Az értelmi fogyatékosság (oligofrénia, mentális retardáció) az idegrendszeri fejlődés zavarai közé tartozó pszichiátriai kórkép, amikor nem alakulnak ki az életkornak megfelelő intellektuális és adaptív funkciók. Alacsony intelligenciaszint (IQ) és a mindennapi élethez való nehéz alkalmazkodás jellemzi. Súlyossága az enyhe, a mindennapi élet során alig észrevehető állapotoktól a magatehetetlen, kommunikációra képtelen formákig terjedhet.
Az értelmi fogyatékosság a lakosság 2-10%-át érinti, az esetek nagy része enyhe fokozatú. Súlyos értelmi fogyatékosság mindössze az érintettek 1-2%-nál fordul elő. A kialakulására hatással van a genetika, a születés körülményei, illetve a gazdasági és szociális helyzet is. A súlyos esetek a születést követően vagy kora gyermekkorban már diagnosztizálhatók, azonban az enyhe esetek csak akkor válnak gyanússá, amikor a gyermek nem ér el valamilyen fejlődési szakaszt az életében. Sok értelmi fogyatékossággal élőt csak 18 éves kora után, fiatal felnőttkorban diagnosztizálnak.
Az értelmi fogyatékosság főbb tünetei
Az értelmi fogyatékosság tünetei súlyosságtól függően széles skálán mozoghatnak. A tanulási nehézségektől, a szociális helyzetek kezelésének zavarain át egészen a magatehetetlen, kommunikációra képtelen formákig sok minden előfordulhat.
Az értelmi fogyatékosság tünetei az alábbiak lehetnek:
- az életkorhoz kötött intellektuális mérföldkövek teljesítésének késése vagy kihagyása (csecsemőkori fejlődés vagy beszédfejlődés késése);
- az életkorral nem összeegyeztethető gyermeki viselkedés;
- a logikus gondolkodás és a tettek következményei felmérésének és megértésének zavara;
- az önálló életvitelre való képtelenség (melynek okai a kommunikációs problémák, a másokkal való kapcsolat kialakításának és az önmagáról való gondoskodás nehézsége);
- a kíváncsiság hiánya;
- memória- és koncentrációzavarok;
- tanulási nehézségek, alacsony IQ;
- agresszió, figyelemfelkeltő viselkedés, impulzuskontroll-zavar, makacsság, alacsony tolerancia a frusztrációval szemben, pszichotikus zavarok;
- függőség;
- társadalmi izoláció, passzivitás;
- serdülőkori depresszió, önsértésre való hajlam;
- önbizalomhiány.
Bizonyos esetekben az értelmi fogyatékosságnak fizikai megnyilvánulásai is lehetnek: utalhat rá pl. alacsony termet vagy rendellenes arcszerkezet is.
Mikor forduljon orvoshoz?
A gyermek születését követően a hazánkban jól működő védőnői szolgálat a várandósgondozást követően hároméves korig kíséri figyelemmel a gyermekek fizikai, mentális és szociális fejlődését. Ennek és a gyakori gyermekorvosi vizsgálatoknak köszönhetően általában hamar kiderül, ha a gyermek fejlődése elmarad a korához képest.
Amennyiben gyermeke fejlődése a korábbiakhoz képest megváltozik, a kortársakhoz képest elmaradottnak tűnik, forduljon gyermekorvosához kivizsgálás céljából, vagy értesítse védőnőjét!
Az értelmi fogyatékosság kiváltó okai
Az értelmi fogyatékosság kiváltó oka nem mindig ismert, de vannak olyan esetek, amikor egyértelműen megállapítható, hogy mi okozza a tüneteket. Jellemzően a súlyos eseteknél van valamilyen genetikai vagy traumás ok a háttérben, az enyhe eseteknél azonban nem mindig lehet egyértelműen felderíteni a kiváltó okot.
Az értelmi fogyatékosság kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- agyi károsodás a magzati korból (pl. fertőzés, az anya alkoholbetegsége, kábítószer-használata);
- agyi károsodás szülés közben (pl. oxigénhiány, koraszülöttség);
- öröklődő betegségek (pl. fenilketonúria, Tay–Sachs-szindróma);
- kromoszóma-rendellenességek (pl. Down-szindróma);
- súlyos kora gyermekkori betegségek (pl. szamárköhögés, kanyaró, agyhártyagyulladás, agyi sérülés);
- ólom- vagy higanymérgezés;
- súlyos alultápláltság vagy egyéb táplálkozási zavarok;
- pszichoszociális tényezők (ingerszegény környezet, érzelmi elhanyagolás).
Az értelmi fogyatékosság típusai
Az értelmi fogyatékosság típusait a súlyosság alapján különítjük el egymástól, ami azért fontos, mert az állapot súlyossága meghatározza a várható életminőséget, a fejlesztési lehetőségeket és a szükséges ellátás típusát is.
Enyhe értelmi fogyatékosság („debil”, tanulásban akadályozott)
Az enyhe értelmi fogyatékosságra 50-70 közötti IQ jellemző. A beszédfejlődés gyakran késik a korosztályhoz képest, a későbbi életkorban azonban általában megfelelően kommunikálnak. Az írással és/vagy olvasással lehetnek problémáik, de az iskola (általában kisegítő iskola) elvégzésére képesek. Az önellátással felnőtt korukban többnyire nincsenek problémáik, bár szociális viselkedésük gyakran éretlen. Jellemzően gondjaik akadnak a felelősségvállalással, házassággal, szülőséggel – ennek ellenére gyakran sikerül családot alapítaniuk. A speciális nevelési terv javít az állapotukon, a szociális készségek megfelelő fejlesztése esetén a társadalomba való beilleszkedésük sikeres.
Mérsékelten súlyos értelmi fogyatékosság („inbecil”, értelmileg akadályozott)
A mérsékelten súlyos értelmi fogyatékosságra 35-55 IQ jellemző. A beszédértés és -használat nagyon nehezen alakul ki, a kommunikációval pedig később is problémáik akadnak. Olvasni, írni és számolni valamilyen szinten meg tudnak tanulni. Teljes önellátásra általában nem képesek, viszont egyszerűbb munkafolyamatokra betaníthatók. Jellemző, hogy bizonyos területeken kielégítően, más területeken viszont sokkal nehezebben teljesítenek.
Súlyos értelmi fogyatékosság („idióta”, halmozottan sérült)
Súlyos értelmi fogyatékosságról 20-40 közötti IQ esetén beszélünk. Általában az idegrendszer sérülése vagy valamilyen fejlődési rendellenesség, genetikai betegség húzódik az állapot mögött, amelyek miatt nehezen fejleszthetők. Gyakran a motoros (mozgáshoz kapcsolódó) készségek terén is károsodás tapasztalható, folyamatos segítségre szorulnak, önellátásra képtelenek.
Igen súlyos értelmi fogyatékosság
Igen súlyos értelmi fogyatékosságról 20-25 és az alatti IQ esetén beszélünk. Gyakori a teljes mozgásképtelenség, nem beszélnek, nonverbális kommunikációjuk elégtelen. Nem tudnak önállóan étkezni, jellemző az inkontinencia (vizelet- és széklettartási problémák). Állandó felügyeletre, folyamatos gondozásra szorulnak.
Nem meghatározott értelmi fogyatékosság
Nem meghatározható értelmi fogyatékosság esetén a kórkép bizonyos tünetei jelentkeznek, azonban az IQ nem vizsgálható, vagy valamilyen okból nem lehet megállapítani a súlyosságot.
Az értelmi fogyatékosság diagnosztizálása
Értelmi fogyatékos az, aki az életkorának megfelelő elvárható teljesítménytől (intellektus, szociális készségek stb.) elmarad, normál pedagógiai szinten egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen fejleszthető. Mivel az enyhe formák esetén speciális neveléssel, fejlesztéssel az életkilátások jelentősen javíthatók, ezért a minél korábbi diagnózis nagyon fontos.
A kivizsgálás során leggyakrabban intelligenciateszteket végeznek – amennyiben az érték 70 alatti, az értelmi fogyatékosság valamely kategóriájába tartozik az érintett. Az intelligenciateszt mellett azonban nagyon fontos szerepe van a szülők részletes kikérdezésének, illetve a gyermek szakértő által történő megfigyelésének is.
A kivizsgálás és a diagnózis felállítása során nagyon fontos, hogy kizárja a vizsgáló orvos az olyan kórképeket, amelyek az értelmi fogyatékosság gyanúját keltik. Ilyen például a hallásvesztés, bizonyos neurológiai zavarok (skizofrénia, epilepszia), beszédzavarok, az autizmus spektrumzavar egy része és a részképesség-zavarok (tanulási nehézség), melyek szintén okozhatják a fejlődés bizonyos területeinek késését.
Az értelmi fogyatékosság kezelése
Az értelmi fogyatékosság kezelése erősen függ a súlyosságától. Az enyhe értelmi fogyatékosság esetén a kommunikációs, szociális készségek fejlesztésével és a társadalomba való beilleszkedés elérésével elérhető a későbbi önellátó életvitel – ebben kiemelt szerepe van a gyógypedagógusnak, korai fejlesztőnek, logopédusnak és más szakembereknek.
A súlyos értelmi fogyatékos gyermekek esetén az elmaradást idegrendszeri sérülés, fejlődési zavar okozza – ezért az ő esetükben nem beszélhetünk szokványos értelemben vett nevelésről, tanításról. Gondozásuk a családra és az egészségügyre hárul, a családokra mérhetetlen fizikai és mentális terhet róva. Ezek a gyermekek ugyanis az intézményes nevelésbe egyáltalán nem illeszthetők, még foglalkoztató iskolában sem nevelhetők. Fejlesztésük során az a cél, hogy a meglévő képességeket egyénileg javítsák, hogy bizonyos mértékben önellátóvá válhassanak – például igényeiket ne csak jelezzék, hanem valamennyire ki is tudják elégíteni saját maguk számára (pl. betakarózzanak, ha fáznak).
Gyógyszeres terápia abban az esetben indokolt, ha valamely komorbid tünet indokolja: pl. agresszió, hangulatzavar, önkárosító magatartás, impulzuskontroll-zavar, depresszió vagy egyéb súlyos pszichiátriai tünet. Ezt minden esetben pszichiáter bevonásával szükséges eldönteni.
Az értelmi fogyatékosság megelőzése
Az értelmi fogyatékosság bizonyos típusai nem megelőzhetők – pl. ha a kialakulás oka genetikai rendellenesség, kora gyermekkori betegség vagy trauma, mérgezés. Fontos azonban kiemelni, hogy mivel a kórkép kialakulásában pszichoszociális tényezők is szerepet játszanak (alultápláltság, érzelmi elhanyagolás stb.), így megfelelő társadalmi neveléssel, szociális segítséggel az előfordulás vagy a súlyosság mérsékelhető.
Bizonyos genetikai rendellenességek, illetve kromoszóma-mutációk okozta értelmi fogyatékosság (pl. Down-szindróma) a terhesség során szűrhetők.
