A vajúdás és szülés során érzékelt fájdalom mértéke és annak elviselése az egyéni fájdalomtűréstől függően változhat. A várandós anya a szülés megindulása előtt a fájdalomcsillapítás különböző módjai közül választhat a szülész-nőgyógyász szakorvos tanácsai alapján.
A szülészeti fájdalomcsillapítás során elsősorban a nem gyógyszeres, mellékhatások nélküli lehetőségek igénybevétele ajánlott, ugyanakkor fontos szempont, hogy az anya számára leghatékonyabb módszert alkalmazzák.
Természetes fájdalomcsillapítás
A természetes fájdalomcsillapítás elsősorban a szülésre való felkészülés során elsajátított légzési és relaxációs technikák alkalmazását jelenti. A szülő édesanya mellett jelenlévő hozzátartozó (a születendő gyermek édesapja vagy más, előre megjelölt nagykorú személy) érzelmi támogatása jelentősen csökkentheti a szorongást és a fájdalomcsillapítás iránti igényt, a hozzátartozó által alkalmazott hátmasszázs pedig enyhítheti a vajúdás alatt jelentkező hátfájdalmat. A szülő anya a lehetőségekhez és a kockázatokhoz mérten vajúdhat és szülhet az általa megválasztott legkényelmesebb testhelyzetben: ülve, állva, guggolva vagy térdelve.
Gyógyszeres fájdalomcsillapítás
A szülés alatt adott gyógyszerek lassíthatják a magzat légzését és egyéb életfunkcióit, ezért a lehető legkisebb mennyiségű gyógyszer alkalmazása ajánlott. A gyógyszerek a vajúdást is lassíthatják, ezért rendszerint csak az aktív (kitolási) szakaszban alkalmazzák. Nem adhatók abban az esetben, ha a szülés várhatóan rövid időn belül lezajlik.
Helyi érzéstelenítés
Indokolt esetben az orvos gátmetszést (epiziotómia) végezhet a szülés megkönnyítése és a repedések elkerülése érdekében, amihez injekció formájában beadott helyi érzéstelenítést alkalmaz.
Inhalációs érzéstelenítés
A szülés közben alkalmazott inhalációs fájdalomcsillapításra legelterjedtebb szer a nitrogénoxidul és oxigén 50-50%-os keveréke. Előnye, hogy nem halmozódik fel a szervezetben, illetve nem károsítja az anya és a magzat oxigénellátottságát. A gyógyszer a méhösszehúzódásokat nem csökkenti, az anya a tudatánál marad, és szakaszos használat mellett nem befolyásolja negatívan a szülés folyamatát sem.
Regionális érzéstelenítés
Az epidurális fájdalomcsillapítás során a hát alsó szakaszán, a csigolyák közé injekció formájában beadott gyógyszerrel teszik érzéketlenné az idegeket, így megszűnik az anya fájdalomérzete. Az érzéstelenítőszert a gerincvelőt körülvevő térbe (epidurális tér) juttatják be (lumbális epidurális injekció).
Az epidurális érzéstelenítés az alábbi helyzetekben javasolt:
- különösen fájdalmas, komplikált vagy elhúzódó vajúdás esetén;
- kettes- vagy hármas ikrek szülésekor;
- császármetszés elvégzése előtt a vajúdás időszakában;
- asszisztált szülés esetén (a magzat világrajövetelét speciális eszközzel segítik);
- egyes kísérőbetegségek esetén.
Az epidurális érzéstelenítés hatására a szülő anya először melegséget, zsibbadást érez a derekától lefelé és a lábaiban, majd lábai mozgatását nehezebbnek érezheti. A módszer hátránya, hogy az érzéstelenítés gátolhatja a kellő mértékű préselő nyomást a kitolási szakaszban, azonban a méh összehúzódásai általában elegendő erőt jelentenek a magzat átpréseléséhez a szülőcsatornán.
Általános érzéstelenítés
Az általános érzéstelenítés (altatás) abban az esetben választandó eljárás, ha sürgős császármetszés válik szükségessé, mivel ez a leggyorsabb módja az érzéstelenítésnek.
Fájdalomcsillapítás lehetséges szövődményei
A vajúdás, illetve a szülés alatt alkalmazott fájdalomcsillapítási módszer kiválasztásánál fontos szempont, hogy a szülő anya számára a lehető legjobb legyen, ugyanakkor figyelembe kell venni az anyára és a magzatra gyakorolt egyéb hatásait is. A túl nagy adagban alkalmazott gyógyszeres fájdalomcsillapítók lassíthatják a magzati életműködéseket; az epidurális fájdalomcsillapítás pedig gátolhatja az anya erőkifejtését, vagyis a hasprést a kitolási szakaszban.
Epidurális fájdalomcsillapítást követően gyakran fordul elő fejfájás, ritkán kialakulhat ún. posztdurális punkciós fejfájás is, ha az érzéstelenítő injekció beadásakor véletlenül megsérül a gerincvelőt körülvevő folyadék külső borítása.
Az epidurális érzéstelenítés ritka szövődményei lehetnek még a kanül bemeneti helyének elfertőződése, illetve az érfal sérülése következtében kialakuló epidurális vérömleny. A vérömleny nyomhatja a gerincvelőt, ami – nagyon ritkán – idegkárosodáshoz, akár az alsó testrész mozgásképtelenségéhez vezethet.
