Az uveitis a szemben található uvea egy részének vagy egészének gyulladását jelenti. Kialakulhat csak az egyik szemen vagy mindkét szemen is.
A szem falának középső rétegét (uvea) a szivárványhártya, a sugártest és a látóhártya táplálásáért felelős érhártya alkotja.
Attól függően, hogy a gyulladás az uvea mely részét érinti, az uveitis az alábbi csoportokba osztható:
- elülső uveitis: a gyulladás a szivárványhártyát vagy a szivárványhártyát és a sugártestet érinti;
- intermedier uveitis: a gyulladás az uvea középső részét, a sugártestet érinti;
- hátsó uveitis: a gyulladás az érhártyát és a látóhártyát (retinát) érinti;
- panuveitis: a gyulladás az uvea mindhárom rétegét érinti.
Uveitis főbb tünetei
Az uveitis tünetei hirtelen vagy napok alatt alakulnak ki, és az alábbiak lehetnek:
- féloldali vagy kétoldali szemfájdalom (a fájdalom erősödhet fókuszálás, például olvasás közben) – főként az elülső uveitisre jellemző tünet;
- vörös szem – főként az elülső uveitisre jellemző;
- homályos látás;
- fényérzékenység;
- üvegtesti homályok (úszó árnyékok a látótérben).
Mikor forduljon orvoshoz?
A fent leírt tünetek észlelése esetén forduljon szemész szakorvoshoz. Különösen ajánlott a szemészeti szakrendelés mihamarabbi felkeresése, amennyiben homályos látással párosuló, nem szűnő szemfájdalom jelentkezik, vagy ha korábban már előfordult uveitis.
Uveitis kiváltó okai
Uveitist okozhat:
- a szem fertőzése (például herpeszvírus vagy toxoplazma-fertőzés);
- a szem sérülése;
- méreganyag szembe jutása;
- autoimmun betegség;
- gyulladásos megbetegedések (ízületi gyulladás, Crohn-betegség, colitis ulcerosa);
- egyes daganatok.
Sok esetben azonban nem sikerül azonosítani a kiváltó okot (idiopátiás uveitis).
Uveitis lehetséges szövődményei
Megfelelő orvosi kezelésre az uveitis jól gyógyul, ám esetenként – főként a 60 év feletti korosztályban – a betegségnek szövődményei is lehetnek. Nagyobb az esélye szövődmény kialakulásának intermedier és hátsó uveitis, illetve többször kiújuló uveitis esetén.
A gyulladásos folyamatok következményeként az uveitis szövődménye lehet zöldhályog (glaukóma) vagy szürkehályog (cataracta) kialakulása.
Hátsó uveitisben, illetve krónikus lefolyású uveitisben az éleslátás helyén (makula) fájdalmatlan vizenyő (ödéma) alakulhat ki, ami elhomályosítja a centrális látást. A makulaödéma helyileg adott injekciókkal vagy szájon át szedett gyógyszerrel megszüntethető. Az esetek egy részében azonban az alkalmazott kezelés ellenére is visszafordíthatatlan látásromlás következik be.
Uveitis diagnosztizálása
Az uveitis kivizsgálása során a szemész szakorvos réslámpás vizsgálatot végez, amely segítségével felmérhető a gyulladás kiterjedése. A kórisme megerősítését részletesebb szemvizsgálat és a vér laboratóriumi vizsgálata is szolgálja.
Uveitis kezelése
Az uveitis kezelésének fő célja a látást veszélyeztető szövődmények kialakulásának megelőzése, a betegség tüneteinek mérséklése és az uveitist okozó háttérbetegség gyógyítása. Az uveitis terápiájának módja attól függ, hogy a gyulladás a szem mely részeit érinti, és azt milyen tényező idézte elő.
A kezelés elsősorban gyógyszer adásával történik. Legtöbbször szteroidot, antibiotikumot, antivirális szert vagy egyéb, a szervezet immunreakcióját elnyomó gyógyszereket alkalmaznak szemcsepp, tabletta vagy injekció formájában. Nagyon súlyos esetekben sebészeti beavatkozás is szükségessé válhat.
Mit tehet uveitis esetén?
Ne hagyja abba a kezelőorvosa által javasolt szemészeti kezelést – a gyógyszer szedését, illetve a szemcseppentést – akkor sem, ha a tünetek már megszűntek. A kezelés idő előtti megszakításával ugyanis a tünetek visszatérhetnek.
Szteroidot tartalmazó szemcsepp használatát követően a látás rövid ideig elhomályosulhat, ezért a kezelés ideje alatt ne vezessen, és ne kezeljen gépeket.
