A majomhimlő sokak számára új fogalom, de a betegséget okozó vírus valójában már jó ideje nem ismeretlen az emberiség számára. Magát a vírust 1958-ban azonosították először, az első emberi megbetegedést pedig 1970-ben jelentették.
Az esetszámok azóta is növekednek. Az emberi megbetegedések eredetileg elsősorban a közép- és nyugat-afrikai országokhoz voltak köthetők, az utóbbi években azonban Afrikán kívüli területeken is megjelent és terjed. A majomhimlő viszont még így is ritka betegségnek tekinthető.
A majomhimlő vírusa a fekete himlőt okozó vírus családjába (Poxviridae) tartozik, így a betegség tünetei részben hasonlók (összehasonlításukat lásd a majomhimlő és más vírusfertőzések összehasonlítása cikkben). A majomhimlő vírusának két változata, ún. „kládja” különíthető el: az I-es és a II-es klád (Ia, Ib és IIa, IIb alváltozatokkal).
A fekete himlő ellen rendelkezünk védőoltással, amely az elérhető statisztikák alapján kb. 85%-ban a majomhimlő ellen is védelmet nyújt. A fekete himlő eradikálásával (a WHO intézkedéseivel a fekete himlő eltűnt a Földről) azonban a korábbi védőoltási program leállt, így ez a védőoltás lassan négy évtizede nincs általános használatban. Ez részben hozzájárulhat ahhoz, hogy a majomhimlő szórványosan megbetegedést okozzon és világszerte terjedhessen.
A majomhimlő elterjedése a világon
A majomhimlő előfordulása az 1970-es első humán megbetegedés óta folyamatosan emelkedik. Bár korábban csak afrikai országokban mutatták ki a vírust, az utóbbi években Amerikában és Európában is megjelent.
Az 1970-es években a majomhimlő előfordulása hat afrikai országra lokalizálódott, melyek az alábbiak voltak:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (38 beteg, tehát az esetek nagy része),
- Libéria (4 eset),
- Nigéria (3 eset),
- Kamerun (1 eset),
- Elefántcsontpart (1 eset),
- Sierra Leone (1 eset).
Az 1980-as években kilencszeres emelkedést tapasztaltak a majomhimlős esetszámokban – továbbra is főleg a Kongói Demokratikus Köztársaságban:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (343 beteg),
- Közép-Afrikai-Köztársaság (8 eset),
- Gabon (4 eset),
- Kamerun (1 eset),
- Elefántcsontpart (1 eset).
Az 1990-es években tovább nőtt az esetek száma, területileg azonban csak két országra lokalizálódott a betegség:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (511 beteg),
- Gabon (9 eset).
2000 és 2009 között három afrikai országból jelentettek majomhimlős eseteket, összességében nagyobb esetszámmal, mint a korábbi évtizedekben. Emellett a betegség megjelent az Amerikai Egyesült Államok területén is:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (több mint 10 ezer eset),
- Kongó (73 eset),
- Amerikai Egyesült Államok (47 eset),
- Dél-Szudán (19 eset).
A majomhimlő Afrikán kívüli országban 2003-ig nem volt jelen. Ekkor 47 megerősített vagy valószínűsíthető esetet jelentettek az Amerikai Egyesült Államokból, a fertőzés pedig feltehetően egy Ghánából importált, fertőzött prérikutyától származott.
2010 és 2019 között hét afrikai országban jegyeztek eseteket, emellett a betegség az afrikai kontinensen kívül több országban is megjelent:
- Kongói Demokratikus Köztársaság (majdnem 20 ezer eset),
- Nigéria (181 eset),
- Kongó (24 eset),
- Közép-Afrikai-Köztársaság (61 eset),
- Libéria (6 eset),
- Kamerun (3 eset),
- Egyesült Királyság (4 eset),
- Sierra Leone (2 eset),
- Szingapúr (1 eset),
- Izrael (1 eset).
Az adatok alapján látható, hogy a majomhimlővel legjobban terhelt ország a Kongói Demokratikus Köztársaság – nincs még egy olyan ország a világon, ahol az elmúlt öt évtizedben folyamatosan jegyeztek volna le eseteket, ráadásul emelkedő esetszámokkal.
Fontos! A növekvő esetszámok ellenére is kijelenthető, hogy továbbra is egy ritka betegségről van szó, amely emberről emberre nehezen terjed.
A majomhimlő halálozási rátája
Az összes országban előforduló eseteket összesítve a majomhimlő halálozási rátája 8,7%. Ez az érték azonban nem feltétlenül a halálozási arány valós mértékét mutatja, amelyre egy esetleges európai járvány esetén számíthatnánk.
Amikor az adatokat szétválasztották a közép-afrikai és nyugat-afrikai esetekre, az eredmény jelentősen eltért. Közép-Afrikában 10,6%-os, míg Nyugat-Afrikában 3,6%-os halálozási rátát tapasztaltak. A betegség kimenetelét számos tényező befolyásolhatja: a megélhetési szegénység, az általános egészségi állapot és egyéb szociális tényezők (pl. az egészségügy fejlettsége), illetve a társbetegségek. Emellett fontos megjegyezni, hogy az Afrikán kívül tapasztalt esetek egyike sem végződött halállal.
A majomhimlő-fertőzések demográfiai jellemzői
Az 1970-es és ’80-as években a majomhimlő-fertőzés érintettjei között Afrikában sok volt a kisgyermek (a betegek medián életkorának súlyozott átlaga a 4-5 éves kor volt). Ez az életkor a 2000-es és 2010-es években 10-21 éves korra nőtt. A közelmúltbeli nigériai járvány első évében (2017 szeptembere és 2018 szeptembere között) már csak az esetek 8%-a volt gyermek. A megerősített amerikai esetek 29%-a volt 18 évesnél fiatalabb.
A gyakran jelentett foglalkozások között az alábbiak szerepeltek:
- kereskedő,
- diák,
- kézműves,
- egészségügyi dolgozó,
- mezőgazdasági dolgozó,
- vadászatban dolgozó,
- szállító.
Az esetek kicsit több mint 50%-át férfiakról jelentették – és az Afrikán kívüli esetek nagyobb része is férfi volt (jellemzően felnőtt).
Előfordulása napjainkban
Néhány afrikai országot érintően 2022-ben a IIb variáns okozott fertőzéseket, amely még napjainkban is észlelhető. Növekvő esetszámok észlelhetők az Ia és Ib alvariánsok miatt a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Afrika egyéb országaiban is.
2022 májusában a majomhimlő vírusa megjelent és rohamosan terjedt Európa-szerte, az egész amerikai kontinensen, majd mind a hat WHO-régióban kimutatták. 2022 óta növekvő esetszámok észlelhetők a majomhimlő okozta halálozásban is a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az országban az Ib alvariáns terjed, és 2024 közepe óta más országokban is megjelent. Mi több, 2024 augusztusában Afrikán kívül is kimutatták.
A 2022. január – 2024. augusztusi periódusban több mint 100 000 laboratóriumilag megerősített fertőzésről számoltak be, közülük több mint 220 esetben halálos kimenetellel.
A WHO vezetője, dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus a majomhimlőt nemzetközi összefogást igénylő népegészségügyi vészhelyzetnek nyilvánította két alkalommal, 2022 májusában és 2024 augusztusában. Az Egészségügyi Világszervezet tagállamaival és partnereivel a megelőzésen és a fertőzések leküzdésén dolgozik. Koordinálja a vakcinákkal és a kezelési módszerekkel kapcsolatos kutatásokat, erősíti az országok egészségügyi rendszereit, és az egészségüggyel kapcsolatos javak (diagnosztikához, terápiákhoz, oltóanyaghoz való egyenlő hozzáférés) egyenlő allokációjának biztosításán dolgozik.
Összefoglalás
A himlőoltás feleslegessé válásával a lakossági immunitás a majomhimlő ellen is gyengülni kezdett, ami lehetőséget teremthetett egyre szélesebb körű elterjedésének. Ezt a feltevést bizonyítja a majomhimlő esetszámainak folyamatos emelkedése és a betegek medián életkorának növekedése.
Bár a majomhimlő a fekete himlővel összehasonlítva potenciálisan kevésbé veszélyes vírus, mégsem szabad alábecsülni a közegészségügyi jelentőségét. A majomhimlős esetek megjelenését folyamatosan felügyelni kell; ez elengedhetetlen eszköz az újjáéledő betegség követéséhez és megállításához.
Ajánlott tartalom:
