A gerincoszlopot a csigolyák, a köztük található komplex ízületek és szalagrendszer, illetve a csigolyákat egymással összekötő porckorongok alkotják. Bármely alkotóelem sérülése, degenerációja instabilitást okozhat, mely növeli a csigolyaelcsúszás esélyét.
Az elcsúszás jellemzően előrefelé történik, de ritka esetben a csigolyatest hátrafelé is elmozdulhat. A betegség bármely gerincszakaszon kialakulhat, leggyakrabban a legnagyobb erőknek kitett ágyéki területet érinti. Panaszokat a régióban kilépő ideggyökök, illetve súlyos esetben a gerincvelő összenyomása révén okoznak.
A csigolyaelcsúszás főbb tünetei
Előfordulhat, hogy a csigolyaelcsúszás tünetmentes, azonban leggyakrabban az alábbi tünetek mutatkoznak meg:
- fájdalom vagy merevség a hát alsó részén;
- izomfeszülés vagy görcsök a combizmokban;
- fájdalom, zsibbadás vagy bizsergés a farizomban, lábakban, lábujjakban;
- lábizmok gyengesége;
- járási nehézségek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben tartós derékfájása, combokba vagy farizmokba sugárzó fájdalma van, keresse fel háziorvosát, aki szükség szerint szakorvoshoz irányítja.
A csigolyaelcsúszás kiváltó okai
A csigolyaelcsúszás a gerincoszlop instabilitása esetén alakulhat ki, leggyakrabban a deréktáji szakaszon. Felnőtteknél a csigolyaelcsúszás általában ízületi gyulladás, csontritkulás vagy hirtelen terhelésváltásból adódó gerincsérülés következménye.
Gyermekeknél születési rendellenesség vagy hátsérülés esetén fordulhat elő csigolyaelcsúszás.
A csigolyaelcsúszás diagnosztizálása
A diagnózis felállításához az orvos fizikális vizsgálatot végez, illetve kérheti a hát érintett szakaszának röntgenfelvételét. Esetenként egyéb képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet (CT, MRI).
A csigolyaelcsúszás kezelése
A csigolyaelcsúszás kezelését a tünetek és az állapot súlyossága határozza meg.
Első körben a nem műtéti eljárások javasoltak, mint például:
- nehéz fizikai munka és a dinamikus testmozgás kerülése,
- fájdalomcsillapítók alkalmazása,
- fizikoterápia a hátizmok és a hasizmok alsó szakaszának erősítésére.
A fentebbi módszerek enyhíthetik a tüneteket, azonban ha nem válnak be, műtéti beavatkozásra kerülhet sor. A műtét általában magában foglalja az idegekre nehezedő nyomás megszüntetését, esetleg az egymáshoz képest elmozdult csigolyák összeolvasztását (rögzítését), az újbóli elcsúszást megakadályozandó.
A megelőzés lehetősége
A csigolyaelcsúszás – a baleseti sérüléseket és a kiváltó kóros hátteret nem számítva – jó eséllyel megelőzhető a megfelelően edzett hát-, illetve hasizmokkal. Emellett kerülendők a hirtelen mozdulatokkal kísért, a gerincet hajlított állapotban érő nagy erőfeszítések, emelések.
