A magzat állapotának megfigyelésére (monitorozására) számtalan módszer áll rendelkezésre a legegyszerűbb, eszköz nélkülitől egészen az orvosi eszközökkel végzettig. Ezek a módszerek mind a terhesség, mind pedig a szülés alatt alkalmazhatók.
Ezen vizsgálatok segítségével:
- nyomon lehet követni a magzat mozgását, szívműködését, vérellátását;
- folyamatosan vizsgálható a méhizomzat tevékenysége, vérellátása;
- illetve ezek viszonya értékelhető.
A magzat állapotát vizsgáló módszerek
Magzatmozgás számolása
A legegyszerűbb fizikális jeleken alapuló módszerek közé tartozik a magzatmozgás számolása. Ez a terhes nő saját megfigyelésén alapul. Lehetőség szerint táblázat formájában érdemes dokumentálni a magzatmozgások számát, egy adott időpontban. A tíz nagyobb mozgás elteltéig bekövetkezett idő jól jellemzi a magzat aktivitását. A csökkent magzati tevékenység már önmagában kórosnak tekintendő, azonnal fel kell keresni a kezelőorvost, mert további eszközös vizsgálatokra lehet szükség.
Non-stressz teszt (NST)
Az NST-vizsgálat során hanghullámok segítségével rögzítik a magzat szívműködését. A kapott értékeket a kezelőorvos azonnal értékelni tudja. Ebben az esetben csak egy vizsgálófejet használnak. Teljesen veszélytelen és fájdalommentes vizsgálat, tetszőlegesen ismételhető. A terhesgondozás során rutinszerűen végzik minden 36. hetet betöltött várandós nő esetén, hetente egy alkalommal, túlhordás esetén 1-2 naponta. A vizsgálat hozzávetőleg 40 percig tart; ülő helyzetben, teljes nyugalomban végzik. A vizsgálófejet egy gumipánttal rögzítik azon a ponton, ahol a legjobban észlelhető a magzati szívműködés.
A magzati szívműködés nem állandó, mint a felnőttek esetében, hanem változó. Normál esetben a magzat pulzusszáma 120–160/perc között van. Nagyon magas szívfrekvencia (tachycardia) esetén az ok tisztázandó (például az anyai oldalról magas vérnyomás, pajzsmirigybetegség, gyógyszertúlhatás, fertőzés stb.). Nagyon alacsony érték esetén (bradycardia) oxigénhiányos állapot jöhet létre, amely azonnali beavatkozást igényel (sürgős, életmentő császármetszés, gyógyszeres kezelés stb.). Egészséges esetben a pulzusszám a magzat mozgásakor emelkedik. Ez az idő körülbelül egy percig tart.
A rövid idejű és átmeneti frekvenciaemelkedést gyorsulásnak, más néven akcelerációnak nevezik. Egy vizsgálat során 2-5 alkalommal kell az akcelerációnak megjelennie ahhoz, hogy a vizsgálat értékelhető legyen. Mindössze 1-2 gyorsulás esetén enyhén reaktívnak, 5-nél több esetben pedig hiperreaktívnak tekintendő a magzat. Gyorsulás hiányában feltételezhetően a magzat alszik, azonban ez is utalhat oxigénhiányra. Ekkor megpróbálják fizikailag felébreszteni a magzatot, majd 1-2 óra múlva megismétlik a vizsgálatot. Szükség esetén további vizsgálatokat rendelnek el.
A rövid ideig (néhány másodpercig) tartó szívfrekvencia-csökkenés (deceleráció) nem feltétlenül kóros. A változékony szívműködést oszcillációnak nevezik, amely szintén a magzat állapotáról nyújt információt. Oxigénhiányos állapotban ez az oszcilláció beszűkül, illetve bizonyos esetekben megszűnik. Ez életveszélyes állapotra utal.
Kardiotokográfia (CTG)
Akárcsak az NST, úgy a CTG esetében is hanghullámok segítségével rögzítik a magzat szívműködését, valamint a méhizomzat tevékenységét. A különbség az NST és a CTG között, hogy két vizsgálófejet használnak. A terhesség, valamint a szülés alatt is alkalmazzák, nyugalomban és terhelésre. Ez a vizsgálat is veszélytelen és fájdalommentes. Szintén tetszőlegesen ismételhető.
Kardiotokográfia (CTG) értékelése
A szívműködésre vonatkozó értékelése megegyezik az NST-fejezetben leírtakkal. A szívműködés és a fájástevékenység (méhizomzati tevékenység) közti összefüggéseket elemzik a terhesség és a szülés alatt. Amennyiben a fentebb említett módon a magzat nem reaktív, akkor terheléses vizsgálatokat végeznek (fizikális terheléses teszt, FTT). További eredménytelenség esetén gyógyszeres úton próbálják élénkebbé tenni a magzatot (oxitocinterheléses teszt, OTT).
Ultrahangvizsgálat
Az ultrahangvizsgálat sem az anyára, sem a magzatra nem ártalmas. Hanghullámok segítségével felvételt készítenek a magzatról, valamint a méhről. A terhesség elején szűrővizsgálatként alkalmazzák (genetikai szűrés, fejlődési rendellenesség). A második trimesztertől a magzat fejlődését követik, majd a harmadik trimeszter betöltése után a méhlepény helyzetét és állapotát figyelik meg. Speciális, úgynevezett színkódolt Doppler – áramlásvizsgálat (flowmetria) – során a magzati és az anyai erek véráramlását, valamint a szervek vérellátását tudják vizsgálni. A vizsgálatok időpontját mindig a szülész-nőgyógyász orvos közli.
Magzati véroxigénteltség-mérés
A magzat oxigénellátottságát közvetlenül mérni tudó vizsgálat (pulzoximetria), ha oxigénhiányos állapot feltételezhető.
Amnioszkópia
A magzati megfigyelés régi módja a magzatvíz tisztaságának vizsgálata (amnioszkópia). A magzat túlhordása esetén kétnaponta vagy a szülés beindulása esetén végzik el. Az amnioszkópia során egy vékony, körülbelül 20 cm hosszú steril fémcsövet vezetnek fel a hüvelyen keresztül, egészen a magzatburokig. A cső végén lévő lámpa segítségével megvilágítják a magzatburkot. Normális esetben a magzatvíz tiszta, nem látható elszíneződés. Oxigénhiányos állapotban a magzatvíz zöld színű lesz, ezt mekóniumos magzatvíznek nevezik. Ilyen esetben azonnal meg kell indítani a szülést.
