A majomhimlő sokak számára új fogalom, de a betegséget okozó vírus valójában jó ideje nem ismeretlen az emberiség számára. Magát a vírust 1958-ban azonosították először, az első emberi megbetegedést pedig 1970-ben jelentették.
Az esetszámok azóta is növekednek. Az emberi megbetegedések eredetileg elsősorban közép- és nyugat-afrikai országokhoz voltak köthetőek, az utóbbi években azonban Afrikán kívüli területeken is megjelent és terjed. A majomhimlő viszont még így is ritka betegségnek tekinthető.
A majomhimlő vírusa a fekete himlőt okozó vírus családjába tartozik, így a betegség tünetei részben hasonlóak (összehasonlításukat lásd itt). A fekete himlő ellen rendelkezünk védőoltással – ami az elérhető statisztikák alapján kb. 85%-ban a majomhimlő ellen is védelmet nyújt. Azonban a fekete himlő eradikálásával (a WHO intézkedéseivel a fekete himlő eltűnt a Földről) a korábbi védőoltási program leállt, így ez a védőoltás lassan 4 évtizede nincs általános használatban. Ez részben hozzájárulhat ahhoz, hogy a majomhimlő szórványosan megbetegedést okozzon és világszerte terjedhessen.
A majomhimlő elterjedése a világon
A majomhimlő előfordulása az 1970-es első humán megbetegedés óta folyamatosan emelkedik. Bár korábban csak afrikai országokban mutatták ki a vírust, az utóbbi években Amerikában és Európában is megjelent.
Az 1970-es években a majomhimlő előfordulása 6 afrikai országra lokalizálódott, melyek az alábbiak voltak:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (összesen 38 beteg, tehát az esetek nagy része);
- Libéria (4 eset);
- Nigéria (3 eset);
- Kamerun (1 eset);
- Elefántcsontpart (1 eset);
- Sierra Leone (1 eset).
Az 1980-as években 9-szeres emelkedést tapasztaltak a majomhimlős esetszámokban – továbbra is főleg a Kongói Demokratikus Köztársaságban:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (összesen 343 beteg, tehát az esetek nagy része);
- Közép-Afrikai-Köztársaság (8 eset);
- Gabon (4 eset);
- Kamerun (1 eset);
- Elefántcsontpart (1 eset).
Az 1990-es években tovább nőtt az esetek száma, területileg azonban csak két országra lokalizálódott a betegség:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (összesen 511 beteg, tehát az esetek nagy része);
- Gabon (9 eset).
2000 és 2009 között három afrikai országból jelentettek majomhimlős eseteket, összességében nagyobb esetszámmal, mint a korábbi évtizedekben. Emellett a betegség megjelent az Amerikai Egyesült Államok területén is:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (több, mint 10 ezer eset);
- Kongó (73 eset);
- Amerikai Egyesült Államok (47 eset).
- Dél-Szudán (19 eset);
A majomhimlő Afrikán kívüli országban 2003-ig nem volt jelen. Ekkor 47 megerősített vagy valószínűsíthető esetet jelentettek az Amerikai Egyesült Államokból, a fertőzés pedig feltehetően egy Ghánából importált, fertőzött prérikutyától származott.
2010 és 2019 között hét afrikai országban jegyeztek eseteket, emellett a betegség az afrikai kontinensen kívül már több országban is megjelent:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (majdnem 20 ezer eset);
- Nigéria (181 eset);
- Kongó (24 eset);
- Közép-Afrikai-Köztársaság (61 eset);
- Libéria (6 eset);
- Kamerun (3 eset);
- Egyesült Királyság (4 eset);
- Sierra Leone (2 eset);
- Szingapúr (1 eset);
- Izrael (1 eset).
Az adatok alapján látható, hogy a majomhimlővel legjobban terhelt ország a Kongói Demokratikus Köztársaság – egy másik olyan ország sincs a világon, ahol az elmúlt 5 évtizedben folyamatosan jegyeztek volna le eseteket, ráadásul folyamatosan emelkedő esetszámokkal.
Fontos! A növekvő esetszámok ellenére is kijelenthető, hogy továbbra is egy ritka betegségről van szó, mely emberről emberre nehezen terjed.
Lásd még: Teendők majomhimlő gyanúja esetén
A majomhimlő halálozási rátája
Az összes országban előforduló eseteket összesítve a majomhimlő halálozási rátája 8,7%. Ez az érték azonban nem feltétlenül takarja azt a valóságot, amilyen halálozási arányra egy európai járvány esetén számíthatunk.
Amikor az adatokat szétválasztották a közép-afrikai és nyugat-afrikai esetekre, az eredmény erősen eltért. Közép-Afrikában 10,6%-os, míg Nyugat-Afrikában 3,6%-os halálozási rátát tapasztaltak. A betegség kimenetelét számos tényező befolyásolhatja, így a megélhetési szegénység, az általános egészségi állapot és egyéb szociális tényezők, például az egészségügy fejlettsége is befolyásolhatják a társbetegségek mellett. Emellett fontos megjegyezni, hogy az Afrikán kívül tapasztalt esetek egyike sem végződött halállal.
A majomhimlő-fertőzések demográfiai jellemzői
Az 1970-es és 1980-as években a majomhimlő-fertőzés érintettjei között Afrikában sok volt a kisgyermek (a betegek medián életkorának súlyozott átlaga a 4-5 éves kor volt). Ez az életkor a 2000-es és 2010-es években 10 és 21 éves korra nőtt. A közelmúltbeli nigériai járvány első évében (2017 szeptembere és 2018 szeptembere között) már csak az esetek 8% volt gyermek. A megerősített amerikai esetek 29%-a volt 18 évnél fiatalabb.
A gyakran jelentett foglalkozások között az alábbiak szerepeltek:
- kereskedő;
- diák;
- kézműves;
- egészségügyi dolgozó;
- mezőgazdasági dolgozó;
- vadászatban dolgozó;
- szállító.
Az esetek kicsit több, mint 50%-át férfiakról jelentették – és az Afrikán kívüli esetek nagyobb része is férfi volt (jellemzően felnőtt).
Összefoglalás
A himlőoltás feleslegessé válásával a lakossági immunitás a majomhimlő ellen is gyengülni kezdett. Ez teremthetett lehetőséget a majomhimlő egyre szélesebb körű elterjedésének. Ezt a feltevést bizonyítja továbbá a majomhimlő esetszámainak folyamatos emelkedése és a betegek medián életkorának folyamatos növekedése.
Bár a majomhimlő a fekete himlővel összehasonlítva potenciálisan kevésbé veszélyes vírus, mégsem szabad alábecsülni a közegészségügyi jelentőségét. A majomhimlős esetek megjelenését folyamatosan felügyelni kell, ez elengedhetetlen eszköz az újjáéledő betegség folyamatos követéséhez és megállításához.
Kapcsolódó tartalmak:
Teendők majomhímlő gyanúja esetén
Gyakran ismételt kérdések a majomhimlővel kapcsolatban
Majomhimlő összehasonlítása más betegségekkel
