, ápolását segítő ellátás (palliatív terápia, segítő feladatok).
A fentieken túl a járóbeteg-szakellátáshoz tartoznak mindazok az ellátási formák, amelyek a kórházi ellátást ki tudják váltani, mint például egynapos sebészet, nappali kórház és kúraszerű ellátás.
A járóbeteg-szakellátás igénybevétele
Az általános járóbeteg-szakellátást a társadalombiztosítási jogviszonnyal rendelkező betegek TAJ-számuk alapján, beutalóval, illetve egyes, jogszabályban meghatározott ellátásokat beutaló nélkül (lásd beutalási rend) vehetik igénybe. Fontos tudni, hogy beutaló nélkül a területi ellátási körzeten kívülről érkező betegeket az intézmény nem köteles fogadni. A beutaló köteles ellátást kizárólag a beutaló szerinti (az orvos által felírt) szolgáltatónál lehet igénybe venni.
A beutalót az orvos ma már az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) útján is kiállíthatja, de ha a beteg kéri, papír alapú igazolást is kap a beutalásról. Az egészségügyi szolgáltató (esetünkben a járóbeteg-ellátó intézmény) a beutalót az EESZT-ben megtekinti, ellenőrzi, majd tovább vezeti a megkezdett betegdokumentációt az ellátási események szerint. A beutaló ismételt orvosi ellátás igénybevétele esetén a beutaló orvos által meghatározott időpontig, de legalább 90 napig, egyéb esetben pedig a kiállítástól számított legfeljebb 90 napig használható fel.
Beutaló nélkül igénybe vehető ellátások
Egyes járóbeteg-szakellátások (jogszabályban meghatározott) beutaló nélkül is igénybe vehetők, illetve nem kell beutaló az orvosszakmai szempontból indokolt ismételt ellátáshoz sem (ez utóbbiról az orvos mindig írásban tájékoztatja a beteget).
Beutaló nélkül igénybe vehető ellátások a szakorvosi rendelőkben:
- bőrgyógyászati;
- nőgyógyászati és gyermeknőgyógyászati;
- urológiai;
- pszichiátriai és addiktológiai;
- fül-orr-gégészeti, valamint csecsemő és gyermek fül-orr-gégészeti;
- szemészeti és gyermekszemészeti;
- általános sebészeti és baleseti sebészeti;
- onkológiai szakellátás.
A fentieken túl minden egyéb ellátást csak beutalóval lehet igénybe venni.
Lásd részletesen: Beutalási rend
Ha a beteg egészségi állapota miatt azonnali ellátása indokolt, de a járóbeteg-szakellátás felkeresése aránytalanul nagy kockázattal járna, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
A járóbeteg-szakellátást közfinanszírozásban végző intézmények kereshető adatbázisa ITT található.
Vonatkozó jogszabályok:
- 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
- 9/1993. (IV.2.) NM rendelet az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről
- 217/1997. (XII.1.) Kormányrendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról